Shut up,Styles

27.rész

Már vagy fél órája itt ülök a szobában zokogva. Hogy lehettem ilyen hülye? És miért nem mentem utána? Nem hiszem el,hogy ilyen szerencsétlen életem van. Végre boldog vagyok Harryvel,erre elkell csesznem valamivel.
Hirtelen kopogtak az ajtón,mire reménykedve odakaptam a tekintetem. Azt hittem Harry jött vissza,de tévedtem. Az ajtón Kitty lépett be. Mikor meglátott,neki is könnybe szaladtak a szemei.
-Jézusom! Darcy mi a baj? Mi történt?-Ült le velem szemben,ahová az előbb Harry. Harry.. hol lehet most?
Csak némán megráztam a fejem kérdése hallatán.
-Hogyhogy itt vagy?-Néztem fel rá.
-Harry mondta,hogy őneki bekell mennie dolgozni,és te nem vagy jól,jöjjek át.-Ő hívta át Kittyt? Dehát miért ment be dolgozni,mikor hétfőig szabad?
-Lemegyek,csinálok neked teát,te maradj csak addig!

Miután elmeséltem neki,hogy mi is történt,közölte,hogy Niall már várja,haza kell mennie.Így hát elköszöntünk egymástól,majd épp leültem a kanapéra,mikor a drága férjem lépett be az ajtón.
Nem mertem semmit sem szólni,láttam,hogy dühös,így csak csendben figyeltem.
-Harry...-Hangom remegett,és szinte már suttogtam. Még levette a kabátját,utána felém fordult,és szemeimbe nézett. Nem kellett sok,hogy megint elbőgjem magam.
-Tessék?!-Szólalt meg kedvesen,hangja egyáltalán nem volt ellenséges,vagy követelőző,inkább kedvesen csengett.-Kérlek,ne haragudj rám!-Még magamat is megleptem suttogásommal.
-Figyelj,Darcy! Én nem haragszom,és nem is akarok bunkó lenni veled,de nekem még kell egy kis idő,hogy feldolgozzam,hogy mi is történt!-Szavai hallatán nem kicsit döbbentem le. Nem haragszik? Mi az,hogy nem haragszik? Nem,mintha baj lenne,de...
Valószínűleg láthatta ledöbbenésem,mivel elnevette magát.-Na! Azért ennyire nem sokkoló!-Elindult felém,majd kezei közé fogta az arcom,és szemeimbe nézett.-Rád nem lehet haragudni!-Mondta,majd adott egy puszit a homlokomra,és a konyhába ment. Utánamentem,és csendben figyeltem,ahogy ebédet csinál.
-Segítsek?-Láttam rajta,hogy elakadt.
-Nem kell!-Válaszolta,majd nekilátott inkább a következő lépésnek.

Miután megebédeltünk,leültünk a kanapéra,és valamilyen filmet kezdtünk el nézni,ami épp a tévében ment.
Már a felénél járhatott a film,mikor közelebb húzott magához,és a homlokomra puszilt.
-Ne...nem kell ennyire távolságtartónak lenned!-Szólaltam meg halkan,egész végig a képernyőn tartva a szemem.
-Hogy tudnálak megcsókolni,miután Louis kutakodott a szádban?-Na ez egy kicsit fájt! Nem szóltam semmit,csak felkeltem,és felszaladtam a szobába. Levetettem magam az ágyra,és előkerestem a naplóm. Ezt akkor kezdtem el vezetni,mikor Harryvel összeházasodtunk. Féltem,hogy megint emlékezetkiesésem lesz,de később annyira megszoktam,hogy minden nap pár sort firkantok bele,hogy nem volt szívem kidobni,így vezettem tovább mai napig is.

"Harry! Teljes szívemből sajnálom,ami történt,de Louis volt a hibás mindenért.Nem szeretném őt okolni,de ha egyszer ez az igazság... Én azt hittem,majd boldogan élünk,míg meg nem halunk,de úgylátszik ideje felébrednem a tündérmesékből,és kezetfognom a valósággal."

Miután leírtam ezt a pár sort,csak beraktam az ágy alá,és ráraktam a tollat,amivel írtam. Erőt vettem magamon,és lementem,mert megszomjaztam egy kicsit. Harry is a konyhában volt,de még rám sem nézett. Odamentem a mosdóhoz,engedtem magamnak egy pohár vizet,majd lassa kortyolgattam. Rám sem nézett egész idő alatt,ami kicsit bántott,de majd megszokom. Úgyus ezt már elbasztam...