Shut up,Styles

38.rész

-Hahh!-Kiáltottam fel mérgemben,és a térdemre ütöttem.-Ezt nem hiszem el!-Mondtam hangosan. Kezdem egyre jobban azt hinni,hogy nem értem ezt az embert. Olyan régóta ismerem,mégis,mintha megváltozott volna. Nem tesz jót neki a szólókarrier,bármit megtehet,és néha elszalad vele a ló.  

Kíváncsi tekintetét látva Minhyuk felé fordultam,és elétartottam a telefonom. E rövidke beszélgetést gyorsan átfutotta,majd nagy szemekkel nézett rám. 

-Még ezek után képes rádírni? Nem ismerem,de szánalmas,amit csinál!- Rosszallóan megrázta a fejét,majd,mint aki megvilágosodott,a csendben ülő Kihyun felé fordult.-Kirakták már az első részt youtubera,ugye?
Én csak csendben hallgattam a beszélgetést,nem tudtam miről van szó. A sejtésem az volt,hogy az óvodás műsorról beszélnek,de az túl hamar lenne,hisz csak ma vették fel.
-Ki kellett volna,de mindjárt megkérdezem Wonhot.-Mondta,majd előkapta a telefonját,és vadul pötyögni kezdett rajta. Nem telt el tálán egy perc sem,mikor ismét megszólalt.
-A menedzser örült,hogy csak úgy besétált még egy sztár a felvételre,és úgy gondolta ez nagy fogás lehet. Ígyhát még jópár vágót,és szerkesztőt befogott a munkába,és az egészet kirakatta úgy tíz perce.-Olvasta fel az üzenetet,amin nagyon meglepődtem. Egyrészt,hogy a Monsta X menedzsere ismer,másrészt pedig,hogy akkora sztárnak tart,hogy velem akar mégtöbb nézettséget elérni.
-Akkor szerintem meg is van,hogy miért írt Harry!-Fordult felém Minhyuk,de alig bírta végig mondani,mivel Daisy nevetve szaladt ki a fürdőből. Egyenesen felénk tartott,majd,mikor ideért,rögtön Kihyunra vetette magát. Jót mosolyogtam a kis jeleneten,de nem akartam megint fotózni,mert akkor tényleg valami gyogyósnak tűnök. Nem tudtam parancsolni a józan eszemnek,muszáj volt visszaírnom Harrynek.

Én: A te jóhíred már akkor odaveszett,mikor a világ másik feléről adtad be a válókeresetet,és még arra sem méltattál,hogy személyesen elém állj!

Könnyeim is eleredtek,miközben pötyögtem be a szavakat a készülékbe. Megnyomtam a küldés gombot,és azzal egyidőbe másik kezemmel idegesen letöröltem a könnyeim. Kihyun meglátva,hogy megint dráma lesz,felkapta a kis Daisyt,és egy kérdő pillantást vetett rám. Bólintottam,majd bevitte őt a hálószobába. Nem hibáztatom,nem tudhattahatta,hogy hol van a gyerekszoba.
-Figyelj! Ne sírj!-Guggolt le elém Minhyuk,majd telefonom kikapta a kezemből,és az ágyra dobta mellém. Megfogta a kezeim,és mélyen a szemembe nézett. Ilyenkor gondolkozok el azon,hogy ha lenne egy rendes barátnőm,akire számíthatok,akkor most nem kellenne egy srác előtt kisírnom magam. Olyan szánalmas vagyok már,hogy az hihetetlen.
-De Minhyuk! Hogy ne sírnék,mikor egy nyamvadt levélben közli a férjem,hogy el akar válni?-A végére elcsuklott a hangom,mire Minhyuk megszorította a kezem.
-Figyelj rám! Biztos csak valami félreértés lesz! Ha meg tényleg válni akar,akkor egy nagy barom! Elszalasztja a legjobb dolgot a világon!-Mosolyodott el halványan,mire hitetlenül néztem rá. Nem tudom mikor voltak utoljára ilyen kedvesek velem. Hihetetlen ez az ember,alig egy napja találkoztunk,máris jobban megbízom benne,mint eddig bárkiben.-Fel a fejjel! Idővel minden jóra fordul,meglátod!-Felállt,és kezetcsókolt,majd lazán kisétálta az ajtón. Csak néztem utána,és teljesen lefagytam. A telefonom jelző hangja rántott vissza a valóságba. Felkaptam a kanapéról,és csak meredtem a képernyőre.

Életem❤: Te meg miről beszélsz?