Öngyilkossági kísérletek

7. rész

- Ott az anyám. - nyögtem ki és a szememet még mindig a holt részeg anyámra szegeztem.

Tyler rögtön a nőre kapta a tekintetét, majd vissza rám.

- Van hátsó ajtó is. - mondta aggódva nézve rám, és abban a pillanatban ahogy kimondta anyám felénk nézett. - Bassza meg. - sziszegte mire kicsit megszorítottam a kezét, hogy érezze, nem kell aggódnia.

- Semmi baj. - néztem mogyoróbarna szemeibe. - Be... - nyeltem egy nagyot ahogy láttam hogy elkezd felénk botorkálni. - Beszélnem kell vele. - aggódva nézett, állkapcsa megfeszült, majd egy aprót bólintott. Elindultunk felé.

- Hailey!? Te vagy azz?? - akadozva beszélt hozzám.

- Igen én. - húztam ki magamat.

- És ez ki? - mutatott Tyra az üveggel.

- Öhm... Ő a... - kezdtem de ő közbe szólt.

- Egy barátja. - jelentette ki és szúrós szemekkel nézett anyámra.

- Ó értem, akkor elhúznál? Beszélni akarok a lányommal. - dölöngélt jobbra-balra. Tyler már nyitotta volna a száját mikor oda hajoltam a füléhez.

- Menj. Nem lesz semmi baj. - suttogtam, mire mélyen a szemembe nézett. Elengedte a kezemet, biccentett anyámnak és bement az ajtón. Visszafordultam anyámhoz.

- Mit akarsz? - szorult ökölbe a kezem.

- Szóval ezért mentél el otthonról, hogy széttedd a lábaidat Neki?! - nevetett fel gúnyosan, majd undorodva végigmért. - Nem untad még meg, végre haza jöhetnél már..

Lesokkolva álltam előtte, és összezavarodva ráncoltam a szemöldökömet.

- Te-tessék? - dadogtam. Talán mégis fontos vagyok neki? Megváltozott volna? Újból elröhögte magát.

- Most mit nézel ilyen kivert kutya szemmel. Nehogy má' azt hidd hogy hiányzol! A kocsmából sajnos kitettek mert bevertem egy palinak a képét, gondoltam befejezem máshol. - kezdett el közeledni felém.

- Ne gyere közelebb! - emeltem fel a hangomat, és elkezdtem hátrálni, de nem sokáig tudtam mert a falnak ütköztem.

- Na mi lesz?? Nem tudsz tovább menekülni te kis kurva! - üvöltötte és felém dobta a kezében szorongatott üveget. A fejem mellett csattant, majd apró szilánkokra robbant szét a kemény anyagon. Pár szilánk a karomba fúródott egy pedig az arcomat vágta el. Most lett elegem. Már épp emelte volna a kezét mikor gyomorba rúgtam és ezáltal összecsuklott. Fölé kerekedtem és elkezdtem ököllel verni az arcát. A könnyeim folyamatosan folytak és kiabáltam.

- Ezt azért amiért nem szerettél! Ezt mert minden egyes nap megvertél! Mert miattad lettem olyan amilyen! Mert miattad nem tudtam befejezni a gimnáziumot! Mert elhordtál mindennek! Mert mindenhol csak hegeim vannak! - minden egyes mondat után behúztam neki egyet. - Mert megcsaltad apát és mert MIATTAD HALT MEG! - ordítottam és a következő pillanatban két kéz fogott le és nem engedett. - Eressz el! Hagyjál bassza meg! Had verjem szét! - üvöltöttem sírva és kapálózva próbáltam kiszabadulni a szorításból, de a kéz nem engedett hanem csak mégjobban magához szorított.

- Hailey, elég! Cshhh nyugodj meg! - emelte fel kicsit a hangját Tyler és a hangja hallatán még jobban rázendítettem. - Hagyd elég volt! - mondta finomabban. Megfordultam és a mellkasába fúrtam a fejemet és csak remegve sírtam. - Semmi baj. - simogatta meg a hajamat. Kicsit eltoltam magamtól és a szemébe néztem. Kisöpört egy tincset az arcomból és a fülem mögé tette. Oldalról láttam hogy Emily feltápászkodik és felénk, inkább felém fordul.

- Te rohadt kis ribanc ezt még megkeserülöd! - lengette meg az ujját és elindult az utcán. Sóhajtottam egyet és ráhajtottam a fejemet Tyler mellkasára. Egy ideig néztem távolodó alakját az esti homályba, ahogy a pislákoló lámpák fényeiben tántorgott a ködös sötétség mélyébe.

- Gyere menjünk be. - mondta és én csak bólintottam. A vállamat átkarolva vezetett fel a lakásig. Kinyitotta az ajtót és bementünk a szobámba. Ty kulcsra zárta az ajtót hogy még véletlenül se tudjon bejönni senki. Leültem az ágyamra, kezeimet az ölembe ejtettem és azokat tanulmányoztam. Néhány bütykömről lejött a bőr és Emily rászáradt vére az én véremmel keveredett. Nem tudom többé az anyámnak hívni. Ő csak egy nő akinél laktam. Tyler bejött és leült mellém. Egy vizes ruha volt a kezében. Megfogta a kezemet majd elkezdte letörölni a vörösen csordogáló folyadékot kézfejemről. Ahogy visszagondoltam arra a nőre, hogy mit tett, nem csak velem, hanem az apámmal is, akaratlanul kicsordult a könnyem.

- Hé. - emelte fel a fejemet én pedig mélyen a szemébe néztem. - Nem lesz semmi baj. Nem bánthat többé, megígérem. - mondta mire belőlem kitört a sírás, és ölelésébe vont. - Vigyázok rád. - suttogta a hajamba, amitől megnyugodtam. Tekintetét az enyémbe fúrta majd közel hajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Szívem a torkomban dobogott, a gyomrom liftezni kezdett és pulzusom is az egekbe szökött.

Bárcsak minden ilyen jó lenne. Bárcsak ne lennének problémák. Bárcsak ne lennének rossz emberek. Bárcsak ne lennének bántások.