Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 22

Jó olvasást!

Az életben vannak olyan szakaszok mikor minden annyira tökéletesnek tűnik,hogy már nem is. Csodálatosnak látszik a legapróbb kis rezdülés. És mi van akkor amikor minden a feje tetejére áll? Legfőképpen ha nem is tudsz változtatni azon. Csak sodródsz az árral ami elkapott és csak visz valamerre. Aztán úgy mint a filmekben újra jó útra fordul a sors. Jön a nagy Ő aki hősként ment ki az árokból ahová zuhantál a válladra helyezkedő súly által. És olyankor mi van ha a megtestesült angyalodnak megsérül az egyik szárnya? Neked kell segítened rajta. Újra éltetned kell őt,megmutatni,igen is van értelme mindennek. Még ha magadban tomboltak az ellenérvek. Aztán essen szó azokról a fránya érzelmekről. Vonzalom,szerelem,sajnálat,boldogság és a többi. Estig sorolhatnám. Mindenki életében eljön az az idő amikor szüksége van a másik felére. Aki kiegészíti. Akinek a szívdobbanása megegyezik a saját dobbanással. Aki szavak nélkül meglátja mi bánt,mi tesz boldoggá. Aki sosem fog elítélni azért amilyen vagy. Mindig a jót fogja keresni benned. Még ha ezt nem is tudja kimutatni. Talán azért mert a múltja olyan embert varázsolt belőle amilyen nem is valójában. Akarva-akaratlanul mindig az ő arca jut eszedbe mikor látsz a tv-ben csókolózni egy párt,vagy egyszerűen elalvás előtt. Mikor már az a tény nyugtat,látni fogod őt másnap,lesz értelme felkelni és kezdeni minden előröl. Szürke hétköznapok,amit az ő ragyogása világít be,tudta nélkül. Egy mosoly,szép pillantás,és lásd: mindent megtennél érte. Szembe szállnál az ismeretlennel,nem foglalkozva a következményekkel,még ha azok talán örök életre is szólnak. Ez nem csak egy egyszerű fellángolás. Amilyen hirtelen gyúlnak fel azok a bizonyos szenvedélyes szikrák,olyan gyors alszanak el,ezzel megszakítva a felszínes érzelmeket amiket tápláltál. Hát,ez nem olyan... Feltételezzük,mi van akkor ha mindketten őszintén szeretitek egymást,de együtt semmi sem jön össze. Kupacra halmozzátok a sok feladatot,amivel tisztában vagytok teljesítenetek kell,de a másik elbűvölő lényétől képtelenségnek tűnik? Csak csodálni akarjátok egymást,azokat a mély  érzelmeket amiket kiváltotok egymásból kizárva minden külsőleges rosszat. A múltatokban történt elfelejtődik,új jövőt építetek,hogy elmondhassátok :megcsináltuk,együtt. És hogy miért? Azért mert csak jót akartok nyújtani a másiknak tiszta szívetekből. Mikor összenéztek,rajtatok kívül senki sem fogja érteni mi zajlott le bennetek egy pillantásból. Kimondatlan szavak,amikre nincs szükségetek,hogy szóvá tegyétek hisz ha igazán ismered a másikat minden rezzenéséből rá fogsz jönni mindenre. Amikor neki fáj akkor neked is. Ha ő boldog te is az leszel. Csakhogy mint már mondtam,az élet túl igazságtalan ahhoz,hogy minden jól menjen,úgy ahogy eredetileg eltervezted. Talán ezzel van a legnagyobb baj. A tervezéssel. Sokszor csak hagyni kéne a dolgok menetét beleszólás nélkül.

-

Harry tökéletesen a mai nappal a negyedik napját tölti a kórházban. Ezek napok alatt alig volt eszméleténél,az erős altatókra s mi egyébre szüksége volt,figyelembe véve az őrjítő fájdalmait. Ha kis időre felkelt akkor sem volt teljesen magánál,alig jött ki belőle pár értelmes mondat. Ettől teljesen be pánikoltam én és Louis aki nem mellesleg minden alkalommal jött velem látogatni,de általában tovább maradtam mint ő. Mintha a szívem mélyén kötelességnek éreztem azt,hogy annyi időt töltsek mellette amennyire csak képes vagyok. Ami igen nehéz volt ha őszinte akarok lenni. Az aggodalmam Harry felé nem hagyott helyet egyetlen épp gondolatot a fejemben a tanulni valónak,sőt ha helyesbítek akkor semminek. Az előadásokon ülve végig azon kattogtam,hogy mi lehet vele,vajon fent van e... Aztán utána mehettem a könyvtárba ahol a munka kétszerese várt figyelembe véve,hogy rám hárult Harry feladata is. Nem érdekelt,hogy a nehéz könyves kupacokat ahogyan pakoltam itt-ott lejött a bőr a kezem felületéről,vagy ütöttem be a karomat ezzel szerezve pár színes foltot a testemre a kapkodásomból eredően. Olyan gyorsan ahogyan tudtam végeztem és hívtam Louist,hogy végre mehessünk a kórházba. Mivel tudtam,hogy Harry nagy ritkán felébred,kaptam azokon az alkalmakon és kérdezgettem őt. Rögeszmémmé vált,hogy elveszthette volna az emlékezetét,ezzel együtt én is kitörlődtem volna a memóriájából. A rövid társalgásunk alatt a hogyléte volt a főtéma. Kedden hazudott nekem,beköpte az orvos. Az állapota jelentősen csökkent,megmagyarázatlan okokból kifolyólag. Nem tudtam mást tenni azon kívül,hogy mellette írtam meg a leckéimet és tanultam majd olvastam fel neki az egyik kedvenc regényeimből pár idézetet. Aztán este vissza mentem a kollégiumba és csak idegeskedtem szünet nélkül. Éjjelente alig bírtam egy pillanatra is lehunyni a szemeimet,mert úgy éreztem bármelyik pillanatra újra megszólal a telefon és kaphatok újabb rossz híreket. Minden áldott reggel komótosan készülődtem és kezdtem meg a szokásos fárasztó tortúrámat csak úgy mint a mai nap is.