Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 35

Jó olvasást!

Addig míg az ember nem ismeri meg a másik történetét azt gondolja övé a világ nagyobb problémája. Mindenki azt hiszi ha történik valami rossz az életében megáll a világ,más ezt nem értheti meg. Pedig mindenkinek elég gondja akadhat a múltjában,a jelenlében és a jövőjében. Azt hisszük,ha elveszítünk valakit az a másik félnek nem fáj. Makacsul állítjuk 'csak nekünk lehet igazunk mindenben'. De hé,a ezt mindenki is így gondolja. Minden emberi lénynek van egy közös tulajdonsága: mind az igazukat fújják. Bele sem gondolunk abba,mit érezhet a másik mikor bántó szavakkal dobálózunk vagy egyszerűen úgy teszünk mintha nem létezne. Egy vita során mindenki a saját szemszögét látja csak. Meg sem próbálja megerőltetni magát annyira hogy át gondolja miért is ellenkezik a másik érvei a sajátjával. Így alakul ki a mérhetetlen harag és düh. És tudjuk egyáltalán miért vitatkozunk,miért harcolunk egymás ellen mikor egy a cél? Van aki a szabadságáért küzd,az igazáért vagy csupán dacol mert a szíve ezt diktálja. Sok fajta ember létezik. Akad aki bevallja a hibáját vagy véka alá veti és csak teszi a megtörhetetlent. Akad aki magát emészti még ha valóban igaza volt és semmi rosszat sem tett. Ezt talán örökre sorolhatnám. És még sem érném azt el vele,hogy bárkinek megmutassam: mindenre van esély. Valaki mindig gyenge lesz és fel fogja adni. Lesz egy aki mindig más segítségére fog számítani,nem a saját akaraterejére ami a lelke legmélyén lappang arra várva,hogy szabadítsák fel. Aztán lesz még valaki aki látszólag ki fog tűnni a tömegből. Zárkózott még is képes dolgokra. Ki hinné,néha akikről azt gondoljuk a legerősebbek milyen megterhelésen mentek keresztül életük során. Harry múltját megismerve végleg belé szerettem teljes szívemből. Nem számított milyen ember volt ezelőtt. Ő képes volt megváltozni és új életet kezdeni. Pedig mondhatom,hogy a legmélyére csúszott csupán 17 évesen. Nála erősebb embert életemben nem ismertem. Le tudta gyűrni azt a kínzó késztetést ami körül vette őt. Megmutatta,nem szégyen újra kezdeni a mindenséget bárki is voltál előtte. Felnyitotta arra a szememet,hogy semmi sem lehetetlen és ne adjam fel a küzdelmeimet,csak törjem át a falakat amik megakadályoznak. Úgy mint ahogy az én hősöm is tette. Mindent megtudtam róla. A gondolatait,az érzelmeitől kezdve a nehezen megvívott küzdelmeiig. Úgy éreztem amikor olvastam a naplóját mintha ott lettem volna mellette ahogyan a drogtól remegve kúszik a földön habzó szájjal. Vagy mikor kezdett rá jönni arra,igen is van értelme mindennek. Amikor először találkoztam vele nem gondoltam volna,hogy mi ketten szerelmesek leszünk egymásba. Kevés idő alatt sok rossz dolgot éltünk meg. Mai napig nem tudom mi lenne velem,ha nem mentett volna meg és támogatott mikor megerőszakoltak. Vagy amikor én álltam mellette a kórházi időszaka alatt. Más rajtunk,kettőnkön kívül sosem fogja megérteni azt ami lezajlik mindkettőnkben amikor titkon egymásra nézünk. Ezelőtt rengeteg alkalommal olvastam arról mi is a szerelem vagy milyen fajtái lehetnek. Kényszer,első látásra,hirtelen fellángolás stb. A miénk jelentősen eltérő. Olvasva azt amit rólam írt eleinte teljesen szokatlan volt,de hamar megtudtam érteni őt. Nem haragudtam Harryre azért mert valami vezérelte őt arra,hogy keresse a társaságom. Azt hiszem bátran kijelentetem a tényt: mindennek van értelme. Ha nem tette volna mindezt akkor most nem lennénk együtt,sőt valószínűleg nem is ismernénk egymást. Nem tudnám mit jelent őszintén szeretve lenni. S azt sem milyen így szeretni valakit. Azt hogy más boldogsága többet jelent a sajátomnál. Milyen amikor óvatosan megérint. Az egész testemen megjelenik a libabőr mikor lágyan simogat vagy puha csókokkal hinti be minden áldott reggel a vállamat ezzel csodás ébresztőt nyújtva amitől az egész napom fényesebben ragyog mint bármi más. Na meg mellkasán elaludni miközben érzem a jelen létem miatt gyorsabban kalapáló szívét a lehető legjobb dolog.

-

-Nyald ki a seggem,komolyan Louis!-Dobta meg H a legjobb barátját hangosan röhögve aki percek óta a lassú beszédét kritizálta ezzel nevettetve engem és a többieket. Az év utolsó előtti napján vagyunk. A karácsonyi ünnepek egy pillantásnak tűnt. H végre megbékélt a jelenjével s fogadta el azt hogy ténylegesen nem az az ember mint évekkel ezelőtt. Jó volt látni ahogyan a családjával egy hullámhosszra került,viták nélkül. Egyáltalán nem éreztem magam zavartan Stylesék körében. Sokkal szimpatikusabbak mint más család,ezalatt a sajátomat is értem. Eleinte kissé furcsa volt hozzá igazodni az angol életmódhoz,de Harry feloldotta a szívemet mikor borult volt egész nap az időjárás. Azt hiszem képes lennék itt élni. Huszonhetedikén vonatra ültünk és Londonba jöttünk. Igazából erről fogalmam sem volt azelőtt. Harryvel az élet kész újdonság. Főleg akkor amikor az erdő közepére hozott egy fa házhoz ahol a barátaink vártak ránk. Jó volt újra a lányokkal lenni,akadt bőven témánk mindenről. Az állam a padlót verte mikor Fizzy benyögte:lefeküdt Niall-lel. És ekkor jött el a pillanat amikor elszégyelltem magam. Alig adok Harrynek testi élvezetet. Belekukkantva a naplójába nyilvánvaló mennyi sok partnere akadt előttem. Ez elvett egy picit az önbizalmamból,de adott is egy fajta löketet,hogy változtatnom kéne magamon.