Shut up,Styles

12.rész

- Leesett? - Röhögött ki.

- Bassza meg! - Olyanokat mondtam neki, amit nem szabadna. Teljesen megnyíltam neki, és még csak nem is sejtettem, hogy kicsoda. - Ez nem lehet igaz! - Felálltam, de rögtön vissza is ültem, mivel a lábam még mindig fájt. - Én kiheréllek, ha valakinek mondasz bármit is! - Megragadtam az ingjét, és olyan közel húztam magamhoz, hogy orrunk majdnem összeért. Pajkos mosolyra húzta ajkait, majd egy apró puszit adott a számra. Elengedtem az ingjét, majd hátralöktem az ágyon.

- Nyugodj meg gyönyörűm! - Felakart ülni, de a vállánál fogva visszalöktem, lábam átlendítettem derekán, és az ölébe ültem. Amint láttam, egy kicsit meglepődött, de nem érdekelt. Tudtam, hogy be kellene vennem a gyógyszereim, de abban a pillanatban nem érdekelt. A düh tombolt bennem. Útálom ezeket a dührohamokat.

- Harry, ezt nem kellett volna! - Kiáltott fel Louis, majd felállt a kanapéról.

- Nyugi haver! - Intette le Lout, mire felképeltem. Louis már meg sem próbált lefogni, tudta, hogy úgysem jár sikerrel. Niall, Liam és Zayn gyorsan odarohantak, és próbáltak leszedni Harryről, de én kitéptem magam karjaik közül.

- Hagyjátok! - Szólt rájuk Harold.

- Haver, nem fogod tudni lenyugtatni. - Rángatott még mindig Liam.

- Dehogynem! - Vigyorgott önelégülten az alattam fekvő göndör.

A srácok nagyot sóhajtva kimentek a szobából. Harry kezeibe vette az arcom, majd felült.

- Darcy! Darcy figyelj rám! - Mélyen smaragdzöld szemeibe néztem. - Nyugodj meg! Itt vagyok! - Ajkait lágyan enyéimre tapasztotta. Hirtelen elsírtam magam, és átöleltem. Csak erre volt szükségem. Hogy valaki szeressen. Ő volt a gyógyír a betegségemre. Felemelte fejem az államnál fogva, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Szeretlek! - Lehelte ajkaimra, majd gyengéden megcsókolt.

- É...én is szeretlek! - Kezdtem el újra sírni. Persze ezt a pillanatot is meg kellett zavarnia valakinek. Már vagy öt perce a csengőn lógott, mire a srácok észbe kaptak.

- Niall menj már, nyisd ki az ajtót! - Hallottuk Zayn hangját a konyhából.

- Miért én? - Puffogott Niall.

- Mert a gerlapár nyáladzik! Na lódulj! - Egy csattanást hallottunk, majd láttuk Niallt, aki már az ajtóhoz sprintelt. Kinyitotta az ajtót, és csak bámult ki rajta. Nem szólalt meg, ahogy a küszöbön álló sem. Nem tudom ki lehetett az, hisz nem láttam Nialltől. Pár pillanatig még állt ott, majd bevágta az ajtót, és kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Ki volt az? - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Egy angyal! - Válaszolt elvarázsolva Niall. Belőlünk egyszerre tört ki a nevetés. Harry mellkasába fúrtam a fejem, úgy nevettem. A fiúk is röhögve jöttek be a konyhába.

- Agyadra ment a sok evés? - Cukkolta Zayn. Eszembe jutott, hogy talán nem hiába jött az a valaki.

- És nem szándékozod beengedni az "angyalkád"? - Néztem rá,röhögőgörcsöm közepette. A szöszi megfordult, és ajtót nyitott. Meg sem várva, míg Nie beengedi, berobogott mellette barna hajú barátnőm.

- Darcy, mi a fene van itt? - De amint meglátott, szemei elkerekedtek, és száját egy meglepett "o" hang hagyta el. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy ma átjön Katy, és csinálunk egy videót.

- Fel kell mennem! - Súgtam oda Harrynek.

- Majd én felviszlek! - Suttogta fülembe, majd menyasszony stílusban az ölébe kapott, és elindult fel a szobámba.

- De....Hjajj....Gyere Katy! - Mondtam unottan, míg szememmel barátnőmet kerestem. Hamar meg is találtam, amint a szöszivel beszélget a kanapén ülve. - Ne most akard elrabolni, mint, ahogy azt általánosban eltervezted! - Ingattam a fejem rosszallóan. Dühösen nézett rám, majd felállt az ágyról.

- Na elmehetsz te a..... - Nem fejezte be a mondatot. Sosem szokta, nehogy valami olyat mondjon, amivel valakit megbánt. Dühösen utánam robogott, remélve, hogy utolér, de Harry ekkor felszaladt a lépcsőn, és elnevette magát.