Egy új kezdet... [SZÜNET]

Barátok vagy sem?

Köszönöm nektek, hogy olvassátok amit írok, hogy kommetelitek és voteokat is hagytok magatok után, és persze azoknak is jár a köszönet akik berakták az olvasólistájukra a történetem.

"Visszaírtam, de a választ már nem volt elég erőm megvárni, úgyhogy majd reggel megnézem. Jó éjt!"
*
Az a mondás,hogy új nap, új élet. Ezzel a gyönyörű gondolattal keltem fel, de amint megláttam a telefonom megváltozott a véleményem. Daniel válaszolt, eddigi beszélgetésünk:

Daniel: Szia, bocsi, ha zavarlak, de mi van közted és David között?

Én: Szia, tudtommal semmi. Miért hallottál valamit?

Daniel: Nem...csak ti ketten annyi időt töltötök együtt ahhoz képest, már bocsi, de tudod te új vagy és David sosem volt az önzetlenül fogadjuk be és segítsünk rajta típusú srác. Pedig kiskorom óta ismerem őt.

Én: Már bocsi, de a legjobb barátoknak, vagy miknek nem jó dolgokat kellene egymásról mondaniuk? Úgy gondolom ez is hozzá tartozik, de ha ilyeneket mondasz róla az biztosan régi és erős barátság.

Igen a szarkazmusom az még mindig meg van, szerencsére nem ment csak úgy el. Ez után a kis reggeli kommunikálás után az összes életkedvem elhagyott, ezért megnéztem inkább, hogy mi van Stellával. Mikor megláttam, hogy milyen édesen aludt kénytelen voltam lefotózni. Háttérképnek szerettem volna beállítani, de nem mertem, nehogy valami probléma adódjon. Mielőtt bárki úgy gondolná, hogy szégyellem, akkor közlöm, hogy nem, csak mint tudjátok egy tizenéves lányt nem fognak túl jó színbe látni, hogyha megtudják, hogy van egy lánya, de azért azt a képet mindenképpen meg fogom tartani, ha törik, ha szakad. Ezek után megreggeliztem, majd szépen lassan elkészültem, hogy ismételten elinduljak egy hosszú keddi napra. Végül is az órarendem nem olyan rossz, de attól függetlenül sok. Földrajzzal kezdtük, majd jöhetett egy csodálatos kémia, rajz, irodalom, dupla technika és persze a tesi. Nem is tudtam mire számítsak, de nem vártam, hogy megint David indítsa a napom. Ezért suliba indultam egyedül, csak én és a zenéim, nem azt mondom, hogy nem találtam kellemes társaságra a Green Day és Lukas Graham személyében. Mégis hiányzott valami, valaki. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, mire megfordultam és kissé fejbe csaptam, mint később kiderült Danielt. Igen anyu beíratott egy önvédelmi csoportnak és mint látjuk hasznosnak bizonyult.
- Értem én, hogy bunkó voltam facebookon és teljes mértékben igazad volt mindennel kapcsolatban. És minden amit mondtam az hazugság volt, de csak azért, mert elakartalak szakítani Davidtől.
- Hogy mondod? Mégis mi okod volt rá??? - ez volt az a pont amikor éreztem, hogy most nagyon elvetette Daniel a sulykot, ezért hirtelen visszadugtam a fülembe a zenét és tovább mentem szó nélkül.
Szerintem Daniel egész végig mellettem volt, de én tudomást sem vettem róla, csak felvettem maximum hangerőre a telefonomban a zenét, hogy véletlenül se hallhassam egyetlen szavát se.