Veled a végtelen...➡Befejezett⬅

2.rész

- Hallod, Cal? - lökött oldalba Mike - Hozhatnál nekem valamilyen kaját... Mindjárt éhen halok! - nyöszörögte elnyúlva a nappalinkban lévő kanapén.

- Az előbb nyomtál be egy egész pizzát. Egyedül - forgattam meg a szemeimet - Kieszel a vagyonomból...

- Hibás megállapítás - emelte rám zöld szemeit - Anyukádat eszem ki a vagyonából.

- Hülye...- horkantam fel, mire ő csak röhögve visszatette fejét a kanapé puha párnáira.

Feltápászkodtam az ágyról, majd lassú léptekkel a konyhába mentem. Kinyitottam a hűtőt valami kaja után kutatva, de szinte semmi nem volt benne.

- Mike....- szóltam ki a haveromnak, de közben rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. Kihalásztam a készüléket és feloldva a képernyőzárat megnéztem, hogy ki a csuda kereshetett. Egy olvasatlan üzenetet jelzett ki a telefonom, ráadásul ismeretlen számról küldték.
A kíváncsiságomnak köszönhetően megnyitottam az üzenetet.

Ismeretlen szám: Remélem hamarosan újra láni foglak! XxLuke

Mi a rák? Nem lehet az a Luke... Honnan tudhatná a számomat? Ha csak....nem,az kizárt! Csak nem olyan hülyék...

- Calum! - zökkentett ki Mike hangja.

- Hmmm?

- Mit akartál az előbb? - vonta fel kérdőn egyik szemöldökét.

- Jaa... csak annyi, hogy elkéne mennünk bevásárolni, mert nincs itthol szinte semmi -intettem fejemmel a hűtő felé.

- Most? - húzta el a száját. A lusta...

- Nem, majd jövő héten! - ahhj - Persze, hogy most te bolond!

- Jó jó - tette fel a kezét Michael védekezően - Csak nem morci valaki? - röhögte el magát.

- Kikészítesz néha - felkaptam a kulcsokat az asztalról menés közben, majd löktem egyet a barátomon, hogy haladjon már, mert olyan tempóban soha nem fogunk végezni.

Bezártam az ajtót, azután elkezdtem az üzlet sorok irányába sétálni.

- Azért megvárhatnál - sietett utánam Mike lihegve.

- Bocs - vontam meg a vállam.

- Na jó - lépet elém a haverom, ezzel megállítva engem - Mondd el, hogy mi a baj!

- Nincs semmi - komorodtam el és a cipőmet kezdtem el tanulmányozni, hátha leszáll rólam a színeshajú barátom.

- Calum... - egyik kezét a jobb vállamra rakta - Nekem bármit elmondhatsz, ugye tudod?

Reszketegen sóhajtottam egyet mielőtt ráemeltem volna a tekintetem - Megadtátok a számomat annak a díszhuszárnak tegnap? - mormogtam.

- Öhhm...mármint Luke-nak? - röhögött fel - Nem, legalábbis én nem.

- És Ashton? - ráncoltam össze a homlokom.

- Ő már más tészta...

- Szóval igen - forgattam meg a szemeimet.

- Miért? - vigyorgott Michael.

- Mert az a szerencsétlen ma írt egy üzenetet - elővettem a telefonom, és Mike kezébe nyomtam azt, hogy megtudja nézni miről is beszélek.

- Juj, de aranyos! - kezdett el kapálózva ugrándozni a járda közepén Mike. Hogy ez mekkora egy retardált...

- Szerinted ez aranyos? - fintorodtam el, pedig a lelkem mélyén én is aranyosnak gondoltam.

- Visszaírtam neki helyetted - adta vissza a kezembe a telefont Michael mosolyogva.

- Hogy mit csináltál? - kiabáltam.

- Csak megírtam neki, hogy most megejthetnénk egy találkozót - nézett rám kiskutya fejjel.

- Hát én....arrgh te barom! - fogtam a fejem mérgemben, majd zsebre vágava a készüléket elindultam - Nagyon megfogod ezt te még bánni, Mike!

Felröhögött - Ez a fej mindent megért - ért be engem - Amúgy - intett fejével a bevásárlóközpont felé - már ott is van.

Kikerekedett szemekkel bámultam a tőlünk pár lépésnyire álldogáló srác felé. Fekete, néhány helyen kiszaggatott csőfarmerbe bújtatta hosszú, vékony lábait. Felsőtestét csak egy sima fekete póló fedte, lábait pedig egy szintén fekete Vans cipő. Szőke tincsei kócos hatást keltve meredeztek az ég felé. Kezeit lazán zsebre vágva tartotta, miközben ajak pc-jét rágcsálta a fogaival.

- Dobd be magad! - suttogta a fülembe Mike pont mielőtt odaértünk volna - Helló, Luke! - pacsizott le az előbb említett fiúval.

- Sziasztok! - köszöntött minket, mégis csak rám bámult.

- Öhhm...izé..szia! - intettem felé egy aprót.

- Hogy vagy? - mosolygott rám.

- Jól, és te?

- Most már jól - túrt bele szőke hajába.

Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, csak álltam ott és próbáltam nem a tegnapi csókra gondolni.

- Azt hittem, hogy nem is akarsz majd többet látni.

- Én is azt hittem...- motyogtam az orrom alatt.

- Mi? - ráncolta össze zavartan a homlokát.

- Semmi - legyintettem le - Most mit fogunk csinálni?

- Hát én tudnék adni egy-két tippet, csak az a gond, hogy az előbb hívott fel Ash, hogy sürgősen át kell mennem hozzá - kacsintott rám Michael - Majd később beszélünk - lépett hozzám a barátom, majd gyorsan megölelt és már indult is el, hogy kettesben hagyjon a szőkeséggel.

- Mike... - ordítottam utána.

- Ja, el is felejtettem - kapott a fejéhez, miközben még utoljára visszafordult hozzánk - Ha dugtok ajánlott a sikosító - mondta, majd röhögve elsietett.

- Barom...- sziszegtem, azután vörös fejjel Luke felé fordultam.

- Nyugi, még nem lesz szükségünk rá - vigyorodott el Luke.

- Mármint mire? - vontam fel kérdőn az egyik szemöldököm.

- Hát a sikosítóra, te kis butus - nevetett fel, majd megfogva az egyik karomat elkezdett húzni valamerre.