Shut up,Styles

20.rész

Várj, jól hallottam? Louis épp az imént vallott nekem szerelmet?
- Louis, nem mehetsz el! - Kiabáltam utána sírva, mikor már kiért a fürdőből. Odaszaladtam hozzá, és hátulról átöleltem. - Ne! Ne menj el! Most kaptalak vissza, és máris elveszítelek. - Megállás nélkül csak zokogtam. A nagy jelenetre a fiúk is felfigyeltek, és mind körénk gyűltek.
- Ez mégis mi? - Hallottam Liam hangját.
- Louis, Darcy! Valaki elmondaná, hogy mi folyik itt? - Csatlakozott Zayn is.
- Még enni sem hagytok? Mi van itt? - Kössz, Niall! Igazán kedves vagy! És végül Harry sem hagyhatta szó nélkül.
- Darcy, mi a baj? Mi történt?

Louis megfordult, kezei közé vette az arcom, majd a szemembe nézett.
- Darcy, értsd meg! Mindenkinek jobb lesz így! - Még egy utolsó puszit nyomott az arcomra, majd kiment az ajtón. Sírva a padlóra zuhantam. Harry próbált felsegíteni, de nem foglalkoztam vele. Hogy tehette ezt Louis? Nem hiszem el, hogy elment. Miért kérte, hogy a többiek is ideköltözhessenek, ha ennyire zavarja?
Gondolkodásomból Harry zökkentett ki. Menyasszony stílusban felkapott, és felvitt a szobába. Nem volt erőm megszólalni...egyszerűen túl gyengének érzem magam mindenhez.
Óvatosan letett az ágyra, betakart, majd mellém feküdt.
- Elhiszem, hogy ez most bánt téged, de próbálj megnyugodni. - Puszilta meg az arcom, majd szoros ölelésbe vont. Nem mondtam semmit, csak sírtam. Egy idő után éreztem, hogy szép lassan elnyomott az álom.

***

Arra ébredtem, hogy valaki az arcom puszilgatja. Lassan kinyitottam a szemem, és egy ragyogó zöld szempárral találtam szembe magam.
- Gyere nyuszi! Menjünk reggelizni! - Csókolt meg Harry. Mi? Már reggel van? Végig aludtam volna egy teljes napot? Semmi kedvem lemenni. Megráztam a fejem, miszerint nem vagyok éhes. - Baba, enned kell! Rosszul fogsz lenni. - Tette kezét az arcomra. Könyörgőn néztem rá, mire elnevette magát. - Jó, jó, csak ne nézz így rám, mert én is elsírom magam. - Erre már én is elmosolyodtam. Felállt az ágyról, és mielőtt kiment volna az ajtón rámkacsintott, mire felnevettem. Mindig megnevettet a hülyeségeivel. - Na ezt már szeretem! - Vigyorodott el győzedelmesen, majd kiment a szobából.