Mondd ki a nevemet

10. fejezet

Biztos voltam benne, hogy Mei hallott bennünket a szobámban. Mindent bevetve hajtott Kevinre. Neki nem volt nehéz szuper csinosnak lenni. És ehhez még jött, hogy nagyon bűbájos tudott lenni. Rávette Kevint, hogy délután, munka után segítsen neki a városban lakást nézni. Eddig nem talált magának megfelelőt. Esténként soká jöttek haza. Addigra Amy már mindig ágyban volt és mesét olvastam neki. Mindent megtettem, hogy ne látszódjon, hogy nagyon megbántott vagyok. Igyekeztem természetesen viselkedni, de Kevin elől kitértem. Ki tudja, mit csinálnak azzal a....azzal a ....nővel egész nap! Lehet, nem is lakást keresnek, hanem valahol henteregnek! Nem voltam hülye, hogy ne tudjam, mennyire fel tudott Kevin izgulni, de eddig én még nem elégítettem ki. Mei megteszi helyettem, gondoltam. És ő legalább azt is tudja pontosan, mit kell csinálni.

Jean-Pierre többször felhívott telefonon. Kérte, hogy iskolán kívül is találkozzunk. Hajlottam rá, mivel Kevint szem látomást már nem érdekeltem. Biztos megkapta Mei-től azt, amit akart és amit én nem adtam meg neki, gondoltam keserűen. Mivel csütörtökön hamarabb haza kellett jönnöm Amy miatt, akit hamarabb engedtek haza az iskolából valami ünnepség miatt, így nem tudtunk Jean-Pierre-vel együtt lenni. Azt beszéltük meg, hogy pénteken találkozunk. Eldöntöttem, hogy busszal fogok menni. A 9 órásival. Addigra mindenki elmegy itthonról. Esténként hamar feküdtem, hogy ne kelljen Kevinnel találkoznom, és későn mentem le, amikor már mindenki lent volt. Minden alkalommal kerültem Kevin pillantását. Úgy tettem, mintha nem létezne, annak ellenére, hogy nagyon is tudatában voltam férfias jelenlétének.

Péntek reggel is minden simán ment. A randira való kiöltözködést akkora halasztottam, amikor már egyedül leszek. Kikészítettem a ruhámat, de farmerbe és hosszú pulcsiba mentem le. Nem néztem sem jobbra, sem balra, csak leültem és belapátoltam az ételt. Nem érdekelt, mit eszek, csak hamar végezzek, és meneküljek innen, mert nem bírtam őket elviselni. Elképzeltem őket minden lehető szexuális pózban, amit a könyvtárból kihozott erotikus könyvekben olvastam. A féltékenység majd megfojtott. Ezért döntöttem úgy, hogy ennek az egésznek véget vetek és összejövök Jean-Pierre-vel. A reggelivel én végeztem legelsőnek, majd udvariasan elnézést kértem és elhagytam az asztalt. Felmentem és bezárkóztam a fürdőszobába. Hallottam, ahogy Amy keres az emeleten, hogy búcsú puszit adjon, de kikiabáltam neki, hogy most éppen zuhanyozni készülök, úgyhogy majd délután, amikor érte megyek, bepótoljuk. Tíz perccel később elcsendesedett a ház. Kimerészkedtem a fürdőszobából és a szobámba siettem. Gyorsan átöltöztem. Szoknyát húztam hozzáillő felsővel. Átfésültem a hajamat, bepermeteztem magam parfümmel és már rohantam is le a lépcsőn. A kabátot magamra kaptam, bezártam az ajtót és siettem a buszmegállóban. Félúton jártam, amikor megcsörrent a táskámban a telefonom. Azt hittem, Jean-Pierre lesz. Ám ijedten láttam, hogy Kevin keres. Mielőtt fogadtam a hívását, megköszörültem kétszer is a torkomat, hogy normális hangon tudjak beszélni. Majd lenyomtam a zöld gombot.

– Tessék! – szóltam bele.

– Csilla! Azt hittem, nem fogod felvenni. Cicám, beszélnünk kell egymással. Ma megpróbálok hamarabb végezni – kezdte, és hallhatóan megkönnyebbült. – Kerülsz, nem szólsz hozzám. Megőrjítesz vele.

– Jó, rendben, majd beszélünk – egyeztem bele, csakhogy hamar véget vethessek a beszélgetésnek.

– Csilla, mi van veled? – kérdezte gyanakodva, majd pár pillanatnyi hallgatás után megkérdezte: – Csilla, merre vagy?

Na, most mit mondjak? Meghallotta, hogy az utcán vagyok. Biztos az autók zaja árultak el. Agyam lázasan járt. Mondjam, hogy boltba megyek? Vagy hogy csak sétálok? Mindegy, egyikkel megpróbálkozok.