Mondd ki a nevemet

Utóhang

Mei elment. Hármasban maradtunk. Kevinnel már egy ágyban aludtunk, és nem tudtunk egymással betelni. Amy nagyon örült neki, hogy édesapjával együtt vagyunk.

Közeledett a karácsony. Az első, amit itt töltöttem. Kevinének pedig az első, amit velem töltöttek. Amy-vel együtt díszítettük fel a lakást és a fát. Izgatottan vártuk haza Kevint. Amikor megjött, mind a ketten elé mentünk. Amy-t felkapta és megpuszilta, engem megölelt és mélyen megcsókolt. Vacsora után bevonultunk a nappaliba, és ajándékot bontogattunk, amikor is Amy felkiáltott:

– Csilla! Nézd! Ez a pici doboz a tiéd! A te neved van rajta – nyújtotta felém. – Nyisd ki! Nézzük meg, mi az! Biztosan, apától kaptad.

Amikor lefejtettem róla a csomagolópapírt, egy kis piros doboz bukkant elő. A szívem hevesen dobogni kezdett. Ránéztem Kevinre, aki a a fotelben ült. Pillantásunk összefonódott. Remegő kézzel nyitottam fel a dobozt. Amy felsikoltott: – De gyönyörű gyűrű!

A lélegzetem is elakadt. Arany gyűrűt takart a doboz csodaszép kis kék kővel. Kevin leült mellém a szőnyegre. Megsimogatta a hátamat és a hajamat.

– Csilla! Hozzám jössz feleségül? – kérdezte rekedten. Nem tudtam megszólalni, csak bólintottam, majd elpityeredtem. Amy a nyakamba ugrott, Kevin pedig mindkettőnket szorosan átölelt.

– Lesz anyukám! – kiáltotta Amy. – Szeretlek benneteket!