Veled a végtelen...➡Befejezett⬅

1.rész

- Várj - löktem el magamtól Michael kezeit, amikben egy kendőt tartott, hogy bekösse vele a szemeimet - Hová akartok vinni?

- Szerinted elmondjuk? - nézett össze Ashton és Michael szórakozottan - Ennyire még te sem lehetsz hülye, Calum! - nevetett fel a színeshajú barátom.

- Egy próbát megért - vigyorodtam el, majd hagytam, hogy Mike rámkösse a piros fejkendőjét.

Megfogták két karom, majd húzni kezdtek az út felé és a kocsihoz érve beültettek a hátsó ülésre.

- Az én szülinapom van ma - morogtam az orram alatt - Nekem kellett volna elől ülnöm - nem láttam, de hallottam, ahogyan a két haverom összeüti a tenyerét - Faszok...

- Jaj ne durcizz már, Calum! - nyúlt hátra Ashton és megpaskolta a térdem vígasztalás képpen - Majd jövőre ülhetsz te előre - nevetett fel. Bunkó...

***

- Komolyan már azt hittem, hogy sosem érünk ide.... - forgattam meg a szemeimet a kendő alatt - Tényleg, hol is vagyunk? - vigyorodtam el abban bízva, hogy véletlenül elárulják magukat.

- Még mindig nem fogjuk elmondani - nevetett fel kétkedve Mike, mire nekem leolvadt a vigyor a képemről.

Csendben vezettek valahová engem teljesen kikészítve. Utáltam a meglepetéseket. Sosem voltam egy türelmes fajta, így érthető volt, hogy belülről szétmarcangolt a kíváncsiság.
Valahonnan mellőlem dübörgő zene szólt, de nem olyan hangosan. Lehetett hallani mások beszélgetéseit, vidám kacajaikat. A levegőben vattacukor, hamburger és alkohol szag volt kivehető. Nyammi...

- Itt is lennénk - torpantak meg a barátaim engem is megállítva.

- Végre...már nagyon idegesít, hogy ez rajtam van - kezdtem el lehúzni magamról a szemeimet takaró anyagot, de egy hangos Állj!-al nem engedték, hogy megtegyem.

- Még nem húzhatod le! - kapta el a kezeimet Ash - Még nem...

- Oké, oké megértettem - fújtattam bosszúsan - És most mit csináljak? - tártam szét a karom magam mellett tehetetlenül.

- Élvezd...- rikkantotta Mike.

Azt hiszem ez valami jelzés akart lenni, mert egy másodpercre utána két nagy tenyeret éreztem meg az arcom mind a két felére simulni, aztán felfogási időt sem hagyva puha ajkak borították be az enyéimet. Először elpróbáltam tolni magamtól az ajkak tulajdonosát - hiszen még is csak egy idegen smárolt le - de feladtam, amikor rájöttem, hogy az a valaki nálam - ha nem is sokkal, de - erősebb.
Hagytam, hogy csókóljon és - bízva abban, hogy egy jó csaj áll előttem - vissza csókoltam.
Alsó ajkam fogai közé szorítva húzott egyet rajta, mire nekem egy férfias morgás tört fel a torkomból. Kihasználva az alkalmat nyelvét a számba csúsztatta feltérképezni a terepet, majd megtaláva az én nyelvemet körözni kezdett körülötte. Nyelveink harcoltak egymásé ellen, majd kifulladva váltunk el egymástól.

- Huu... - szólalt meg elsőként Michael - azt hittem, hogy itt helyben megkúrjátok egymást.

- Öhmm....most már levehetem a kendőt - motyogtam zavartan.

- Segítek - lépet mögém Ashton, és kicsomózta a fejemen lévő anyagot.

Kinyitottam a szemem és a hirtelen jött fénytől először nem láttam semmit. Aztán kitisztúlt a látásom, és szembe találtam magam egy szőke hajú, kék szemű, ajak pc-s fiúval. A fiú ajkain kaján vigyor ült, miközben felhúzott szemöldökkel várta a reakciómat.
A hasamban valamik repkedni kezdtek és akármennyire is próbáltam elnyomni magamban azt az érzést....Nem ment.

- Ti ezt komolyan gondoltátok? - rivaltam rá a két barátomra, akik nem messze álltak tőlem - Idehívtátok ezt, - intettem fejjemmel a gyerek felé, aki szórakozottan figyelte kitörésemet - hogy smároljon le! Nem vagytok eszeteknél basszus! - vicsorogtam - Heteró vagyok, ha nem tűnt volna fel... Nem pedig egy kis buzi! - ütöttem bele egyet a mellettem lévő asztalra, amin egy kis táblán felvolt tűntetve "Csók stand".

- Sikerült lenyugodnod? - szólított meg a szöszi srác - Amúgy Luke Hemmings vagyok.

- Szerinted érdekel, hogy ki vagy? - nagyonis...- Calum Hood - biccentettem egyet felé megadva magam.

- Kell a számom? - a hangjában őszinteséget véltem felfedezni.

- Úgy nézek én ki? - ráztam meg a fejem érthetetlenül - Mert ha igen, akkor nem kell, kösz! - ezzel lezártnak tekintettem az ügyet. Nem akartam semmi mást csak haza menni, hogy minél távolabb legyek tőle.

***

- Azt hittük, hogy jó poén lesz...- néztek rám a srácok a lehúzott ablak felett, miközben én már a verandánkon álltam.

- Hát nekem nem volt olyan vicces - morogtam.

- Sajnáljuk. Komolyan - beindították az autó motorját, majd még mielőtt elhajtottak volna odaszóltak nekem - Az igazi ajándékodra még várnod kell szombatig....- kacsintott egyet Ash - Na cső, Cal! - köszöntek, aztán már ott sem voltak.

- Megjöttem - kurjantottam, jelezve az otthon lévőknek, hogy megérkeztem.

- Ilyen hamar? - sietett oda hozzám anyukám, közben kezeit egy konyharuhába törölgette.

- Ahha - megpusziltam a homlokát, majd felfelé kezdtem el sétálni a lépcsőn - Fent leszek a szobámban - mondtam még és bezárkóztam az én birodalmamba.
Levágtam magam a szobám közepén álló ágyamra és próbáltam kizárni mindent, de az összes gondolatom csakis körülötte forogtak.

Még álmomban sem hagyott nyugodni...mindenhol azokat az égkék szemeket láttam magam előtt.