Elfelejtett Szerelem

23. Probléma megoldva

Hogy elüssem az időt megtanultam hétfőre, segítettem főzni anyának és még Louiszal is Xboxoztam. Kettőkor már teljes harci díszben toporogtam a szobámban, 10 perc után úgy döntöttem, hogy lemegyek hamarabb és sétálgatok, legalább addig sem unatkozok.

*20 perc múlva*
Már 10 perce csak bolyongok össze-vissza, mikor ismerős hang üti meg a fülemet. Körbefordulok és meglátom a lányokat.
-Csajoook!-ordítom, mint egy őrült, gyanítom minden egyes ember, aki hallótávolságon belül volt abban a pillanatban, felém fordult, de engem nem igazán zavart.
Elkezdek futni feléjük, a lendület miatt mind a négyen a földre esünk. Vihogva, nyögve, nyafogva feltápászkodunk ülő helyzetbe.
-Hogy-hogy már itt vagytok?-faggatom őket.
-Tudtuk, hogy úgysem nyugszol, meg mi sem bírtuk már sokáig, szóóval kijöttünk.-nevet Nina.
-Hát nagyon igazatok volt.-fészkelődök ültömben.
-Először is.-fordulok Nora felé.-Boldog szülinapot babám.-ölelem meg barátnőmet, a végén már csoportos ölelés lesz belőle. Alexis előveszi a táskájából a kis dobozt, amiben az ajándék van és odanyújtja Norának. Mindannyian izgatottan figyeljük, hogy mit szól hozzá. Miután leszedi a dobozka tetejét elmosolyodik, majd elkezd nevetni.
-Köszönööm.-ölel meg minket még egyszer. A vicc kedvéért egy memóriakártyát kapott mivel sosincs elég hely a képeknek a telefonján, így gondoltuk meglepjük eggyel. Láthatóan örül neki, mertük remélni. Azután, hogy ezt elintéztük Alexis egyből belevág a közepébe.
-Na akkor, annyit tudunk, amennyit Nora elmondott.-kezdi Alexis.
-Oké és mit mondott el?-kérdezem.
-Azt, hogy ott volt nálatok Daniel.-mondja távolba meredve, szinte 100%-ra mondom, hogy már azon gondolkodik, milyen lenne ha összejönnék Dannel.
-Úh csajok.-gondolok vissza a ma reggelre.-Valami elképesztő volt az egész.
-De mesélj már.-mondja követelőzően Nina.
-Na szóval, úgy volt, hogy Dan 1 óra körül már átjött hozzánk, csak annyi volt a bibi, hogy mi filmeztünk Louval, ezért lehoztuk a takarókat meg minden és pizsamában voltunk. És nekem pont akkor kellett felvennem a feszülős felsőmet és rövid gatyámat.-fogom a fejemet visszagondolva a dologra.
Alexis elkezd nevetni, mire én "csúnyán" nézek rá, de már nekem is ott bujkál a mosoly a szám sarkában.
-Folytasd csak.-mondja nevetve, ekkor már én is mosolygok.
-Csengettek, én meg felpattantam és kinyitottam az ajtót. Dan meg csak lefagyva nézett rám, én meg majdnem elsüllyedtem.-vihogok.
-De legalább jól megnézett?-húzgálja a szemöldökét Nina, hiába, ő a legperverzebb perverz közöttünk.
-Ahaaaa.-húzom el az a betűt kínomban.
-Na és utána?-ugrál Nora ültében.-Milyen volt a mozi?
-Horrorfilmet néztünk.-borzongok meg. Mindenki izgatottan várja, hogy mit fogok mondani.
-Volt csók?-csillan fel Alexis szeme.-Mondd, hogy volt csók.
-Csak majdnem-rázom a fejem.-De amúgy...nagyon jó illata van.
Pillanattokon belül kitör belőlünk a röhögés.
-Végül is ez haladás.-törölgeti a szemét Nora.
-Jah.-nevet Alexis.
-Következő alkalommal talán meg tudod mondani milyen tusfürdőt használ.-vihog Nina.
-Hülyeeeeeee.-röhögök.-Ha majd kövi alkalommal nálunk alszik, akkor lehet, hogy elcsórom az egyik pólóját. Na akkor majd megmondom neked, hogy milyen tusfürdőt használ.-hülyülök.
-Csak nyugodtan.-kacsint Nina.
-Szóval te támogatod az ilyen "őrült" ötleteket?-vonom fel az egyik szemöldököm.
-Of course.-néz rám hatalmas szemekkel.
-Óh okééé.-mondom lassan.
-És?-néz rám Nora kíváncsian.-Csak ennyi volt? Az úgy nem adja, volt még más is ugye?-kíváncsiskodik hatalmas mosollyal az ajkán.
10 percben összefoglalva elmesélek nekik mindent. A végén már úgy vigyorgok mint egy vadalma.
-Na?-nézek kérdőn rájuk.
-Pillanat.-tartja fel a kezét Nora, feltápászkodik a földről, teljes nyugodtsággal leporolja a nadrágját, majd hirtelen elkezd ugrálni és visítozni.
-Atya-úr-isten.-ordítja, még mindig a parkban vagyunk, de nem gond...én csak nevetek a reakcióján.
-Nyugi Nora, mi lesz akkor, ha összejönnek.-nevet Nina.
-Nem tudom.-ül le mellénk barátnőm vigyorogva.
-Hát azt én sem.-csóválom a fejem.
-Nem gondoltam volna, hogy a végén nálatok köt ki.-mondja izgatottan Alexis.
-Azt hittem, hogy nem fog beleegyezni, vagy csak kinevet.-mondom őszintén.
-Miért nevetne ki?-húzza vigyorra a száját Nora.-Hiszen szeret téged.
-Nem tudhatod.-hajtom le a fejem.-Lehet, hogy ez neki csak egy játék.
-Adok én neki olyan játékot.-dünnyög Nora.
-Nem hinném, hogy csak játszadozik veled.-ingatja a fejét Nina.-Szerintem komolyan gondolja.
-Remélem.-sóhajtok.-Azért nem bánnám ha reggelente ő keltene.-álmodozok.
-Ahaaaa.-mondja sokat sejtetően Alexis.-Csak ezt szeretnéd?-vonogatja a szemöldökét.
-Hééé.-nevetek és a vállába bokszolok.
-Most mondd, hogy nincs igazam.-tartja maga elé a kezét.
-Ohh, hogy az a...-motyogom a park másik végébe nézve.
-Mi az?-kérdezi összezavarodva Alexis.
-Nézzetek oda.-intek a lányoknak. Látom az arcukon, hogy mikor pillantják meg Lucast, mindannyiuk arca grimaszba torzul. Ennyit a jó kedvről.
-Mit keres ez itt?-sziszegi Alexis.
-Nem tudom.-rázom a fejem.
-Szeretnéd ha elmennénk máshova?-néz rá Nina kérdőn.
-Nem köszi.-mondja hálásan.-Úgyis mennem kell, mert "randim" van.-mutat idézőjelet a levegőbe mosolyogva.
Összeráncolt szemöldökkel nézek rá, csakúgy, mint a lányok, mire elmondja.
-Dáviddal na.-mondja úgy, mintha ezt alapból kitalálhattuk volna.-Babygirl visszatért.-nyújtja ki ránk a nyelvét.
-Oké csajszi.-állok fel vele együtt nevetve.-Puszilom.-mondom Alexisnek. Elköszön tőlünk és elmegy.
-Lányok.-sóhajtok.-Nem akarok itt még mindig panaszkodni, de mi lesz ebből?-nézem a fejünk felett lévő felhőket, ahogyan szép lassan mozognak a kék égbolton.-Ha tetszek Dannek, akkor miért nem tesz már valamit?-nézek rájuk segélykérően.
-Eléggé nyuszi.-nevet Nina.
-Lehet.-merengek.
-Vagy az is lehet, hogy a különleges alkalomra vár.-találgat Nora.
-Nagyon remélem.-mondom kételkedve a dologban.
-Sétáljunk még egy kicsit?-veti fel az ötletet Nina.
-Aham.-szólok.-Az jó lenne.
Négyig még elsétálgattunk a városban össze-vissza, azután pedig elmentünk haza. Otthon még átnéztem a holnapi házikat, felmosogattam és olvasgattam. Mikor már szerintem olyan 4 órán keresztül csak olvastam, meguntam a dolgot. Azért, mert elültem a fenekem, meg azért is, mert nem volt kivel beszélnem. Anyáék elmentek valami rokonunkhoz, Louis meg az egyik barátjánál van, így ha akartam volna sem találtam volna a házban társaságot.
Úgy döntöttem, felhívom Danielt.
-Szia, Dan.-szólok bele a telefonba, miután a második csörgésre felveszi.
-Hali.-mondja.-Mi kéne?-nevet.
-Tudom, hogy nemrég mentél el, de nagyon-nagyon unom magam ééés csinálni kéne valamit.
-Hmm, és mi lenne az a valami?-kérdezi perverzül.
-Ne csináld már.-nevetek.-Gondoltam beszélgethetnénk vagy ilyesmi.
-Oké, hát tőlem most mentek el a fiúk, de nem ellenzem a dolgot.-mondja.-Menjek vagy jössz te?
-Megyek, úgyis még csak egyszer voltam nálatok.-mosolygok.
-Rendben, mikor érkezel?-kérdi vidáman.
-Öhmm...legyem mondjuk 20 perc.
-Jó, én itt leszek.-mondja, azzal leteszi a telefont.
Tíz perc alatt el is készültem, írtam anyáéknak egy üzenetet, bezártam a házat és elindultam Danhez. A házuk körülbelül 7-8 percre volt, így még hamarabb is odaértem, mint kellett volna.
Bekopogtam az ajtón és vártam egy kicsit. Sarah nyitotta ki az ajtót hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia, hogy-hogy itt vagy nálunk?-ölel meg.
-Gondoltam ne mindig Dan jöjjön hozzánk, tehát eljöttem én most, ha nem baj.-mondom félve egy kicsit a választól.
-Óh, dehogyis drágám, ide bármikor jöhetsz, szívesen látunk.-néz rám kedvesen.
-Köszönöm, akkor én most fel is megyek.-tájékoztatom az ötletemről.
-Rendben.-libeg el a konyha irányába dúdolgatva Sarah.
Csendesen felmegyek a lépcsőn és óvatosan benyitok Dan szobájába. Az ágyon fekszik kiterülve arccal a plafon felé. Szemei le vannak hunyva, mikor benyitok halványan elmosolyodik, de nem nyitja ki barna íriszeit. Megvárja míg odasétálok mellé és leülök az ágy szélére.
-Én ma már nem akarok kikelni az ágyból.-szólal meg rekedtes hangon immár a szemembe nézve.
-Mi történt?-piszkálom a haját.-Segítened kellett Sarahnak?-érdeklődöm. Annyira szeretem, hogy engedi, hogy piszkáljam a haját, a legtöbb fiú már régen azon nyávogna, hogy "jajj, most csinálhatom meg a hajam még egyszer". Louis is valami hasonlót szokott mondani...Dan csak lehunyja a szemét és halkan válaszol.
-Igen.-sóhajt.-Törölgettem a polcokat, porszívóztam és még sorolhatnám...soha többé nem akarok porszívót látni.-húzza fejére az egyik párnát. Ekkor már elkezdek hangosan nevetni, egyszerűen nem tudom abbahagyni.
-Mi olyan vicces?-húzza mosolyra ajkát Dan is.
-Komolyan ez a bajod?-nevetem el a mondandóm végét.
-Aha.-sóhajt egy hatalmasat. Én meg csak nevetek, nevetek és nevetek. Egy idő után valószínűleg megunja a dolgot, mert először maga mellé húz az ágyra, majd felém kerekedik. Mondanom sem kell, hirtelen el is állt a szavam, annyira meglepődtem.
-Úgy gondolom, megérdemelsz egy kis büntetést.-néz a szemembe és látom rajta, hogy valami olyasmire készül, ami nekem lehet, hogy nem nagyon fog tetszeni.
-Pff, ezért?-nevetek.
-Ezért.-kezd el közelebb hajolni felém. Amikor már csak párcenti van az arcunk között, csak megáll és fürkészi a tekintetemet. Várakozóan felvonom a szemöldökömet, de ő az ajkamra teszi egyik ujját.
-Azt hiszem kitaláltam.-csillan meg a szeme.-Csókolj meg.-mondja egy csibészes mosoly kíséretében.
A kérés kissé lesokkol, mivel nem gondoltam volna, hogy ezt fogja választani. De erősnek mutatkozom és rámosolygok.
-Na mi az nem mered megtenni?-harap az ajkába.
-Óh, dehogyisnem.-meglököm, hogy másszon le rólam, majd miután a hátára feküdt, ráülök a hasára. Na eddig terveztem a dolgokat, most hogyan tovább?
Hatalmas szerencsémre ebben a pillanatban Sarah jön be a szobába. Le sem szállok Danről, valamilyen különös okból kifolyólag nem érzem magam kínosan. Sarahra nézek, mire ő egy sejtelmes mosolyra húzza a száját.
-Srácok, csak szólni jöttem, hogy készen van a süti.-magyarázza meg ittléte okát. Személy szerint nekem semmi bajom sincs vele...
Miután Sarah kimegy Daniel nyöszörög egy kicsit, majd megszólal.
-Ezt nem hiszem el.-túr bele a hajába.
-Bocs Nagyfiú.-puszilok bele a nyakába.-Így jártál.-leugrok az ágyról és elindulok kifele a szobájából.
-Ezt még úgyis behajtom.-kiabál még utánam Daniel.
-Álmodj csak!-szólok vissza félvállról.
Ahogy megpillantom az asztalon a sütit, már nem is látok mást, csak azt. Gyorsan leülök a székre és nekikezdek enni, na igen..ha ez evésnek mondható. Mivel nem éppen kultúráltan tömöm befele az csokis finomságot. Sarah csak mosolyog rajtam. Igen, valószínűleg úgy nézhetek ki, mint aki hetek óta nem evett csokit. Pedig ez a "hetek óta" csak tegnap volt. Én a bárszéken foglaltam helyet, a lépcsőnek háttal, így nem láthatom, hogy egy alattomos emberke el akarja kobozni a sütimet. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy egy kéz elviszi előlem a sütis tálat.
-Hééé.-háborodok fel, és teli szájjal rivallok rá támadómra. Dan egy féloldalas mosoly kíséretében felvonja a szemöldökét, rámutat a sütikkel teli tálra a kezében, majd elkezd vele szaladni. Én hamar üldözőbe veszem.
-Csak óvatosan.-kiabál még utánunk Dan anyukája.-A ház maradjon egyben.-Hehehe...nagyon vicces, annyira azért nem vagyunk szörnyűek. Mikor felérünk az emeletre, Dan megáll a folyosó közepén és a kezét maga mögé rejti.
Én egy amolyan "mit szeretnél?" nézéssel jutalmazom. Ő meg várakozóan felvonja a szemöldökét. Mióta lett ilyen követelőző? Még a hülye is tudja, hogy mit szeretne... Miért pont egy csók? Tényleg szeretne? Igaza van a lányoknak? Valószínűleg igen. De ha megcsókolom és utána kiábrándul belőlem? Azért csak nem csókolhatok olyan rosszul, nem igaz? Áh, de ezt nem most szeretném kideríteni. Ki kell találni valamilyen más taktikát.
-És ha azt mondom, hogy nem?-vonom kérdőre.
-Olyan nincs.-lép közelebb. Pipiskedve odahajolok a füléhez vadul dobogó szívvel és adok a nyakára pár puszit.
-Akkor most már van.-súgom a fülébe. Ilyen merész lennék? Ezt biztos, hogy ő hozza ki belőlem. Ő csak összezavarodva néz a szemebe, nem, erre tuti nem tud rávenni még ezzel a nézésével sem.
-Na most mi lesz?-mondja halkan.
-Mondd meg te.- bólogatok.
-Hölgyem.-int a lépcső felé. Tehát akkor menjünk le, oké.

Hétig még nagyon jól elvoltunk, aztán úgy döntöttem lassan haza kéne menni. Elköszöntem mindenkitől és hazasétáltam. Dan el akart kísérni, de lebeszéltem róla, ez a lebeszélés biztos, hogy volt vagy tíz perc. Elég makacs, de hát így szeretem...
A házba érve köszöntem anyáéknak és Louisnak, majd felmentem a szobámba és elővettem a laptopomat, eszembe jutott, hogy beszélni kellene a lányokkal Nora szülinapjával kapcsolatban. Gyorsan csináltam egy csoportot és fejben már el is kezdtem tervezgetni a dolgokat.

Me : Na csajok, mi legyen Nora szülinapjával akkor?
Nina : az osztálykiránduláson meg lehetne egy kicsit ünnepelni, nem?😞
Alexis : úh én is erre gondoltam
Me : rendben, ez jó ötlet 😊
Nina : és rendeljünk neki tortát vagy mi a fene? 😂
Alexis : jah 😅
Me : mondjuk egy muffint, ha szerzünk valahonnan?
Alexis : na ez jó
Nina : mondjuk egy gyertyát rá?
Me : aham, de jó lesz 😜
Alexis : Anya szokott sütni muffint, akkor megmondom neki, hogy csináljon most majd egy extra nagy darabot iiis 😍
Nina : tökély
Alexis : akkor ezt megbeszéltük 😉
Nina : páás
Me : szióó

Nagyon remélem, hogy most már hamar eltelik az idő a kirándulásig. Mert már nagyon-nagyon várom. Egy kiránduláson mindig érdekes dolgok történnek.

Sziasztook!
Bocsánatot szeretnék kérni, mert nagyon régen nem raktam ki részt, alig láttam ki a sok tanulnivaló közül 😩 , de gondolom ezzel mostanában mindenki így volt. De fel a fejjel, mert nemsokára SZÜNEEET! 😊
Remélem ezzel a résszel kárpótollak titeket! 😆

2016.06.10