The Wish [Harry Styles] - Hungarian // befejezett

13.

"Mandy, nyisd ki, kérlek!" Kopogtam az ajtóján, hangomat felemeltem, hogy meghalljon. "Lefoglak égetni a saját utcádban." Figyelmeztettem és egy kuncogást hallottam.

"Csak magadat fogod leégetni, Styles." 

"Kérlek, csak nyisd ki és engedd, hogy elmagyarázzam." Tíz perce lehettem körülbelül ott. Miután kiviharzott a szobámból tegnap este, próbáltam hívni vagy üzenni neki, de nem kaptam választ. Tudtam, hogy megharagudott és nem fogja megérteni, de hagynia kellett, hogy elmagyarázzak mindent, több részletet mondjak el neki.

Nem akartam újra elveszíteni. 

"Csak nyi-" Félbehagytam a mondatomat azzal, hogy kinyitotta az ajtót. Enyhén piros volt a szeme és az arca, bűnösnek éreztem magam tudva, hogy ez miattam volt. 

"Tudom, hogy azt gondolod, hogy túlreagáltam," Kilépett az ajtón és leült a veranda lépcsőjére. Leültem mellé, közben felsóhajtottam. "De meg vagyok sértve."

"Tudom, sajnálom."

"Nem, nem sajnálod. Ha tényleg érdekelne, nem csináltad volna ezt." 

"Meg kell értened, hogy sokat jelentesz nekem."

"Nem, sokat jelentettem neked a múltban. Nos, a te múltad legalább." Lehajtotta a fejét a kezére és nem nézett rám, az utcát pásztázta. "Segítettem, hogy újra bekerülj az X-Faktorba, ami az jelentette, hogy visszamehess arra a pontra ahol voltál."

"Igaz." 

"Szóval, ez azt is jelenti, hogy újra el fogsz hagyni, igaz?" Kitágultak a szemeim.

"Mi? Nem!" 

"Dehogynem, csak gondolj bele."

"Nem, tényleg. Azon voltam, hogy mindent elmagyarázzak, utána pedig rád hagyom, hogyan döntesz, velem maradsz-e vagy nem." Szarkaztikusan kuncogott, majd rám nézett.

"Tudom mikor hazudsz, Harry." Felsóhajtottam.

"Oké, az igazság az, hogy nem tudtam mit csináljak, de nem fogom még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát, esküszöm!" Megrázta a fejét majd felállt.

"Mo-"

"Ami a legjobban fáj az az, hogy...szeretlek, és azt hittem, hogy egész kibaszott idő alatt tudtad, de nem érdekelt. Tudom, hogy úgy nézek ki mintha túlreagálnám, de nagyon sokat jelentesz nekem. Azt hittem, hogy valamit én is jelentek neked, de úgy látom, hogy nem igazán."

Mielőtt bármit is mondhattam volna befutott a házba sírva. Basszus, elrontottam és nem volt visszaút.

"Szeretlek, Mandy." Szerettem, ő volt a világom. Nem érdekel, hogy esetleg túl későn derült ez ki vagy nem,  de egyértelműen tudtam, hogy ahhoz túl késő volt, hogy hallja. 

Keresztül futtattam az ujjaim a hajamon keresztül, a sírás kerülgetett. Nem szerettem azt amiben most voltam, bármi is volt az. Ha ez egy álom volt, akkor azt akarom, hogy legyen vége. Ha egy kívánság, akkor kívánhatnám azt, hogy térjek vissza a régi életembe. 

Mély gondolkodások közepette sétáltam haza, majdnem el is estem, nem néztem, hogy merre megyek. Az agyam Mandyvel és a srácokkal volt elfoglalva.

Nehéz döntés volt Mandy és a srácok között választani. Nagyon szerettem Mandyt, bármit megtennék érte, csak próbáltam megvédeni, nem érdemeltem őt meg. Összetörtem a szívét, mint azok az idióták akikkel randizott. De önző vagyok, azt akartam, hogy az enyém legyen és meg is kaptam.

De ugyanakkor, szerettem a srácokat és a rajongókat. Segítettek és támogattak engem, az álmomat éltem. Az álmomat amiért kiskorom óta küzdöttem. Öt éve vagyok ebben a szakmában, de úgy érzem mintha már egy örökkévalóság óta ebben lennék. Megváltoztattak engem és az életem. 

De nem lehetek mind a két világban, választanom kell. 

Kinyitottam az ajtót, és anyut a kanapén találtam miközben nézte a tévét. Rám nézett miközben beléptem a nappaliba és leültem mellé. Észrevehette, hogy mennyire csöndes és szomorú voltam mert szorosan megölelt. 

Meglepődtem, de örültem a gesztusnak természetesen. "Jól vagy, szívem?" 

Felsóhajtottam, nem válaszoltam, de szükségem volt a tanácsára. 

"Anya?" Hümmögött jelezve, hogy folytassam. "Hogy tudnék két fontos dolog között választani amik nélkül nem tudok élni?" 

Elhúzódtam, hogy ránézzek, kicsit ő is elhúzódott és felhúzta a szemöldökét. "Milyen fajta dolgok?" Persze nem magyaráztam el, de szükségem volt rá. 

"Fontos dolgok, és nem egy telefon vagy valami ilyesmi." 

"Hadd találjam ki...emberek?" Mosolygott.

"Anya, nem vagyok valami játékos vagy vagyok kapcsolatban két lánnyal." Felnevetett.

"Tudom, kicsim. Egy törődő fiú vagy." Mosolyogtam. "Egyébként nem tudsz választani." Csöndben maradtam, vártam, hogy folytassa, de csak csendben ült. Összezavarodtam.

"Ennyi?"

"Hagynod kell, hogy a szíved válasszon."

"És mivan akkor ha a szívem mindkettőt választja?" 

"Akkor hagyd, hogy az agyad segítsen a szívednek?" 

"Anya, nem viccelek." 

"Én sem. Kicsim, te választhatsz és gondolkozhatsz bölcsen, Isten okkal adott nekünk szívet és észt." 

Abban a pillanatban amikor ezt kimondta tudtam, hogy mit akartam és bölcsen gondolkodtam...

Azt kívánom, hogy bárcsak visszatérhetnék a régi életembe. 

A/N: még van a 14. és 15. rész és utána vége a blognak:')) 
Tudom, hogy nem a "rosszfiúsOneDirection" kategóriába tartozik, de azért remélem, hogy néhányan szerettétek:') 
Najó, nem kezdek el én itt búcsúzkodni, az majd ráér a 15. résznél:DD

Remélem, hogy tetszett a rész, hagyjatok magatok után nyomot kérlek! 
Nina xx.