Mikor felkeltem még mindig mellettem feküdt. Felnéztem rá. Haja kócos volt. Egyik kezével még mindig engem ölelt át. Kéz. Hirtelen a kezemre kaptam a tekintetemet. Látszott az összes hegem. Nem tudtam a pólóm ujját ráhúzni mivel rövid ujjú volt rajtam. Ty elkezdett mocorogni és lassan kinyitotta szemeit. Gyorsan, kicsit talán túl feltűnően a takaró alá rejtettem kezemet.- Jól vagy? - kérdezte rekedtes hangon és megsimította arcélemet.
Egyáltalán nem vagyok jól. De te ezt nem tudhatod meg.
Nem mondtam semmit csak elfordítottam a fejemet. Ő felsóhajtott majd felállt de az ajtóban visszafordult.
- Kérsz valamit? - mért végig, mire csak megráztam a fejemet. Bólintott, majd lehajtott fejjel kiment a szobából. Felálltam és felvettem egy fekete Nirvanás pólót, rá egy fekete kapucnis pulcsit, egy fekete térdnél szakadt nadrágot, majd a cipőmet. A hajamat kifésültem, a cigimet és a kulcsomat a zsebembe csúsztattam és kiléptem a lakásból.
Újra itt vagyok. Megnyugtat ez a hely. Az erdő csendje. Ahogy a szél fúj, ahogy a madarak csiripelnek. Már a második cigimet szívtam el. Úgy döntöttem ennyi elég volt, felálltam leporoltam a nadrágomat és hazafelé vettem az irányt.
Az utcán lehajtott fejjel sétáltam, de egyszer fölemeltem a fejemet. És ott volt Ő. Egy szőke csajt csókolt. A lány úgy kapaszkodott belé mint egy macska aki a fa törzsén próbál felkapaszkodni a lombok közé. Bennem pedig összetört valami. Azt hittem nem tud jobban belém marni, de tévedtem. Könnyes szemmel figyeltem, és egyszer csak rám nézett. Eltávolodott a lánytól aki értetlenül magyarázott neki majd a tekintetét ő is rám emelte.
- Úristen. - olvastam le Tyler szájáról a szót majd berohantam a lépcsőházba, a könnyeim pedig zuhatagként gördültek végig az arcomon. Még láttam hogy átrohan az úton, otthagyva a szőke lányt még mindig értetlenül.
- Hailey! - kiabálta és hallottam szapora lépteit ahogy szalad fel a lépcsőn. Hihetetlen gyorsasággal nyitottam ki az ajtót majd be is csaptam magam után. Bezárkóztam a fürdőbe és elkezdtem keresni valami éleset.
- Hailey! Nyisd ki az ajtót! - dörömbölt idegesen a fürdőszoba ajtaján. Mindent tompán hallottam, és idegesen nyitottam ki minden szekrényt, kivágtam minden fiókot, de a könnyeimtől homályosan láttam. De ebben a pillanatban megakadt a szemem egy borotván. Rutinosan kiszedtem belőle a pengét és a bőrömhöz illesztettem.
- Hagyj békén! - kiabáltam vissza.
- Hay ne szórakozz! Azonnal nyisd ki azt a kibaszott ajtót! - üvöltötte és elkezdte rángatni a kilincset. A csap fölé hajoltam és végig húztam alkaromon a pengét. Hangosan felszisszentem és néztem ahogy a vörös vér lefolyik a mosdókagyló oldalán. Tyler egyre dühösebben dörömbölt az ajtón és egyre nagyobb erővel rángatta a kilincset, hátha megadja magát a zár. De nem engedett a pajzsom, a penge pedig ismét végigszántott a bőrömön, skarlát csíkot húzva maga után. Viszont a következő pillanatban az ajtó berobbant a kis helyiségbe és megláttam Ty ideges és egyben aggódó arcát. Izzó íriszei rögtön alkaromra siklottak, tekintete pedig azonnal megváltozott.
- Bassza meg! - mondta és hajába túrt.
- Mondtam hogy hagyj engem békén, menj biztos várnak rád! - sziszegtem idegesen és elindultam volna ki de ő megragadta a csuklómat és nem engedte hogy elhagyjam a kis szobát. A meleg vérem ráfolyt kézfejére, és ahogy tovább gördült a vékony folyam, apró pettyeket hagyott a vajszínű csempén kettőnk között.
- Kérlek eressz el! - kérleltem könnyes szemmel de nem engedett. Odavezetett a csaphoz, megnyitotta és bevizezett egy zsebkendőt, majd letörölte alkaromról a vért. Még mindig könnyes szemmel néztem amit csinál. Kidobta a zsebkendőt majd gézzel körbe tekerte a sebet. Ujjait végig húzta hegeimen majd a másik karomon kezdte el felhúzni a pulóverem, de elhúztam a karomat és a másikat is próbáltam kiszabadítani az ujjai közül de még mindig szorosan fogta a csuklómat.
- Kérlek had menjek el! - néztem rá könyörgőn könnyeim között.
- Nem. - nézett mélyen a szemembe. - Miért? Miért teszed ezt magaddal? - sötét szembogarai még mindig mélyen az enyéimbe vájtak és közelebb lépett. Keze még mindig nem eresztett bármennyire is szerettem volna.
- Nem értenéd. - néztem le a földre de ő mutató ujjával kényszerítette, hogy felemeljem a fejemet.
- Had próbáljam meg. - suttogta.
- Kérlek Ty, ne csináld ezt. - remegett a hangom, könnyeim patakokban hullottak a pólómra, de Ő meg sem mozdult. Tehetetlennek és kicsinek éreztem magamat, legszívesebben eltűntem volna. De nem lehetett.
- Gyűlölöm magam. Egy szerencsétlen, hasztalan senki vagyok. Undorítóan nézek ki! Senki sem szeret. Miért is szeretnének?- gúnyosan felnevettem, szememből még mindig megállíthatatlanul folytak a könnyek. - Nem érdemlek meg semmit és senkit. Anyám is megmondta. És inkább kint fájjon mint belül. Minden egyes vágással könnyebb leszek. Eltűnik egy rész ami fáj. - a végét már suttogva mondtam.
- Mi lenne ha azt mondanám hogy szükségem van rád. - döntötte kicsit oldalra a fejét, és hatalmas barna szemeivel arcomat fürkészte.
- Senkinek sincs rám szüksége! - nevettem fel ismét kínosan, mire megsimította arcomat.
- Akkor mondok valamit. - mondta mire a szemeibe néztem. - Nekem szükségem van rád!
- Ne tedd ezt velem. - kérleltem könnyeim közt de ő csak egyre közelebb hajolt hozzám.
- Micsodát? - húzott még közelebb magához és érdeklődve nézett rám.
- Azt hogy elhiteted velem hogy kellek neked és utána eldobsz. Nem hiszek neked.
- Bebizonyítsam? - dörmögte, mire beharaptam alsó ajkamat.
- Bizonyítsd. - mondtam halkan, majd hirtelen telt ajkai, ajkaimra tapadtak. Lágyan de mégis szenvedélyesen csókolt. Az eddig csuklómat szorító keze a derekamra kúszott, másikkal pedig a hajamba túrva tartott, mintha attól félne hogy elhúzódok tőle. Kezeimet a mellkasára tettem, és éreztem mennyire gyorsan ver a szíve. Egy kis idő után eltolt magától, homlokát az enyémnek támasztotta és mélyen a szemembe nézett.
- Most már hiszel nekem? - suttogta mire bólintottam.
- Hiszek neked. - mondtam majd magához húzva ajkunk ismét eggyé vált.
YOU ARE READING
Öngyilkossági kísérletek
RomanceÚgy érzem már nem tartozom ide. Engem már senki nem képes szeretni. Üres vagyok. Csak fájdalmat érzek, és ezt te sem könnyíted meg. Meg akarok halni... *** Ez a sztori egy 20 éves lányról szól akinek nem kedvezett az élet. Apja meghalt amikor 10...