Shut up,Styles

32.rész

///Harry szemszöge///

Csak álltam ott döbbenten,és figyeltem a földön fekvő,síró lányt. A lányt,aki a feleségem,és én épp most ütöttem meg. Zokogva,könnyfátyola mögül nézett rám,de én képtelen voltam megmozdulni is. Teljesen lefagytam,egyszerűen nem tudtam felfogni,mit tettem.
Szemeimbe könnyek gyűltek,és leguggoltam mellé,hogy felsegítsem. Keze után nyúltam,ő azonban elkezdett hátrafelé kúszni,egészen addig,míg a falnak nem ütközött. Lábait felhúzta,és azokat átölelve,fejét a térdére hajtotta.
Iszonyatosan szégyelltem magam. Mindig is megvetettem azokat,akik verik a párukat,és tessék,én is ugyanezt csináltam most. Nem tudom mi ütött belém. Louis hívott,hogy átakar jönni, én azonban nem engedtem. Azok után,amit Darcyval tett,ez csak természetes. Ekkor viszont felhozta az egyességünket. Még mielőtt meglátogattuk Darcyt,Louis megtiltotta,hogy bármelyikünk is összejöjjön vele. Nos,én ezt nem csak,hogy megszegtem,hanem kurvára megszegtem. Mivel most a feleségem. Akkor még nem voltunk tisztában vele,hogy miért mondja ezt Louis,de mostmár minden kirajzolódott. Azért akart visszajönni,mert szerelmes volt már akkor is belé. Én is belementem ebbe az egészbe,míg meg nem tudtam,hogy tuljdonképpen Darcy Styles az,akihez megyünk.
A lány még mindig csak összekuporodva sírt a fal mellett,nem tudtam mit tenni. Nem akarja,hogy hozzáérjek. Talán attól fél,hogy ismét bántani fogom. Egy könnycsepp gördült le arcomon,épp akkor,mikor felnézett rám. Szemei elkerekedtek,de mikor észrevette,hogy nézem,azonnal lehajtotta a fejét.
Lassan felálltam,majd megindultam a bejárati ajtó felé.

///Darcy szemszöge///

Mikor egy pillanatra felnéztem rá,láttam,hogy sír. Életem szerelme sírt. Nos,gondolhatjátok,milyen rossz érzés volt látni. Amint találkozott a tekintetünk,ismét lehajtottam a fejem. Hallottam halk lábdobogását,majd a bejárti ajtó csukódását. Nem tudom mi üthetett belé,de egy biztos...nagyon szeret,és ez a lényeg. Kicsit sem bántam meg,hogy hallgatóztam,és ebben a pillanatban azt sem bántam,hogy megütött. Csak át akartam ölelni,és soha el nem engedni.
Villámgyorsan felugrottam a földről,majd pulcsim ujjával megtöröltem könnyes arcom. Az ajtóhoz vánszorogtam,majd miután becsuktam azt magam mögött,futásnak eredtem. Futottam,ahogy csak a lábam bírta,míg végül meg nem láttam Harryt. Már az utca sarkán volt,és épp fordult volna el.
-Harry!-Kiabáltam kétségbeesetten. Az sem érdekel,ha lefotóznak a paparazzik,vagy akárki. Csak vele akartam lenni,még ha ilyen áron is. Hátrapillantott válla felett,majd,mikor meglátott,teljesen felém fordult. Döbbent tekintetét végigfuttatta rajtam,ajkai "o" alakot formáltak.
Odarohantam hozzá,és a nyakába ugrottam. Homlokom az övének döntöttem,míg karjaim nyakát ölelték. Hirtelen megcsókoltam,de ő eltolt magától. Könnyes szemmel néztem rá,mire belekezdett.
-Darcy,épp most ütöttelek meg,te meg utánamfutsz? Nem értelek!- Rázta hitetlenkedve a fejét,de kezem a szájára raktam.
-Nem érdekel Harry! Amíg veled lehetek az sem érdekel,ha agyonversz!-Sírtam mégjobban. Átölelt,mire több 10 kamera kattanását hallottam...