Öngyilkossági kísérletek

6. rész

Reggel a madarak csiripelésére keltem. Megnéztem a telefonomon az időt. 7:02. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. Hirtelen kihúztam a függönyt s így az egész szobát fény árasztotta el. Kivettem egy cigit a dobozból és meggyújtottam. Miután elszívtam úgy döntöttem elmegyek fürödni. Amint beálltam a zuhany alá, megnyitottam a forró vizet. Égetett, de nem érdekelt. Kibontottam a hajamat és azt is alaposan megmostam.

Az ágyon ültem és egy képet fogtam a kezembe. A hajam még nedvesen pihent a vállamon, kicsit átvizezve a pólómat. A képen én voltam és apa. Én apám nyakában ültem és egy fagyi volt a kezemben. Ő nevetve nézett föl rám. Emlékszem, az állatkertben voltunk.

- Apa nézd! - mutattam egy zebrára. - Olyan aranyos! Megvesszük? - néztem rá mire ő leguggolt elém és mosolyogva válaszolt.

- Nem, kincsem! Ő már megszokta hogy itt él és ha elvinnénk szomorú lenne. - simogatta meg a hajamat.

- Hát jó. - hajtottam le a fejemet és szomorúan néztem a zebrát és az anyukáját.

- Gyere veszünk fagyit! - fogta meg a kezemet mire rögtön jobb kedvem lett.

- Epreset? - csillant fel a szemem.

- Amilyet szeretnél csillagom! - mondta és elindultunk a fagyis felé.

Észre sem vettem és egy könnycsepp esett rá a képre. A takaróm sarkával letöröltem és tovább néztem a képet. Egyszer csak kopogást hallottam és kinyílt az ajtó.

- Szia! - köszönt rekedtes hangon, majd leült mellém. - Mit nézegetsz?

- Szia! - suttogtam vissza, és megtöröltem a szememet. - Csak egy régi képet. - mosolyogtam rá, majd felálltam és visszatettem a képet a helyére. Visszaültem az ágyra és a körmömet kezdtem el piszkálni.

- Figyelj. - sóhajtott egyet, majd folytatta. - Ami tegnap történt... - kezdte de belefojtottam a szót.

- Felejtsük el. Oké? - néztem mélyen a szemeibe. - Ami történt, megtörtént. - mondtam és láttam hogy szeme először a bal majd a jobb alkaromra siklott.

- Nem szeretnél róla beszélni, igaz? - fogta meg a kezemet, és közelebb húzódott.

- Nem, még nem. - néztem el, mire aprót bólintott.

- Gyere elmegyünk kávézni. - mondta majd megpaskolta a combomat és kifelé indult.

- De én.... - kezdtem volna de most ő szakított félbe.

- Nem! Megyünk és kész! - közölte majd kacsintott egyet és kiment. Megőrjít ez a fiú!

~ ~ ~ ~

- Mit hozhatok önöknek? - állt meg mellettünk egy körülbelül velünk egyidős szőke csaj. A feneke kilátszott az ultramini szoknyájából, mellei is kibuggyantak a félig kigombolt inge alól.

- 2 Cappucinót és két vajas croissant kérünk. - felelte helyettem Ty.

- Rendben, máris hozom. - kacsintott rá a csaj majd fenekét rázva elment. Miután már látótávolságon is kívül esett, kínos csend állt be közénk, amit ő tört meg.

-Beszéltél azóta anyáddal? - nézett rám.

- Nem, és nem is fogok. - néztem mélyen a szemébe.

- De miért? Mit tett amiért nem akarsz beszélni vele? - mondta ki és éreztem hogy nő az a bizonyos gombóc a torkomban.

- Meghoztam a rendelésüket! - nyávogta a csaj és lerakta elénk a kajákat és a csészéket.

- Köszönjük. - mondta Tyler és le sem vette rólam a szemét. A csajszitól egy dühös pillantást kaptam majd megfordult és eltipegett. A kávémat néztem, mintha annyira érdekes lenne, csak azért hogy ne kelljen arról beszélnem mit tett anyám.

- Szóval? - nézett rám érdeklődően de én még mindig a kávémat tanulmányoztam.

- Nem szeretnék róla beszélni. - suttogtam erőtlenül, mire kérdőn nézett rám.

- Hogyan segítsek neked ha nem beszélsz semmiről? - emelte fel a hangját, mire kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Nem kértem a segítséged! Nincs szükségem segítségre! Semmi bajom nincsen! - fakadtam ki és otthagyva a fél croissant, kisétáltam a boltból.

Egyenesen az erdő felé vettem az irányt. Átvágtam azon és a közepén megálltam. Azon a kis tisztáson. Lerogytam a földre és az arcomat a kezembe temettem. Egyszer csak egy kezet éreztem meg a vállamon. Felnéztem az illetőre.

- Sajnálom. - mondtuk egyszerre, mire mindketten elmosolyodtunk.

- Ne haragudj. Tiszteletben kellett volna tartanom hogy vannak olyan dolgok amikről nem szeretnél beszélni. - simogatta meg a karomat.

- Én meg sajnálom hogy elszaladtam, kicsit túlreagáltam a dolgokat. - hajtottam le a fejemet. Ő csak szótlanul nézett rám majd a kezemnél fogva gyengéden magához húzott és megölelt.

Egy félóra múlva megszólalt.

- Vissza kéne menni. - mondta mire bólintottam és felálltam. Ő is követte a mozdulataimat, majd megfogta a kezemet és elindultunk visszafelé.

Befordultunk a ház sarkánál és hirtelen elállt a lélegzetem is. Lemerevedtem és ott helyben lecövekeltem. Ezt Tyler is észrevette így visszafordult és kérdőn fürkészte arcomat.

- Mi a baj Hay? 

- Ott az anyám. - nyögtem ki és a szememet még mindig a holt részeg anyámra szegeztem.