The Wish [Harry Styles] - Hungarian // befejezett

06.

Odaadtam a vásárlóknak a sütis dobozt mielőtt még idegesebbek lettek volna majd rájuk néztem utoljára mielőtt elmentek volna. Nagyon nem figyeltem ma a munkára, az agyam inkább azzal volt elfoglalva, hogy gondolkodjak. 

Tegnap miután Mandy elment egyenes a szobámba mentem, bezártam az ajtót és senkihez se beszéltem és nem válaszoltam nekik. Mit kéne tennem? Adjam fel és maradjak itt, a múltban? Vagy van egy megoldás rá? Marie odajött hozzám és aggódva megrázta a fejét. "Harry, jól vagy?"

"Nem. Kicsit rosszul érzem magam. Nem baj ha a munkaidőm maradék részébe hazamegyek?" Kérdeztem, ő pedig bólintott.

Miután kiléptem a pékség ajtaján megláttam Mandy-t, ő is aggódva nézett rám. 

"Miért nem dolgozol?" Kérdezte. Rámosolyogtam, hogy ne aggódjon.

"Oh, csak gondoltam, hogy kiveszem a nap többi részét." Bólintott, de láttam rajta, hogy nem győztem meg. 

"Tegnap mielőtt elmentem volna, szerettél volna valamit mondani." Mondta. "Tudom, hogy a hívás után már nem akartad elmondani, de ne hazudj nekem. Mi a baj?" Megráztam a fejem.

"Tényleg semmi. Van valami programod mára?" 

"Azon kívül, hogy veled töltsem a napot? Nincs." Erre elmosolyodtam. 

"Oké, akkor elmegyünk hozzánk és nézünk egy filmet?" 

"Oké." Elkezdtünk a házunk felé sétálni. "Hé, tudtad, hogy Simon ide jön?" 

"Simon ki?" A szemeim kitágultak miután ezt kimondtam. Basszus! "Úgy érted, Simon Cowell?" Megálltam a sétálásban és a kezeimet a vállára tettem. Elkezdett nevetni. 

"Igen! Nyugi van, Göndörke." 

"Mikor?" Vigyorogtam. Minden megismétli önmagát mint anno. Nos, végülis a múltban vagyunk. 

"Nem tudom, de az X-Faktor..-"

"Miatt jön." Ő is vigyorgott.

"Igen, és-" 

"Ez kibaszottul jó, Mo!" Öleltem meg szorosan. 

"Várj." Tolt el magától. "Miért nagyon jó? Nem mondtam semmit." Vigyorogtam. 

"Fogalmad sincs miért." 

Elgondolkoztam azon, hogy most lényegében minden újra megtörténik. Úgy értem, a meghallgatás, a srácokkal való találkozás, a One Direction megalakulása, és minden, minden visszatér a régi kerékvágásba. 

"Föld Harrynek." 

"Tessék?" Ránéztem, ő pedig a homlokomra tette a kezét míg én úgy vigyorogtam mint egy idióta. 

"Beteg vagy?" Megráztam a fejem. 

"Nem érted-" 

"Igen! Ez miatt vagyok itt! Mi történik?" Sóhajtottam és megfogtam a kezét. 

"Menjünk el valahova beszélni."

Elkezdtünk sétálni és akaratlanul is, de a fiúkon gondolkoztam. Újra találkozni fogok velük. Nagyon izgatott és boldog vagyok. Bementünk Mandyvel a szobámba, aki az ágyamra ült. 

"Szóval, mi történik?" 

"Figyelj, lehet, hogy őrültségeknek és-" 

"Mondd már! Aggódom." Mondta homlok ráncolva. Leültem mellé az ágyra és felhúztam a szemöldököm.

"Miért?" 

"Mert utállak szomorúnak vagy betegnek látni. A legjobb barátom vagy, Harry. Nem akarlak elveszíteni, te vagy minden ami van nekem." Összetört a szívem miután meghallottam szavait.

Sokat jelentek neki és még mindig összetöröm a szívét. Miután bekerültem a One Direction-be és jól ismert lettem, nem beszéltem vele, de még nem is próbáltam kapcsolatot teremteni vele. Egyszerre bántottam és védtem meg. 

Természetesen ő ezt nem tudja megérteni. Azt gondolta, hogy elfelejtettem vagy megutáltam. Ez sokkal nehezebb mint gondoltam. 

"Nos, az egész akkor kezdődött amikor felébredtem, és én..." Megálltam, féltem és nem tudtam hogyan magyarázzam el neki. 

"És te?" 

"Amikor felkeltem újra tizenhat évesnek néztem ki." Összezavarodott tekintete volt, nem értette.

"De, ez az ahogy ki kell nézzél, nem?" 

"Nem, nem." Felálltam. "Nem tizenhat éves vagyok. Huszonegy éves vagyok most! Úgy értem, hogy a jövőben, nem most." 

"Mi? Annak kéne majd lenned a jövőben. Felnősz." Felnyögtem és eltakartam az arcomat. Felnevetett, én meg összezavarodottam néztem rá. Felállt, és a kezét rátette a jobb vállamra. 

"Harry, megőrültél vagy a fejedre estél?"

"Hallgass meg, elmagyarázom, csak még én se tudom hogyan." Mondtam és a vállára tettem a kezem. "Ez egy nagyon hosszú történet lesz."

Hi, itt is van a következő rész. 
Kérlek, hagyj magad után nyomot, sokat jelentene. 

All the love, Nina xx.