The Wish [Harry Styles] - Hungarian // befejezett

04.

Felmásztam a közös helyünk lépcsőjén. 

A tető. 

Mandy és én mindig itt voltunk, itt töltöttük a legtöbb időnket. Hat éves korunk óta legjobb barátok voltunk. Mindketten sokat tudtunk a másikról, például, hogy mit szeretünk és mit nem. Kedvenc filmek, színek, ételek. 

Láttam, hogy a tetőn ült, a térdeit felhúzta a mellkasához és a karjait köré fonta,  a kezei a mellkasánál voltak. Ki volt kapcsolva, csak élvezte a kilátást. 

Elmosolyodtam, és elgondolkoztam, hogy vajon mire gondolhat, amíg a gyönyörű barna haja lobogott a gyenge szellő miatt. "Itt vagy" Mondtam, mire megfordult, elmosolyodott és megpaskolta a mellette lévő helyet, hogy üljek le mellé. 

"Mi tartott eddig?" Kérdezte. "Azt hittem, hogy nem fogsz eljönni, Haz." 

"Soha nem fogok egyetlen pillanatot se elszalasztani, hogy veled legyek, Mo." 

"Aw, de aranyos. Mondja ezt az, aki még csak nem is hívott vagy írt amikor szükségem volt rá." Homlokomat összeráncoltam, nem értettem mire céloz. 

"Nem értem." Sóhajtott. "A sütid?" Rávigyorogtam miközben  átadtam neki a sütit, ő pedig elmosolyodott, mint egy kisgyerek egy cukorka bolt előtt. 

Szerettem a mosolyát és szerettem megmosolyogtatni. "Megbocsájtok neked, de még mindig haragszom rád egy kicsit." Mondta miközben elvette tőlem a sütit és beleharapott. Nevetve megráztam a fejem. 

"Miért? Mit követtem el?" 

"Már mondtam neked." 

"De mindig itt vagyok ha szükséged van rám." Mosolyogtam és ő is mosolyogva nézett rám. "Tudod ezt, ugye?" Kérdeztem, mire bólintott és újra beleharapott a sütibe. Újra sóhajtott, én pedig kivettem a csokis sütimet a dobozból, hogy megegyem. 

Mandy ránézett a sütire és elkezdett vigyorogni. "Eh, csokis süti?" 

"Igen, mi ebben az új?" Kérdeztem összezavarodottan. "Tudod, hogy szeretem és mindig megeszem." 

"Oh, Istenem." Vihogva megrázta a fejét, nem értettem mivan vele, úgy értem, mi a különbség most? Mindig ide jövök, és itt eszem meg a csokis sütimet, ahogyan ő az övét. De ma másképp nézett ki. 

Elgondolkoztam, hogy vajon ugyanúgy nézne-e ki mint most. Úgy értem, hogy a jövőben - Basszus! Most amire gondoltam az egy álom. Valójában, ez egy őrült dolog, és nem tudom elhinni. Nem tudom, hogyan magyarázzam el.

Ugyanúgy nézne ki? Ugyanaz a Mandy lenne aki mellett most ülök? Ugyanaz a mosoly és nevetés, ugyanaz a csodálatos személyiség, ugyanaz az a kinézet?

Fogadok, hogy nem. Természetes más lenne a jövőben, ő is változott akárcsak én. Hosszabb hajam van, és nem ugyanolyan rövid és göndör mint most, a hangom mélyebb lett, és magasabb lettem.

"Min gondolkodsz?"

"Hm?" Visszazökkentem a valóságba, Mandy pedig összeráncolta a szemöldökét. "Semmire."

"Ha te mondod." Megvonta a vállát.

"Szóval, mi a baj a sütimmel?" Kérdeztem, miközben a sütibe haraptam. Megint elvigyorodott.

"Emlékszel, egyszer ugrattalak ezzel és azt mondtad,hogy, idézem 'ha valaha meglátsz még egyszer egy csokis sütivel a kezemben, bármit megcsinálok amit csak akarsz.'"

"Mandy, ez nevetséges!"

"Nos, nem én voltam aki elkezdte ezt a kihívást... és ismersz. Mindig nyerek." Felnyögtem.

"Oké, mit szeretnél?"

"Semmit. Még semmit, adj egy kis időt, hogy gondolkozzak egy kis... bosszún." Felsóhajtottam, de el is mosolyodtam, hogy milyen bolondos legjobb barátom van.

"Elég belőlem, beszéljünk rólad."

"Rólam mit?" Kérdezte újra a sütijébe harapva.

"Mi a baj? Miért nem ugyanaz az önmagad vagy?" Kuncogott.

"Ugyanaz az önmagam?"

"Igen! A bolondos, aranyos és vicces Mo." Rámosolyogtam mire elpirult.

"Nem vagyok az!"

"Oh, dehogynem, az vagy. De úgy nézel ki, hogy valami zavar, de mi?" Összeráncolta a homlokát.

"Tudsz arról a randiról amin nemrég voltam?" Bólintottam. Nem igazán emlékeztem, de furdalt a kíváncsiság, hogy megtudjam. "Nos, nem ment jól." Összeráncoltam a homlokom. Most már örülök, hogy nem emlékszem rá.

"Miért?"

"Nem.. nem jött el." Láttam, hogy elszomorodott, visszatartotta a könnyeit.

"Oh." Mondtam és a karjaimba zártam, hogy megöleljem, ő pedig visszaölelt. "Sajnálom." Elhúzódott.

"Rendben van, úgy értem, hogy még el is gondolkoztam, hogy miért szeretne velem elmenni valahova-."

"Ne mondd ezt!" Mérges lettem. Nem érdemelte meg Mandyt. Ő csodálatos és ezt nem tudja magáról. "Ez hülyeség. Csodálatos vagy, és.. tökéletes. A legjobbat érdemled. Az a srác egy hülye, nem érdemelt meg téged, Mandy." 

"Tényleg?" Elpirult, én pedig boldog voltam, hogy miattam.

"Tényleg."

P.s: meghoztam a következő részt, remélem örültök, hogy dupla frissítés volt ma! Az ötödik részre holnap vagy holnap után számíthattok.

Kérlek, hagyjatok magatok után nyomot bármilyen formában!
Remélem tetszett a rész, további kellemes napot/hétvégét!

Nina xx.