The Wish [Harry Styles] - Hungarian // befejezett

12.

"Harry?" A fejemet felé fordítottam. Tudtam, hogy Mandy volt. Természetes anyu elmondta neki, hogy szomorú voltam.

Szomorú voltam, nem ettem vagy aludtam sokat. Voltak napok amikor ágyban voltam végig semmit nem csinálva, csak bámultam vagy a falat vagy a plafont. Hiányoztak a srácok és az életem.

Ez volt az életem, de hiányzott, hogy több tízezer csodálatos rajongó előtt énekeljek. Hiányoztak az őrült pillanatok a srácokkal, hiányzott Lux és az, hogy vele játsszak. 

De hálás is voltam, hiszen a kívánság miatt újraéltem az emlékeimet Mandyvel. Mindent megcsináltam ami akartam mielőtt híres leszek. Azt akartam, hogy Mandy az enyém legyen és megkaptam, de vissza akartam kapni az életem. Önző voltam, és nem élhettem mindkét életet.

Mandy kimászott az ablakon és leült mellém a tetőre. Rámosolygott, én pedig viszonoztam. Nem hamis volt a mosolyom, Mandy még a legrosszabb időkben is megmosolyogtatott. Ő volt a boldogságom. 

"Miért vagy szomorú?" 

"Anya mondta?"

"Nem. Próbál újra." 

"Gemma?"

"Nem." Összezavarodtam. Nem láttam senki mást az elmúlt napokban rajtuk kívül. "A szívem mondta nekem." Elkezdtem vigyorogni. 

"Aw, a szíved nagyon jól ismer." 

"Bizony! És az arcodra van írva, Harry." Kuncogott. "Csak segíteni akarod neked, elmondod mi a baj?"

Egy kicsit csöndben maradtam, és átgondoltam az utolsó pár napot amikor együtt voltunk. A legjobb napok voltak, felvidítottak. Imádtam azokat a pillanatokat amikor megcsókoltam Mandyt, amikor együtt énekeltünk és semmi nem érdekelt minket. Amikor elhatározta, hogy más színűre festi a szobáját és rendetlenséget csináltunk, de ezzel együtt egy gyönyörű emléket is gyártottunk. 

Minden egyszerű dolog különleges volt amikor vele voltam.

"Úgy mondjam el mintha a barátomnak vagy úgy mintha a barátnőmnek mondanám?"

"Ahogy akarod, ahogy úgy gondolod, hogy neked jó." Vettem egy mély lélegzetet, hogy még egyszer átgondoljam a dolgokat.

Nem akartam tönkretenni azt amink volt, de nem tudtam elrejteni az érzéseimet sem.

"Hadd találjam ki. Hiányoznak neked?" Ránéztem és próbáltam kitalálni mit érzett. Szomorú volt? Rendben volt? De nem tudtam kitalálni. "Hiányzik az életed?"

Lassan bólintottam, míg ő felsóhajtott. A háta mögött kitámasztotta a kezeit és az égre nézett. "Haragszol?" 

"El kell valamit mondanom neked." Mondta, nem foglalkozva a kérdésemmel. Vártam, hogy folytassa, csöndben maradtam, így ő tovább folytatta. "Hol vagyok én a jövőben? Semmit nem mondtál rólam, és hogy őszinte legyek, félek a választól. De..de tudnom kell az igazságot, Harry." 

"Az igazságot mondom." 

"Nem, nem azt mondod." Félbeszakított, és szomorúsággal a szemében nézett rám. "Valamit nem mondasz el." 

"Mit nem mondok el?"

"Nem tudom, pont ezért kérdezem tőled. Ha hiányoznak neked a srácok, akkor miért kívántad azt, hogy újra tizenhat éves legyél?"

Tudta hogyan hallgattasson el a szavaival. El kellett mondanom neki.

"Megszegtem az ígéretünket" Suttogva mondtam, nem néztem az arcára. Nem tudtam megtenni, ő ezt nem érthette.

"Mi? Összezavarodtam."

"Miután bekerültem a bandába, egyre több rajongónk lett. Minden egyes alkalommal amikor randiztam valakivel vagy ha csak egy lánnyal voltam, elég sok rajongó elkezdte utálni mert velem volt." Felsóhajtottam. "Nem mindegyik, de elég sokan féltékenyek voltak. Féltem attól, hogy..." Ránéztem, és ezúttal sem tudtam semmit se leolvasni az arcáról.

"Féltem, hogy elveszítelek. Tudtam, hogy téged is megsértenének és megbánnád, hogy a barátom vagy. Nem tudtam volna nézni, hogy szomorú vagy, tudva, hogy én vagyok az oka." 

"Szóval egyántalán nem beszéltél velem. Még csak a telefonon se beszéltél velem. Ezért változtattad meg a témát mindegy egyes alkalommal amikor erről kérdeztelek, mert semmit nem tudsz rólam." Nem vettem észre, hogy sírt egészen addig, ameddig le nem törölte a könnyeit és felállt. 

Bepánikoltam, mindent tönkretettem és elveszítettem őt.

Felálltam, míg ő olyan gyorsan ment be a házba amilyen gyorsan csak tudott. Felálltam és utána mentem, kicsaptam a szobám ajtaját és utána kiáltottam mielőtt elmehetett volna.

"Hagyj egyedül, Harry." 

"Várj, az tudnom kell, hogy téged védtelek." 

"Pont az ellenkezőjét csináltad. Elhagytál és megsértettél. Pont az tetted amitől a legjobban féltél. Hogyha jól ismernél engem, tudnád, hogy nagyon szeretlek és soha nem hagynálak el. Nappalokat és éjszakákat töltöttem azzal, hogy rajtunk gondolkodtam, hogy esetleg megvan-e az esély, hogy több legyen köztünk mit barátság." Megfagytam. "Oké, hazudta, soha nem azt kívántam, hogy a barátod legyek. A tiéd akartam lenni. Miért jöttél vissza?"

"Szeretsz engem?"

"Visszajöttél, hogy mindent letisztázz?" Nem válaszoltam, az érzéseivel voltam elfoglalva amit mondott. Egész idő alatt szeretett, és azt színlelte, hogy a barátom akar lenni. "Bocsánat, hogy tönkretettem a terveidet de kétszer is megbántottál, Harry." 

Ez volt az utolsó dolog amit mondott mielőtt elment.

Basszus, szükségem van egy másik kívánságra. 

Elnézést ha van benne hiba vagy valami értelmetlen lett, de most nincs időm átnézni!

Jóéjt, 

Nina xx.