Shut up,Styles

44.rész

Délután öt óra van. Miután mindent lebeszéltünk a dokival, Katy hazakísért, és itt is fog maradni velem pár napig, mint ahogy azt megálmodtam. 

Hihetetlen deja vu érzés fogott el, mikor beléptem a házam ajtaján. Mintha annyira üres lenne ez a ház. Eddig minden stimmel, vajon, ha azt csinálom, amire emlékszem, akkor minden úgy történik továbbra is?

- Felmegyek egy pulcsiért, kicsit fázom, mindjárt jövök! - Kockáztattam meg, és intettem egyet barátnőmnek, majd lassan felbicegtem a lépcsőn.

Mikor benyitottam a szobámba, megláttam a rendezett ágyat, és a fényesen ragyogó bútorokat. Én sosem csinálok ekkora rendet, szóval ez Harry volt. Körülnéztem a szobában, és gondolkodtam, hogy vajon mi is trtént ezután, majd hirtelen eszembe jutott a cetli a szekrényben.

Odamentem, és kinyitottam a szekrényem. A ruhák összehajtogatva, szétválogatva voltak. Végigsiklott a tekintetem a felakasztott kabátokon, a nadrágokon, szoknyákon, majd a blúzokon, mikor megakadt a szemem valamin. Ez Harry pólója!

Felemeltem az említett darabot, és alaposan szemügyre vettem. A Rolling Stones felirat díszelgett rajta. Ebben lesz a papír? Mit is csináltam ez után? A videó!

Leültem az ágyam szélére, és az ölembe vettem a laptopot, majd a 

Gyorsan felkaptam a pólót, és magamhoz öleltem. Megéreztem rajta azt a jellegzetes illatot. Hirtelen egy cetli esett ki belőle. Fel akartam venni az ágyra hullott lapocskát, de a kezem megállt a levegőben. Vajon az van rajta, ami azelőtt is?

"Ne fogj több nyuszit! ××"

Ezt nem hiszem el! Ez ugyanaz az üzenet. 

Gyorsan előkaptam a telefonom, és csak hajtottam lefelé a névjegyzéket. Harry. Hát persze, hogy még megvan a száma. Remegő kézzel rányomtam a hívás gombra, nem tudom, hogy hogyan fog reagálni, ha csak kijelentem neki, hogy emlékszem mindenre. Vagyis nem egészen, de megálmodtam mindent. Két csörgés után felvette, bennem pedig megállt az ütő.

- Igen? - Mély, rekedtes hangon szólt bele, és hirtelen el is felejtettem mindent. Hogy mit kellene mondanom, vagy hogyan kellene magyaráznom a dolgokat. Minden kiment a fejemből, csak arra tudtam gondolni, hogy máris mennyire hiányzik.

- Harry...? - Nem bírtam tovább, könnyeim utat törtek maguknak. Néma csend. Ahogy előzőleg, most sem szólt bele. - Hiányzol! - Mondtam elhaló hangon, de semmi. Még most sem szólt bele.

Nem teheti le, nem így van megírva a forgatókönyvben. 

- Szerelmem! - Ez az, tudtam!

Sziasztook! Amint látjátok visszatértem. Nem tudom, hogy meddig lehet még vinni ezt a sztorit, de vannak ötleteim továbbra is, most valahogy megszállt az ihlet. Szóval véleményeket szívesen fogadok, valamint valaki mondja már meg, hogy követhető-e a sztori így. Valamint elkezdtem javítani az elejét, elnézést, ha az első részeket dobálja ki nektek a wattpad. Próbálok valami életet vinni az elejébe is. Vagyis inkább logikát. - Viola