Öngyilkossági kísérletek

4. rész

Kávé illatot éreztem. Kinyitottam a szememet és láttam hogy nyílik az ajtó, és belép, kezében egy gőzölgő bögrével. Jobban megnéztem. Egy fehér egyszerű V nyakú pólót és egy fekete melegítőt viselt.

- Jó reggelt! - mosolygott rám és leült az ágy szélére.

- Szia! - mosolyogtam vissza rá majd felhúztam a térdemet és beletúrtam a hajamba.

- Ezt neked hoztam. - mondta és átnyújtotta nekem a bögrét.

- Köszi! - néztem rá hálásan és belekortyoltam a meleg italba.

Néhány percnyi néma csend után megszólalt.

- Khm... Nézd... - kezdte.- Van hová menned? - kérdezte mire a szemeibe néztem és a bögrét az ölembe raktam.

- Hát... Ne-nem nagyon de ígérem hogy mindjárt elmegyek. - hajtottam le a fejemet kínosan és már kezdtem kiszállni az ágyból amikor kezét a combomra helyezte.

- Nem kell elmenned nyugodtan itt maradhatsz, úgyis olyan üres ez a ház.

Mint amilyen én is...

- De biztos nem baj? - néztem rá mire bólintott.

- Hozd el a cuccaidat és én meg csinálok nekik helyet. - mondta majd megpaskolta a combomat, majd felállt és kisétált a szobából.

- Jól van. - suttogtam magamnak és  én is felálltam.

Az utcán baktattam éppen amikor megláttam egy kislányt az út túl oldalán. Boldogan dobálta a pöttyös labdáját és kacagva szaladgált. Vajon én is ilyen voltam amikor még kicsi voltam? Nem tudom. Anyám sosem beszélt ilyenekről nekem.

Amint a házunk elé értem megálltam. Nem mertem bemenni. Mi van ha ébren van? És engem vár? Lassan és halkan nyitottam ki az ajtót. Az egyik szobában le volt húzva a redőny. Bementem a szobámba és egy bőröndbe belepakoltam a dolgaimat. Halkan kivittem az ajtó elé a lépcsőházba, de mielőtt elmentem volna benéztem a sötét helyiségbe. Anyám a kanapén feküdt egy boros üveget szorongatva, pillái lecsukva terültek szét az arcán, de még így is nyugtalanságot sugárzottak. Utolsó pillantást vetettem rá majd bezártam magam mögött az ajtót.

Ekkor láttam utoljára Emily Watersont, az édesanyámat. Vagyis azt hittem..

Komótosan mentem vissza Tyler lakásához. Útközben elszívtam egy cigarettát is. Mikor odaértem a lakása ajtajához bele illesztettem a kulcsot a zárba és beléptem. Ő nem volt sehol. Bemenetem abba a szobába ahol lakni fogok és leraktam a bőröndömet. Úgy gondoltam egy kicsit körülnézek a lakásban.

Egy képet fogtam a kezemben. Ő és egy kislány volt rajta. A képen az egyik kezével átöleli a kislányt, a másik kezével pedig egy labdát fog. A kislánynak két copfba volt fogva a haja és elől az egyik foga hiányzott. A lány egy virágos egybe ruhát viselt és Tyler jobb oldalán állt így a jobb alkarján egy mintás sebtapasz volt. Ty-on egy sima kék póló és egy rövid farmer gatya volt. Barna haja szanaszét állt mint ahogy most is. Mindketten vigyorogva néztek a kamerába. Fogalmam sincs ki lehet ez a kislány, viszont nagyon ismerős volt. Csak álltam a szobája közepén és mosolyogva néztem a képet.

- Mit nézel? - hallottam meg karcos hangját mögülem, mire egy pillanatra összerezzentem és a keret majdnem kicsúszott az ujjaim közül. Éreztem nyakamon a leheletét.

- Ki ő? - kérdeztem még mindig a képet nézve.

- Csak egy lány, akit szeretek. - suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg, aztán egy hatalmas gombócot éreztem a torkomba. Leeresztettem a kezemet és visszaraktam . - Éhes vagy? - nyúlt az állam alá és felemelte a fejemet hogy a szemembe tudjon nézni.

- Nem igazán. - feleltem és elfordítottam a fejemet. - Megyek kipakolok. - mondtam és kimentem a szobájából.

Pár óra múlva már csak egy kép maradt a bőröndöm legalján. Kiraktam a polcra és leültem az ágy szélére majd a komódról felvettem a cigarettás dobozt és kitártam az ablakot. A panelház a hegy oldalán helyezkedett el, így elém tárult az egész város. Az utcai lámpák szentjánosbogárként pislákoltak az esti homályban, a házak ablakaiból pedig szinte hallottam a vidám kacajokat, játékos csipkelődéseket, vagy a gyerekeknek altatót dúdoló édesanyák édes hangját.

Ahogy ott álltam és szívtam a cigimet, hirtelen Tyler állt meg mellettem.

- Nem is tudtam hogy dohányzol. - mondta majd ő is rágyújtott.

- Sok mindent nem tudsz rólam. -feleltem tekintetemet még mindig a tájra szegezve, majd oldalra pillantva a szemébe néztem. Érdeklődve fürkészte az arcomat majd elfordította a fejét és beleszívott a cigijébe.

- Akkor majd megismerlek, Hailey Waterson. - szólalt meg 5 perc néma csend után, majd elnyomta a csikket, ledobta az utcára és kiment a szobából. Néztem az utolsó oxigénért kapkodó elhaló csikket, majd becsuktam az ablakot és elmentem zuhanyozni.

~~~~~~~

Éjjel sírva, sikítva keltem fel. Már megint rémálmom volt. A következő pillanatban Tyler rontott be az ajtón. Idegessége csak úgy szikrázott mogyoróbarna íriszeiből. Haja össze-vissza állt és a szemébe lógott. Csak egy melegítő nadrág volt rajta.

- Jól vagy? - jött közelebb fürkészve és letörölte az arcomról a könnycseppeket. Nem válaszoltam csak szorosan átöleltem. Ő egyik kezével a hajamat simogatta a másikkal a gerincem mentén húzogatta a kezét föl és le. Föl és le. Egy idő után elengedett megfogta az arcomat majd felállt és elindult kifele.

- Várj! - szóltam utána mire visszafordult és érdeklődve nézett rám. - Maradj itt kérlek. - hajtottam le a fejemet, majd éreztem ahogy lesüpped mellettem az ágy.

- Na gyere ide! - mondta majd megfogta a kezemet és óvatosan magához húzott. Ráfeküdtem a mellkasára és hallgattam a szívdobogását. Egyik kezét a derekamon pihentette, a másikat pedig a feje alá tette. Mikor már majdnem aludtam hallottam, hogy mond valamit.

- Ne félj, én mindig vigyázni fogok rád Hay! - suttogta majd egy puszit nyomott a fejemre, és el is nyomott az álom.