Elfelejtett Szerelem

14. Váratlan fordulat

Pénteken az első két óránk angol volt...csodálatos...Amúgy is gyorsan vesszük az anyagot, ezért Betti néni megengedett nekünk egy kis pihenést. Igen, Ország-Város-oztunk és megint tök jó volt. De legalább nem az Egyszerű és a Folyamatos Jelennel kellett meg nem szűnő csatát vívnunk. Igen, sajnos még itt tartunk, az osztály jelentős része eddig németet tanult. Csak Nora, Rúzs,Daniel, Gábor, Levi és Zoli tanult angolt ezelőtt és ők azok, akik tudnak is valamit...igen Zoli is. Én sem gondoltam volna róla. Képzelhetitek mennyire meglepődtem, mikor rájöttem, hogy tud gondolkodni.

Az órák gyorsan teltek, törin megint kiakasztották Mészárost, németen pedig megírtuk a rettegett szódolgozatot...nem sikerültek rosszul, de csak azért mert a lányokkal megtanultuk az egészet és volt akinek lesúgtuk, másoknak meg leírtuk papírzsepire. A lényeg, hogy megoldottuk. Már ma kiderült, hogy az ofő el tudta intézni a szállást az osztálykirándulásra, fogalmam sincs hogyan oldotta meg ilyen gyorsan...na de mindegy is.

Azt beszéltük meg a lányokkal, hogy miután hazamentünk elpakoljuk a cuccokat amik kelleni fognak és 3 óra körül megyünk Noraékhoz. A suli előtt még beszélgettünk egy kicsit, majd hazabattyogtunk. Otthon elraktam minden szükséges dolgot egy táskába utána ettem. Még csak két óra volt, de én már készen voltam. Gondoltam a laptopon felmegyek a facebookra. Egyből volt is egy üzenetem Danieltől.
Danieltől??? Ez fura...

Daniel: szia, te tudtál róla, hogy a szüleink régebben jóban voltak?
Ellie: szia, nem, miért?
Daniel: csak mert most szombaton megyünk hozzátok vacsorázni...
Ellie: ez komoly? erről én nem is tudok
Daniel: aha, anya most szólt nekem is
Ellie: ez érdekes lesz
Daniel: majd meglátjuk ;) szia
Ellie: szia :)

Ezt nem hiszem el...csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Akkor ezért mondták mindig anyáék azt, hogy Daniel "jó fiú" mikor megemlítettem őt a sulival kapcsolatban. De miért nem mondták sosem? Na majd most. Lesétáltam a földszintre és anyát megtaláltam a konyhában így elkezdtem faggatni.

-Anya, miért nem mondtátok, hogy Danielék holnap átjönnek vacsorára? Meg hogy ismeritek a szüleit?-tárom szét a karomat. Ő csak nyugodtan megmossa a kezét és leült mellém az asztalhoz.
-Azért mert az már nagyon régen volt, nem gondoltuk, hogy érdekelne.-mondja.
-De hát akkor is, legalább a vacsoráról szólhattatok volna, hogy felkészülhessek vagy valami.-motyogom.
-Ez csak egy vacsora kicsim.-mosolyog anya.
-Mégiscsak egy osztálytársam jön ide.
-Azt hittük emlékszel rá, még olyan kicsik voltatok. Rengeteget voltatok együtt, de azután valahogyan vége lett ennek az egésznek. Így már jó ideje nem is nagyon találkoztunk, ezért beszéltük meg most ezt.
-Nagyszerű.-mondom ál vigyorral.-Csak légyszi máskor hamarabb szóljatok.
-Rendben kicsim, de most menj mert nemsokára indulhatsz is Norahoz.-néz az órára.
Mikor én is ugyanezt teszem, kikerekedik a szemem, mar háromnegyed három van. Az meg hogyan lehetséges? Milyen gyorsan telik az idő...
Még felszaladtam a táskámért, elraktam a telefonomat, felöltöztem és már indultam is. Na lesz mit mesélnem a lányoknak.

Mire odaértem már mindenki megérkezett. Lepakoltunk mindent Nora szobájába és úgy döntöttünk, egy kis nasi kíséretében leülünk a szőnyegre és beszélgetünk, mivel mondtam, hogy híreim vannak.
Nora egyből vette az adást és 5 perc múlva már 3 tál édességgel ültünk az ágya előtt.

-Ki kezdi?-néz körbe Alexis.
-Egyértelműen Ellie.-szól Nora.-Kíváncsi vagyok, mi miatt ilyen zavarodott.-dönti oldalra a fejét.
Mindenki várakozóan néz rám, én meg veszek egy nagy levegőt és elkezdem hadarni a történteket.
-Mikor hazamentem Daniel rám írt és nem is tudtam mire vélni, azzal várt, hogy én tudtam-e hogy a szüleik ismerik egymást. Erre én lementem anyához, aki ezt igazolta, na és mooost...-húzom el a szót.
Mindenki leddöbbenve néz rám, Rúzs reagál a leghamarabb :
-Igen?-néz rám türelmetlenül.
-Szombaton várjuk őket vacsorára..-motyogom magam elé.

*Hatásszünet*

-Hogy micsoda?-visít Alexis.-Ez oltári.
-Ne már, komoly?-mondja az előbbivel egy időben Nora.
-Ezt most jó vagy nem?-húzza el a száját Rúzs. Hát igen, ő érzett rá a legjobban...
-Mindkettő.-sóhajtok.
Míg én szomorkodom magamnak Nora feláll és örömtáncot jár --> visít és közben körbeugrálja az egész szobát. Elég vicces jelenség az egyszer biztos. Mikor Nora kiörömködte magát mi meg abbahagytuk a nevetést visszaül mellénk.
-Uuuh ez nagyon jó. Most együtt fogtok vacsorázni.-vigyorog.
-Nagyon úgy tűnik.-mosolygok.

-Csajok, szerintetek milyen lesz a kirándulás?-kérdezi Rúzs.
-Hááát, érdekes az biztosan.-nevetek.
-A hülyeség az menni fog ezerrel.-forgatja meg a szemét Nora.-A fiúk majd tesznek róla.
-Na igen, és Kitti meg Levi lehet, hogy összejönnek?-vonogatja a szemöldökét Alexis.
-Lehet.-nevetünk mind.
-Már előre sajnálom szegény Kittit.-mondja Rúzs. Már ő is rájött, hogy milyen Levi...néha már elgondolkodtam azon, hogy lehet neki egy-két osztállyal lentebb lenne a helye...:D már azért mert sokszor úgy viselkedik, mint egy 5 éves, de a többi marha sem különb. De hát mi így szeretjük őket, nem igaz?

Még beszélgettünk egy ideig, aztán hoztunk M&M's cukorkát és egymás szájába dobálva az édességet röhögtük ki a másikat és dobáltuk egymásnak a párnákat. Noranak is van egy fiútestvére, aki 14 éves, odavan a fegyverekért (pont mint az én tesóm...Hmm, egyszer lehet össze kéne hozni őket.) és vannak neki Nerf játékai. Mi nagy érett gimnazisták pedig elkértük tőle őket és a ház különböző helyiségeiben lövöldöztük egymást. Úgy vettem észre, hogy mindenkinek tetszett. Miután kiéltük magunkat még megnéztünk két filmet, a "The Big Wedding"-et és a "Fák jú Tanár Úr"-at. Pár tál popcorn társaságában jól elszórakoztunk rajtuk. A nap végére már fájt a hasunk a sok nevetéstől. Majd olyan 11 óra felé úgy döntöttünk, hogy kipihenjük a mai nap fáradalmait és lefekszünk aludni.

Reggel mikor felkelek még mindenki alszik, így megkocogtatom a hozzám legközelebb lévő Rúzs vállát.
-Ébren vagy?-suttogok.
-Nem.-motyogja, mire én elkezdek kuncogni, de befogom a számat, nehogy felébresszük a többieket.
-Na, lenne kedved felkelteni őket?-kérdezem ismét halkan.
-Ohh-csillan fel a szeme.-Hogyne, mi a terved?
-Mondjuk háromra egy hangos "Jó reggelt" ?
-Oké.-szól Rúzs.-1..2..3..
-Jó reggelt!-ordítjuk el magunkat hirtelen. Barátnőink úgy pattannak ki az ágyból, ahogy még talán életükben soha, mi meg visongva nevetünk rajtuk.
-Ez nagyon nem volt vicces.-morcoskodik Alexis.
-Pedig de.-bólogatok.
-Miért te kelsz fel mindig a leghamarabb? Egyszer én is meg akarnálak szívatni.-dünnyög Nora.
-Csak én vagyok ilyen jó.-küldök neki egy légpuszit.

Megreggelizünk, felöltözünk, csendben beszélgetve elpakoljuk magunk után a rumlit Nora szobájában és levisszük a cuccainkat az ajtóhoz.
-Hát, sok szerencsét!-ölel meg Nora.
-Uhh, ne is mondd!-ölelem szorosabban.-Még fel kell rá készülnöm.

Mindenkitől elköszönünk, majd hazafelé vesszük az irányt.

Hát akkor kezdődhet is a móka!...

Sziasztok babák!
Sajnálom, hogy csak most jelentkezem, azért remélem nem haragszotok rám nagyon! Köszönhetitek barátnőmnek, aki már napok óta azzal nyaggat, hogy írjam meg az új részt ( Love & Peace norii99 ).
El sem hiszem, hogy már 800-an olvastátok *-* köszönöm ezt és a voteokat is! <3
Puszii :*