Shut up,Styles

31.rész

Már a stúdióbam voltunk,vagy mi a fenének hívják ezt. Ahol felveszik a műsorokat,meg ilyenek. Harry,ahogyan azt megígérte,el is intézte,hogy szerepelhessek a műsorban. Rögtön az első sorba szólt a jegyem. Vagy nem tudom,hogyan működik ez az egész,de az első sorban voltam. 

Már javában folyt az interjú,mikor Harryt kezdte faggatni a műsorvezető. Egyébként Niall is itt van,csak ő majd szólóban fog énekelni. Harry pedig avval a Violával,akit tegnap választott. Együtt énekelik a Sign Of The Times-t. Különösebben nem zavar a dolog,mivel ezt már tegnap megbeszéltük.
-Na és Harry! Ha jól tudom a feleséged is itt van a közönség soraiban.-Nézett felém Ronald,a műsorvezető,mire a közönség eszeveszett sikítozásba kezdett,és a nevem kántálták.
-Így igaz!-Mosolyodott el az én drága férjem.
-Darcy! Kérlek gyere fel a színpadra!-Intett Ronald,mire felpattantam,és már rohantam is fel. Kezet ráztam vele,majd,mivel nem volt több szék,Harry ölében foglaltam helyet,mire mégjobban elkezdtek villogni a vakuk.
-Benne leszünk az újságban is!-Kuncogott Harold a fülembe,mire én is elnevettem magam.
-Na,jólvan! Látom nagy a szerelem fiatalok!-Mosolygott Ron,majd mindkettőnket kifaggatott arról,hogy hogy jöttünk össze.

Miután az egész lezajlott,néhányan felismertek a netről,és még nekem is kellett autogrammot osztogatnom. Harry már hozzászokott az ilyenekhez,viszont én még nem.

Miután hazaértünk,levágtam magam a kanapéra. Lefeküdtem,és becsuktam a szemem,hogy kipihenjem egy kicsit a mai napot. Tervem meghiúsult,mikor meghallottam Harry mobilját csörögni. Harry fennt volt a hálószobában,így felkeltem,és elindultam a konyha felé,azzal a céllal,hogy odavigyem neki a telefont. Abban a pillanatban lábdobogást hallottam,és már mellettem is termett. Felkapta a telefont,majd az előszobába rohant vele. Nagyokat pislogva néztem utána. Mi lehetett ennyire titkos,hogy még ki is megy?

Nagyot sóhajtva odasétáltam a konyha ajtóhoz. Tudom,nem szép dolog,de hallgatózni kezdtem. Ez lesz az én vesztem,nagyon kíváncsi természetű vagyok.
-Louis,mit akarsz?
-Nem,nem beszéltünk mi meg semmit!
-Ha a közelébe mész,nagyon nem leszünk jóban.
-Ugyan,csak azért akartál hazamenni akkor is,hogy tönkretedd!
-Nem,Louis! Te figyelj ide! Nem tűröm,hogy így beszélj róla. Vigyázni fogok rá,óvni minden rossztól,amíg csak élek!
-Nem veheted el tőlem!-Hallottam Harry ingerült hangját. Bevallom,nem sokszor hallottam kiabálni,ami kicsit megijesztett. Ugyanakkor meg is lepett,amiket mondott.
-Darcy!-Állt meg előttem Harry,mire szemeim elkerekedtek.
-Én csak...-Mindenhová néztem,csak rá nem. Hirtelen kezével megragadta az állam,és kényszerített,hogy a szemébe nézzek.
-Te hallgatóztál?-Kérdezte,és látszott rajta,hogy szétveti az ideg. Nem tudtam megszólalni,csak nyekeregtem. Ekkor erősödött a fogása,mire összerezzentem. Olyan jól indult ez a nap,hogy tud ilyen gyorsan elcsesződni?-Kérdeztem valamit!-Emelte fel a hangját. Szemeimbe könnyek gyűltek,amik szép lassan végig folytak arcomon.
-Én...nem hall...
-Ne hazudj nekem,Darcy! Mennyit hallottál?-Már kiabált,ami megrémísztett.
-Se...semmi...semmit!-Mondtam remegő hangon.
-Ilyent többet nem csinálsz,megértetted?-Én hülye,ahelyett,hogy bólogattam volna,még vitázni is kezdtem.
-Most sem...
-Mennyit hallottál?-Förmedt rám ismét,ekkor már hangosan zokogtam.
-Harry,én saj...-Ekkor keze egy hatalmasat csattant az arcomon,mire a földre kerültem. Felsikítottam,majd az utolsó,amit láttam,mielőtt szemeim eltakarta volna a könnyfátyol,Harry megdöbbent,zöld íriszei voltak...