Öngyilkossági kísérletek

8. rész

- Munkát fogok keresni. - jelentettem ki miközben egy bögre kávét szorongattam a kezemben. Letolta az orra hegyére a napszemüvegét és kíváncsian meredt rám.

- Tényleg? - húzta fel a fél szemöldökét, és beharapta az alsó ajkát.

- Igen, már vagy egy hónapja a nyakadon lógok és nem akarok tovább zavarni, szóval kell pénz ahhoz hogy elköltözhessek. - kortyoltam bele megint a barna energiabombába és az embereket kezdtem el tanulmányozni.

- Azt hittem ezt már megbeszéltük. - fogta meg az államat és maga felé fordította a fejemet, hogy ránézzek. - Egyáltalán nem zavarsz. Tényleg! - nézett mélyen a szemembe majd egy puszit nyomott ajkaimra. - Most el kell mennem elintézni pár dolgot de nemsokára visszajövök. - kacsintott rám majd felállt és bement a házba majd becsapta maga mögött az ajtót. Megfogtam az asztalon lévő Marlboro dobozt, kivettem belőle egy szálat majd rágyújtottam. Mélyet szívtam belőle és éreztem ahogy szétárad a tüdőmben. Kifújtam a füstöt és figyeltem ahogy elszáll, valahova. Az emberek sietősen mentek a dolgukra. Fiatal szerelmesek kézen fogva igyekeztek a iskolába, idős házaspárok átkarolva egymást sétáltak hazafelé. Mosolyogva néztem utánuk. Talán a szüleim is ilyenek lettek volna. Sosem tudom már meg, mert anyám ezt is tönkretette. Ahogy engem és az életemet is. De nem csak az enyémet, hanem apámét, és saját magáét is. Elnyomtam a csikket majd felálltam és becsukva magam mögött az erkélyajtót, beleraktam a bögrémet a mosogatóba majd besétáltam a szobámba. Letelepedtem az ágyra, ölembe vettem Tyler laptopját, és elkezdtem nézni egy filmet. Mikor megnéztem az időt már két óra volt, így hát úgy döntöttem csinálok valami ebéd félét. Kivettem egy csomag tésztát a szekrényből, a hűtőből a húst, majd felraktam egy fazék vizet a tűzhelyre. Épphogy beleraktam a tésztát a vízbe, valaki őrült módjára kezdte verni az ajtót.

- Jól van megyek már. - mondtam, és csak résnyire nyitottam ki az ajtót, amikor az illető kivágta azt, majd megragadta a nyakamat és a szoba felé tolt.

- Hol van a pénz? - kiabálta de amint látta hogy bambán nézek rá, jobban megszorította a nyakamat, mire kicsordultak az első könnycseppjeim és hangosan felsikítottam. - Még egyszer megkérdem kurva. Hol van a pénzem?? - üvöltött rám.

- Nem tudom, fogalmam sincs! - kétségbeesetten szorongattam a kezét, de nem engedett a szorításán.

- De biztos ismered Tylert, mert akkor nem lennél itt. - nevetett fel gúnyosan. - Pár ronggyal tartozik nekem de ha te nem tudod hol van a pénz vagy akár az a görény, akkor kénytelen leszek, kicsit motiválni a fiút. - rántott elő egy kést a zsebéből és a nyakamhoz szorította miután elvette onnan a kezét.

- Ne kérem ne! TYLER! TY! - üvöltöttem ahogy csak tudtam, de ezzel csak azt értem el, hogy kaptam egy hatalmas pofont. A konyhában őrült módjára kezdett el sípolni a fazék víz a tésztával, miközben a kitárt bejárati ajtóból süvített be a fagyos szél.

- Fogd be vagy megnyúzlak te ribanc. - sziszegte és szorosabban fogta a kést a nyakamhoz. Homályosan láttam a könnyeimen keresztül.

- Mi a fasz? - hallottam meg Tyler hangját az ajtóból, majd ezt követte egy hatalmas csattanás, én pedig a földre rogytam és hirtelen éles fájdalom nyilallt a nyakamba. Megfogtam majd a kezemre pillantottam ami fénylett a bordó véremtől. Felnéztem és Tylerék verekedtek, a pasas kapott egy hatalmas jobb horgot amitől megtántorodott. - Most pedig azonnal elhúzod a beledet és megmondod Ryannek, hogy a pénzét majd megkapja. - mutatott rá idegesen. A pali megtörölte öklével a vérző orrát, majd elhagyta a házat. Ty rám kapta a tekintetét, és felém szaladt, előttem letérdelt, egyik remegő kezével megfogta az arcomat.

- Jézusom, Hay jól vagy? Nézz rám kérlek! - kérlelt mire kábán ránéztem. - Minden rendbe jön majd ígérem, meglátod! - kezdett el könnyezni. Megfogtam az egyik kezemmel az arcomon pihenő kezét. - Úgy sajnálom, kérlek nézz rám!

- Jól vagyok. - suttogtam. - De most egy kicsit elálmosodtam. - néztem felfele és szűkülni kezdett a látóköröm.

- Ne-ne-ne, nehogy lecsukd a szemed. Hallod Hay?! - ütögette az arcomat, majd felállt és egy elsősegélydobozzal jött vissza. - Figyelj most össze fogom varrni a sebed, oké?! - mondta kissé idegesen. Elővett egy fehér kendőt majd ráöntött valami löttyöt, és a sebemhez érintette. Borzalmasan csípett, szinte már mart.

- Au, Ty ez nagyon rossz. - sikoltottam halkan, ő pedig átfűzte a cérnát a tűn, majd a szemembe nézett.

- Tudom bébi, tudom. Beszélj hozzám, tovább. - kérlelt és a hideg tű áthatolt a bőrömön.

- Olyan érzés mint amikor megvágom magam. - meséltem neki, közbe néha-néha felszisszentem. - Megnyugtató. - folytattam és csak dőltek belőlem a szavak. Ty nagyon koncentrált és az állkapcsa időnként ugrott egyet. - Azóta csinálom amióta apám meghalt. Az anyám miatt halt meg. Megcsalta az a kurva. 15 év házasság után. Hát nem vicces? Apám mindig hűséges volt, mindent megadott neki amire csak szüksége volt. De az a nő akit az anyámnak neveztem mindezt eldobta egy 25 éves irodai csávóért. Mert "kellett az újítás", "megunta ezt az egészet". Apám csak hallgatott, nem szólt egy szót sem csak kocsiba ült és elhajtott. Csak a szobám résnyire nyitott ajtajából láttam apám csalódott, dühös és aggódó arcát, és anyám kétségbeesett, bűnbánó és szomorú arcát. Ekkor láttam őt utoljára. Christofer Waterson, este 22:27-kor belehajtott egy másik autóba, és azonnal meghalt. Másnap reggel tudtam meg, anyám már kész idegroncs volt. Akkor vesztettük el egymást. Én őt okoltam, majd ezek után megütött. Akkor vesztettem el az iránta érzett tiszteletemet. És ez csak rosszabbodott. Elkezdett inni és egyre többször vert meg. Ezért több öngyilkossági kísérletem is volt, de valahogy mindig túléltem őket. Így már feladtam, hogy meghalok, és valahogy a sors azt akarta, hogy ebben az elbaszott világban éljek. Így hát elkezdtem vagdosni magamat, a testemen... körülbelül mindenhol. Aztán egyszer jöttél te. 14 voltam azt hittem majd megmentesz. Hogy végre boldog lehetek legalább egy kicsit. Már megbíztam benned, de te elmentél és úgy döntöttél elég volt ennyi. Inkább más kell neked. Nem voltam elég jó, tudom. Tudom, hogy egy elbaszott senki vagyok, aki nem érdemel meg semmit. Örülök neki, hogy most itt vagy mellettem, és segítesz. Szóval ha már így kell meghalnom tudd, hogy mindig is fontos voltál nekem. - úgy éreztem kezd elfogyni az erőm, ekkor Ty végre rám nézett.

- Ne kezdj itt nekem búcsúzkodni! Hallod nem fogsz meghalni! - vágta el a cérnát majd megfogta mindkét kezével az arcomat. - Nyisd ki a szemed. Ne tedd ezt! - kérlelt de a szemhéjam egyre nehezebb lett. - Haylie? Haylie?! - szólongatott, de én csak lehunytam a szememet. Még éreztem, ahogyan erős testéhez szorít.

Mindenhol sötétség. Halk zúgást hallok a fülemben. Nem tudom, hogy meghaltam-e vagy csak elájultam. Ellazul a testem és felszabadultság vesz uralma alá. Már jobbnak érzem a világot.