Veled a végtelen...➡Befejezett⬅

4.rész

- Miért nem maradtok még? - jött utánunk Ashton az ajtóba - Ne hagyjatok itt ezzel a majommal - fonta össze durcásan karjait a mellkasa előtt, miközben összehúzott szemekkel méregette Mike-ot.

- Haza kísérem Luke-ot és visszajövök, oké? - indultam le a lépcsőn nyomomban az előbb említett fiúval - Addig meg próbáljatok meg normálisan viselkedni!

- Én mindig normális vagyok - vigyorodott el Michael.

- Te meg a normális? Kérlek... A világ legnagyobb idiótája vagy! - forgatta meg Ash a szemeit, aztán ciccegve bement a házba, miután intett egyet Luke-nak köszönés képpen.

- Megverhetem? - nézett rám Mike a válaszra várva. Mintha annyira hallgatna rám... - Tudod mit? Megyek és megverem!

- Viselkedj! - kurjantottam utána, de már bent is volt a lakásban és nem figyelt rám. Sóhajtottam egyet lemondóan, majd a szőke hajú fiú felé fordultam - Mehetünk!

- Hát ez érdekes volt - nevetett fel mellettem, miközben elindultunk a járdán egymás mellett.
A vállaink össze-összeértek egy-egy lépésnél, mire a szívem hevesebben kezdett el kalimpálni.

- Ennél rosszabbak is szoktak lenni - ráztam meg a fejem - Komolyan néha úgy érzem, hogy még mindig kisgyerekek.

- Hát agyilag biztos - egyszerre nevettünk fel - Kösz, hogy elkísérsz!

- Ennyit megtudok tenni - vontam meg a vállam, hiszen tényleg nem volt nagy dolog.

Nem fordultam felé, de éreztem, hogy néz. Úgy éreztem, hogy tennem kell valamit, de nem volt hozzá merszem. Az egész annyira zavaros volt és más... Fogalmam sem volt, hogy mit érzek. Csak annyit tudtam, hogy jó vele, de ezt még magamnak is alig mertem bevallani.
Gondolkodásomból egy érintés hozott vissza a valóságba. Ujjak cirógatták a kézfejem, aztán óvatosan közrefogták az én ujjaimat. Bőröm bizsergett ott, ahol a mellettem sétáló fiú a kezemet fogta. Nem húzódtam el tőle, mégis vaciláltam, hogy mi lenne a helyes. Lepillantottam összekulcsolt kezeinkre. Abban a pillanatban valami melegség járta át a testem és akaratlanul is apró mosolyra húzódtak ajkaim.

- Itt is lennénk - állt meg Luke engem is megállásra késztetve - Bejössz? Anyuék még biztos nincsenek...

- Visszamegyek a fiúkhoz - vágtam közbe.

- Ohh...oké - bólintott összeráncolt homlokkal.

- Majd talán máskor - mondtam, hiszen nem akartam szomorúnak látni.

Halvány mosollyal az arcán bólintott egyet.
Csak álltunk ott egymással szemben és semelyikünk sem tudta, hogy most mit kéne lépnünk. Indulnom kellett volna, még sem tudtam elszakítani pillantásom a velem szemben álló fiúról. Hosszú ujjaival hajába szántott, aztán hezitálva közlebb lépett hozzám. Két nagy tenyere közé fogta arcomat, aztán ajkait a homlokomhoz nyomta. Lehunyt szemmel, reszketegen fújtam ki az addig bent tartott levegőt.

- Anya! - haladt el mellettünk egy kislány az anyukájával - Anya! - kicsi kezeivel a nő ruháját ráncigálta.

- Mi az kicsim? - fordította arcát a gyermeke felé.

- Az a két fiú mit csinál ott - mutatott felénk pici ujjával, összezavarodott tekintettel.

- Ők így szeretik egymást - mosolygott rá a kislányra, aztán lehajolva hozzá megpuszilta és az egyik kezét megfogva tovább haladtak.

Éreztem, ahogyan az arcomat elönti a forróság. Zavartan megvakargattam a tarkóm - Azt hiszem én most...

- Találkozunk még? - nézett rám Luke kék szemeivel. Pillantása a lelkemig hatolt. Olyan érzésem volt, mintha bármit kitudott volna belőlem olvasni.

Válaszul csak egy aprót bólintottam - Szia, Luke!

- Szia, Calum! - intett felém egyet mosolyogva, aztán már el is tűnt a házban.

➡✴⬅

- Fiúk! Megjöttem! - léptem át Ash-ék küszöbét, ahol csend volt. Nagyon nagy csend. Valami nem stimmelt.

Levetettem a cipőimet, aztán gyanakodva felindultam az emeletre. Először Ash szobájában néztem meg őket, de miután nem jártam sikerrel Mikehoz nyitottam be.

- Ti mi a francokat csináltok? - álltam meg az ajtóban megkövülten. Michael vigyorogva felém fordult, aztán Ash-re nézett, aki alatta feküdt kikötözött kezekkel és lábakkal.

- Rossz fiú volt - vont vállat Mike - Ütögetett fakanállal, ezért muszáj voltam kikötözni ide.

- Ti hülyék vagytok...- ráztam meg a fejem kínomban.

- Segíts már Calum! - nézett rám könyörgően Ash - Meghalok ha nem száll le rólam...

- Mike - sétáltam oda az ágyhoz - legyél jó kisfiú és szállj le Ashton-ról!

- Dehogy szállok... Ezért tuti megöl - röhögött fel - Márpedig én még élni akarok... Élníííí! - kiabálta égnek emelt kezekkel. Hát ez meghibbant...

Nemes egyszerűséggel lelöktem a göndörke barátomról, aztán nem törődve a másik fiúval elkötöztem. Amaz hálásan pillantott rám, aztán dühtől fűtött fejjel Michael felé fordult és fenyegetni kezdte - Megöllek te barom!

- Hívom a zsarukat! - futott ki a szobából Mike a telefonját szorongatva Ash meg utána fakanállal.

- Barmok...