Shut up,Styles

4.rész

"Ezt jól elbasztam!"

Leültem a kanapéra, megfogtam egyik párnát, és belefúrtam a fejem. Egyszercsak éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, és két erős kar körém fonódik.

- Miért búslakodik itt egy Styles? - Szólal meg Harry. Nem válaszoltam, annyira meglapődtem. Hirtelen eltolt magától, és a szemembe nézett. Ismét vigyorogni kezdett, amint meglátta piruló arcomat. - Aranyos vagy, amikor elpirulsz! - Piszkált tovább, mire én az arcába dobtam a párnát. Elnevette magát, majd visszadobta a párnát. Nem is lett volna baj,ha nem dobja annyira erősen, és nem esek le az ágyról. Röhögve guggolt le mellém, és a kezét nyújtotta. - Bocsi! - Megragadtam a kezét, és magam mellé rántottam.

- Megbocsájtok! - Nevettem én is.

- Heeeej, ez gonosz volt! - Felémfordította a fejét, és úgy figyelt engem. Én is arra fordultam, így találkozott a tekintetünk. Már egy ideje csendben, mosolyogva figyeltük egymást, mikor Niall hirtelen mellettünk termett.

- Srácok, a két Styles egymásra talált. - Ordította el magát, mire Harry is és én is hozzávágtunk egy-egy párnát.

- Fogd be,Niall! - Ordítottuk le egyszerre, mire a konyhából nevetést hallottunk.

- Én a helyedben befognám, Horan. - Kiabált Liam.

- Ez fura volt. - Dörzsölte az arcát, ahol eltalálta a párna. Erre Harryvel megint megfogtunk egy-egy párnát, és készültünk, hogy nekivágjuk, de Niall elvisította magát.

- Wáááá... - Visított lányos hangon, majd a konyhába szaladt. A fiúk csak röhögtek rajta.

- Na mi van Nialler? Összefogtak a Stylesok? - Röhögött Lou.

- De nem is akármennyire. - Lihegett Horan.

- Na menj vissza, mert valamit elcseszel itt. - Lökdöste ki az ajtón Liam.

- Nem, nem, nem! Azt nem élném túl. - Elkezdte karmolászni az ajtófélfát, nem akart kijönni.

Én felálltam a földről, és felsegítettem Harryt is.

- Ezt nem fordítva kéne? - Szólt oda Niall, immáron a kanapén ülve. Ismét hozzávágtunk két párnát. Szegény Niall.

- Naa! Miért kell mindig bántani? - Durcizott be, és dühösen kirobogott az ajtón.

- Ezt elintéztétek, most megy sírni. - Jött be nevetve Lou.

- Ne bántsátok már! Eleget kapott. - Szomorodtam el egy kicsit. Tudom, hogy csak megjátszotta magát, de azért sajnálom.

- Menj utána, hős szerelmes! - Veregette meg a hátam Louis.

- Utána is megyek! - Megindultam az ajtó felé. Ők csak a hasukat fogva röhögtek. Már épp kinyitottam az ajtót, mikor eljutott az agyamig, hogy mit is mondtam. - Heeeej! - Fordultam vissza, már én is nevetve.