Elfelejtett Szerelem

17. Lucas érkezik?

A vasárnap eseménytelenül telt, hétfőn viszont nem unatkoztunk, az egyszer biztos.
Miután felkeltem gyorsan felöltöztem, oldalra fontam a hajamat, felraktam egy kis szempillaspirált, még egyszer megnéztem magam a tükörben, felkaptam a táskámat és leszaladtam reggelizni. Hiába beszéltem meg a lányokkal a dolgokat, tuti, hogy le fognak támadni, már amennyire ismerem őket ez 1000%. Remélem nem pont akkor lesz ez a "roham", amikor Daniel is a közelben lesz mert akkor biztosan elsüllyednék a vörösség tengerében... ( ahh micsoda megfogalmazás :D ) Apropó Daniel, most velünk mi van? A suliban ugyanúgy fog velem viselkedni vagy...
-Ellie-szól rám anya, mire rájövök, hogy a bögre mellé öntöm a tejet. Uhh ez szép volt. Jár a taps. Jól megcsináltam.
-Figyelj oda.-szid le én meg felitatom a tejet egy papírtörlővel. Nem is én lennék...komolyan. Sietve megreggelizek, felveszem a cipőmet és a kabátomat aztán már futok is kifele az ajtón. Pont jókor értem a sulihoz, mert már mind a három lány ott ült a lépcsőn és mikor megláttak vigyorogva felálltak és megindultak felém. Én még magam mögé néztem, tettetve, hogy azt hiszem mást keresnek, mire felnevettek. Szoros ölelésbe vontak, majd visszasétálva a lépcsőhöz leültünk.
-Naaaaaa, szóval. Mesélj.-néz rám Nora csillogó szemekkel.
-Ezt most úgy mondtad, mintha semmit sem tudnál.-nevetek fel.
-Jól van na. Csak mondd már.-legyint Nora. Ez a lány...de hát ezért szeretjük.
-Tehát...-kezdek bele a mondandómba.-ugye volt az a dolog, mikor megérkeztek, hogy nem hallottam, mert énekeltem ő meg hirtelen mögöttem termett. Ezután segítettem anyának kivinni a tányérokat, na és elég nehéz volt, Daniel meg segített, összeért a kezünk, én hülye elrántottam a sajátomat, még szerencse, hogy ő megfogta a tálat...-hitetlenkedek még mindig a fejemet rázva. A lányok mind feszülten figyelnek minden egyes szavamra.
- Olyan egy óra múlva megkérdezik, hogy van e barátom, én meg tisztára bepánikoltam hirtelen.
-De mit mondtál rá?-kuncog Alexis.
-Egy kicsit húztam az időt, aztán mondtam, hogy nem tudok róla.-felelem, mire Nina elismerően bólogat.
-Kimentem, hogy bevigyem a tiramisut, de nem tudtam hogyan vigyek ki egyszerre mindent és nekiálltam gondolkodni, mire bejött, hogy segíthet-e. Olyan aranyos volt.
-Na az biztos, de szerintem halkabban álmodozz, mert itt vannak.-suttog Nina.
-Hogy mi?-kapom fel a fejem idegesen, kicsit hangosabban felszólalva a kelleténél. Mindenki rám néz hirtelen. Még Daniel is, aki eléggé közel volt a lépcsőhöz. Vajon hallotta, amit mondtam? Összehúzott szemöldökkel tanulmányozza az arcomat. Bárcsak tudnám, hogy mire gondol most...de sajnálatos módon nem vagyok gondolatolvasó :D Tehát meg kell várnom, hogy mondjon valamit, még egy ideig figyel, látszik, hogy valamin nagyon töri a fejét.
- Menjünk, mert el fogunk késni.-szólal meg végül és felém nyújtja a kezét. Bólintok, segít felállni és elkezdünk sétálni felfelé a lépcsőn, hallom, hogy a lányok valamit sutyorognak mögöttünk, de már nem értem, mert csak Danielre figyelek.
-Hogy telt a vasárnapod?-mosolyog le rám.
-Hát a szombathoz képest eléggé unalmasan.-motyogom magam elé, de biztosan értette mit mondtam és elnevette magát.
-Máskor tegyél róla, hogy ne így legyen.-néz mélyen a szemembe. Most ezt magára értette vagy csak én gondolok erre?
-Máskor talán áthívok valakit.-vonom meg a vállam. Ránézek és látom, hogy a szája sarkában ott bujkál az a bizonyos mosoly. Akkor tényleg magára értette, de vajon mit csinálnánk akkor, ha átjönne?
Szerintem ezt még ő sem tudja. Beharaptam a számat, mire ő egyből rákapta a tekintetét az ajkaimra. Elfordítottam a fejem , bementünk a töri terembe és leültünk a helyünkre. Még volt pár perc csengőig. Ahogy leültem megláttam a lányokat az ajtóban, mind a hárman értetlen fejet vágtak, már én sem értettem mi a baj, mikor közeledni kezdtek felém, megráztam a fejem és rámutattam a telefonomra. Ők egyből megértették, mire akarok kilyukadni és elővették a telefonjaikat. Feloldottam a sajátomat és már írtam is.

Me : Mi történt?
Nora : Láttuk a suliban Lucast, Nina is tudja ki ő szóval nyugodtan írhatod, érteni fogja.
Me : Komolyan?
Alexis : Az igazgató terme előtt várt. Szerencsére nem látott meg...
Me : És akkor mostantól a mi sulinkba fog járni?
Nina : Nagyon úgy látszik.
Alexis : Lányok ez így nagyon nem jó, miért toppan be csak úgy hirtelen az életembe???
Me : Nyugi Alexis, nem lesz semmi baj, valahogyan megoldjuk.
Alexis : Pedig már tök jól meg voltam nélküle, most meg idejön.
Nina : Nem hinném, hogy a mi osztályunkba fog járni... Milyen szakos volt a másik suliban?
Alexis : Biosz-Kémia.
Me : Csak nem fog nyelvire jönni.
Nora : Nézd a jó oldalát! Legalább meg tudod neki mutatni, hogy nélküle is van életed.
Alexis : Igazad van, nem körülötte forog a világ...Meg tudom csinálni. De azért az lehetséges, hogy nem is fog átjönni ide.
Nora : Ez az csajszi, fel a fejjel.
Nina : Ha átjön, ha nem, melletted leszünk.
Me : Remélem ezt eddig is tudtad.
Alexis : Persze, hogy tudtam. - Alexis felnéz a telefonból, mire én is ránézek és egy mosolyt küldök felé.