Shut up,Styles

8.rész

... Légy erős, és ne engedd, hogy ezek a darabok széthulljanak. Mert, ha egyszer ez bekövetkezik, nehéz lesz újra felépíteni azt, ami eddig idebent volt. - Tette kezét a szívemre...

~ Harry szemszöge ~

Hangom nyugodt volt, és megpróbáltam a leghalkabban beszélni, hogy csak ő hallhassa. Kezem elvettem mellkasáról, és végigsimítottam könnyektől nedves arcán. Éreztem, ahogy megremeg, mikor egy apró csókot leheltem a nyakára. Teste már nem reszket annyira, mint az előbb. Talán egy kicsit sikerült megnyugodnia. Lassan elhúzódtam tőle, és gyönyörű kék szemeibe néztem, amik most könnyektől csillogtak. Pár másodpercig csak döbbenten meredt rám, majd hirtelen apró karjait nyakam köré fonta, fejét mellkasomba fúrta, és úgy sírt tovább. Már nem az idegességtől sírt, vagy, mert mindenből elege van. Nyugodt volt, és épphogy csak pityergett. Átöleltem a derekát, és egy puszit nyomtam az arcára.

- Sssh... Minden rendben lesz! - Suttogtam a fülébe lágyan, kissé rekedtes hangon. Erre ő csak mégjobban zokogni kezdett. Hátát kezdtem el símogatni nyugtatásképp, mikor oldalranéztem. Louis épp akkor jött be egy pohár vízzel a kezében. A biztonság kedvéért most műanyag pohárba hozta, nehogy ez is eltörjön.

- Mi az isten? - Szemei tágra nyíltak, a poharat kiejtette a kezéből. Alig tudott megszólalni.  -E...ezt hogy? - Szemeivel értetlenül pásztázott.

- Haver hagyd őket, nézd meg milyen cukik. - Bökte oldalba Liam.

- Felviszem! - Szóltam oda nekik, majd finoman eltoltam magamtól Darcyt. A földet kezdte pásztázni. Egyik kezem térdhajlatához vezettem, másikat a hátára, és menyasszony stílusban felkaptam. Láttam a rémületet az arcán. Biztos megijedt hirtelen tettemen.

- Mi...mit csinálsz? - Dadogta zavartan. Annyira aranyos ilyenkor. Arca kipirult a sok sírástól, és pár tincs arcába lógott. Nem válaszoltam, csak elmosolyodtam zavarodottságán. Lassan felsétáltam vele a lépcsőn, és szobája ajtaját berúgtam lábammal. Amint beléptem a szobájába, megcsapott az a tipikus Darcy illat. Mindenütt a parfümének az illata járja át a szobát. Odalépkedtem az ágyához, és finoman letettem a puha ágyneműre. Elmentem becsukni az ajtót, de, mire visszafordultam, már felült az ágyon.

- Jobban vagy? - Kérdeztem kedvesen, miközben leültem mellé, és megfogtam a kezét. Ő erre csak egy aprót bólintott. Nem volt valami meggyőző, de inkább nem feszegettem tovább a témát. Kínos csönd telepedett ránk. Csak ültünk egymás kezét fogva. Láttam rajta, hogy nagyon bántja valami, de inkább nem tettem szóvá. Ha akarja, úgyis elmondja, én nem erőltetem. Csak némán pásztáztuk a szoba rózsaszín falát, mikor erőt véve magán, hirtelen megszólalt.

- Sajnálom! - Kezét elhúzta enyémtől, és rózsaszín karkötőjét kezdte babrálni. Nem értettem, hogy pontosan mire céloz, elvégre nem tett semmi rosszat.

- Mégis mit? - Fordultam szembe vele, azonban ő nem mert a szemembe nézni.

- Ezt az egész hisztijelenetet, és... - Nyelt egy nagyot. - ...és, hogy megütöttelek. - A végén már elcsuklott a hangja. - Nem akartam, csak... - Vett egy mély levegőt, majd kifújta azt. - Ez egy betegség... - Csodálkoztam, hogy kitudja mondani a szavakat a visszafolytott sírástól. - ...csak Louis tud róla. Még a szüleim sem tudják. - Lehajtotta a fejét, és nem szólt semmit. Felálltam az ágyról, és letérdeltem elé. Kezeim a térdeire tettem, mire lábait azonnal összezárta, mivel szoknyában volt. Oh, az a szoknya...

- Darcy! Semmi baj! Megértem! - Felemelte fejét, és félve rámpillantott. Gyönyörű kék szemei találkoztak az én zöldjeimmel. Szemeim letévedtek tökéletesen ívelt, telt ajkaira. Kikészít ez a lány! Már akkor tudtam, hogy találkoznom kell vele, amikor meghallottam az első feldolgozását, megnéztem az első videóját.Már csak arra eszméltem fel, hogy ajkaim vészesen közelednek az ajkai felé..