Veled a végtelen...➡Befejezett⬅

3.rész

- Hová megyünk? - fordítottam arcom a mellettem sétáló fiú felé.

- Nem tudom - nevetett fel aranyosan - Csak azt gondoltam, hogy sétálhatnánk egyet...

- Öhhm...oké - vontam meg a vállam.

- Miért akadtál ki annyira, amikor megtudtad, hogy velem csókolóztál? - állt meg egy padnál, majd felült a támlájára és fürkésző tekintettél vizslatott.

- Mert heteró vagyok? - húztam fel az egyik szemöldököm, miközben megállva vele szemben két karom összefontam a melllasom előtt.

- Nem is élvezted?

- Nem - de egy rohadt hazudós vagyok...Persze, hogy élveztem!

- Ohh...értem - nézett félre zavartan. Úgy tűnt, mintha megbántottam volna.

- Vagyis furcsa volt... - ujjaimmal sötét hajamba szántottam - Te voltál az első fiú, akivel csókolóztam... Még jó, hogy kiakadtam! - tekintetem az övébe fúrtam, hát ha kiolvashatok belőle valamit.

- Értem...- motyogta. Mit csesztem el?

- Sajnálom - ültem le mellé a padra.

- Mit? - fordította felém az arcát.

- Úgy érzem, hogy valami rosszat mondtam - sóhajtottam fel. Reménykedő pillantása a szívemig hatolt.

- Nem erről van szó, csak... - mielőtt befejezhette volna, a mondandóját a telefonom csörgése szakította félbe.
Morogva fogadtam a hívást.

"-Mondd, hogy használtatok sikosítót!" - üvöltötte bele a telefonbe Mike.

"-Nem, csak úgy simán belémhatolt... Hová gondolsz te idióta?" - Luke felvont szemöldökkel hallgatott, ajkain kaján mosoly játszott.

"- Bakker! Pedig megmondtam, hogy használjatok... Egy hétig nem fogsz tudni normálisan járni" - röhögött fel, mintha olyan vicceset mondott volna.

"-Nem feküdtünk le..." - forgattam meg a szemeimet, bár úgy sem láthatta.

"- Nekem elmondhatod! Tudod, hogy nem foglak elítélni" - mondta komolyan - "De legközelebb szólhatnál nekem előtte... Mindig vevő vagyok az ingyen pornóra!" - nevetett fel. Barom..

- Mike volt az? - kérdezte vigyorogva, mikor letettem a telefont.

- Ki lehetett volna más? - forgattam meg a szemeimet - Csak ő tud ilyen hülyeségeket kitalálni.

- Mi lenne, ha megszivatnánk?

- Hogyan? - kíváncsi voltam, hogy mit talált ki.

- Játszuk el, hogy együtt vagyunk - hajolt közelebb hozzám vigyorogva.

- Mi? - kerekedtek ki a szemeim. Ebbe tuti nem megyek bele...

~©~

- Srácok?! - léptem át a barátaim lakásának küszöbét - Megjöttünk!

Fujtatva egyet ujjaimat Luke ujjai köré kulcsoltam, majd húzni kezdtem a nappali felé. Amint beléptünk a helyiségbe szörnyű látvány fogadott minket. Michael egy száll alsógyatyában futott Ashton elől kezében egy banánnal (?). Mindenhol szétdobált cuccok és eldőlt bútorok hevertek a földön.

- Add vissza a banánom! - kiabálta Ash, miközben átugrott egy felborult széket.

- Sohaaa! - bújt a hátunk mögé Mike.

- Calum, fogd le! - szólt oda nekem göndörke barátom.

- Ebből most hagyjatok ki! - léptem el közülük Luke-ot is magammal húzva.

- Nekem kell az a banán! - dobbantott kettőt a lábával Ash. Olyan volt mint egy durcás kisfiú.

- Ez az enyém! - kiabált rá Mike, majd beledugta a gatyájába. A fogyatékos...

- Arrgh...halott ember vagy!...

- Hey-hey-hey, skacok! - szólt oda nekik Luke, mire felénk kapták a fejüket - Együtt vagyunk Calummal...- szabad kezével átkarolta a derekam. A szívem gyorsabban kezdett el verni.

- Én meg mondtam! - csapta össze két tenyerét Mike - Én nyertem!

- Fasza - sóhajtott Ash lemondóan - Még perkálhatok is neked... Hülye fogadás! - morogta, majd eltűnt az emeleten.

- Annyira tudtam, hogy összefogtok jönni! - ugrált oda hozzánk Michael, aztán mind kettőnket megölelt.

- Calum sem tudott nekem ellenállni - kacsintott rám a szöszi vigyorogva. Na persze...

- Így van...- játszottam a szerepem - Luke egy isten...

- Igen? - fordított maga felé Luke a derekamnál fogva - Így gondolod? - hajolt közelebb hozzám.

- Egyáltalán nem - elvesztem azokban a tengerkék szemekben. Még jó, hogy egy értelmes választ kitudtam nyögni.

- Akkor még jó, hogy igazából nem is alkotunk egy párt - suttogta, majd ajkaimra hajolva megcsókolt.
Először ellenkezni akartam, de a francba is! Olyan jól csókolt... Egy pillanatig még a nevemet is elfelejtettem, és azt is, hogy igazából én a lányokat szeretem... Méreg volt a csókja a szervezetem számára. Egy olyan méreg, ami lassacskán pusztít el, bizsergető, szívdobogtató érzést hagyva magaután.
Kifulladva, piros arcal húzódott el tőlem, majd homlokát az enyémnek döntve álltunk ott mindenről megfeledkezve.