"-Úgyhogy te vagy az egyetlen, aki foglalkozik is velem."
-Várj egy pillanatot, mert én még mindig nem értem. Ha szeretnél róla beszélni, akkor engem megkereshetsz, nyugodtan.
-Elmondom most, mert nem akarok előtted titkolózni. Tehát lehet, hogy vannak szüleim és gazdagok vagyunk, de nagyon sokszor bármit megadnék egy szegényebb, de törődő családért. Olyanokért, akiket érdekel a fiuk élete, szerelme vagy legalább a jegyei. Igen ki van kövezve nekem egy út az egyetemhez is, de az nem nekem való, viszont ők csak azt látják a szemük előtt, ha rám néznek, amit ők akarnak és nem azt aki valójában vagyok. Szerintem a kedvenc színemet, de az ételt se tudják, amit imádok.
-Nagyon sajnálom, azt se tudom most mit mondjak erre.
-Nem várom el, hogy bármit is mondj. A suliban úgy tekintenek rám, hogy a gazdag, a menő és a jó fej...
-És a helyes. - vágtam közbe.
-Te is úgy gondolod? - mosolygott.
-Nem én csak hallottam már egy-két lánytól. - védtem ki és ekkor anyuék haza jöttek.
-Szia, kicsim!
-Szia, anyu! Kint maradsz? Megyek már is segítek.- rohantam oda hozzá, közben pedig agyaltam, hogy mit mondjak Davidnek Stella miatt, hisz ő már annyi mindent megmondott nekem, remélem én is megbízhatok benne, akárcsak ő bennem, ez alatt a gondolatmenet alatt kijutottam az ajtóba, gyorsan elkaptam pár dolgot, bevittem, majd robogtam vissza.
-Kicsim, most mennem kell dolgozni, de Stellát itt hagyom.
-Öhm...Rendben. És anyu te dühös leszel rám, ha elmondom valakinek?
-Dehogy is, szerintem jót tenne neked ha valakivel meg tudnád beszélni, de előbb legyél benne biztos, hogy megbízható és hogy emiatt nem fog cserben hagyni.
-Hát, nincs sok választásom hisz itt van.
-Ki az? Bemutatsz?
-Persze gyere csak. - ezek után bementünk a konyhába, ahol Davidet találtuk, pont ott ahol hagytam.
-Jó napot kívánok! David Pers vagyok. - állt fel tisztelettudóan.
-Szervusz én Lily anyukája vagyok, Anne. Jól hallottam, hogy Pers?
-Igen, miért?
-Áhh...semmi, csak elkalandoztam és nem voltam benne biztos. Viszont most mennem kell. Sziasztok! Jó beszélgetést. - pár másodperccel később már záródott is az ajtó.
-És ő itt ki? A húgod?
-Nem. Tudnánk beszélni? - nyeltem egy nagyot.
-Persze.
-Akkor most elmondok mindent és kérlek csak a végén kérdezz. Volt egy barátom, Luke. 2 éve jártunk és ő egy évvel idősebb volt nálam. Már nagyon szerette volna, hogy megtörténjen közöttünk AZ, de én még nem álltam rá készen. Miután nem engedett ebből szakítottam vele. Az nap a suliból kilépve elkapott valaki, nem láttam ki volt az, nem láttam az arcát. - kezdtek el csepegni a könnyeim - És megtörtént. Nem tudtam vele, mit kezdeni, anyunak elmondtam és vett nekem tablettákat, ennek ellenére teherbe estem. A sulimban emiatt mindenki ferde szemmel nézett rám. Kiközösítettek, ez előtt anyuval megbeszéltük, hogy év végén elköltözünk, de inkább év közben magán tanuló lettem, majd befejeztem a 9. osztályt és elköltöztünk. Ebbe a suliba azért csak decemberbe jöttem, mert szeptember 26-án megszültem Stellát. A szülés előtt többször is élet veszélyben voltam, mert idegileg és lelkileg összeroppantam, volt hogy öngyilkos akartam lenni, amiatt ahogy a sulimban viselkedtek velem, de anyu mellettem állt és segített rajtam, neki köszönhetem, hogy ma itt vagyok. Ebben a suliban nem szeretném még egyszer átélni azt a poklot, ezért titkolom mindenki elől Stellát, de mivel te ennyire megnyíltál előttem és teljes mértékben bízok benned, ezért mondtam el. De tényleg...nagyon...szertném...hah...nehem...thudnáh...meheg...sehenkihi. - zokogtam a végén, a legrosszabb az egészben az volt hogy miután elmondtam Davidnek mindent felpattant és elviharzott. Ott hagyott egyedül zokogni, ezzel most lehet, hogy elveszítettem, de a titkomat kérlek Istenem védd meg. Ezzel erősebb ölelésbe zártam Stellát.
Gondolkodás helyett inkább lefektettem Stellát aludni, majd egy forró fürdő után én is megpróbáltam.
YOU ARE READING
Egy új kezdet... [SZÜNET]
RomanceEgy lány élete brutálisan megváltozik, csak azért, mert nem hallgatott édesanyjára. Alapjáraton se volt valami könnyű élete, hisz édesapját nem is ismerte, csak az anyukájával élt, nem volt előtte soha sem egy férfi, aki megvédhetné vagy aki megmond...