The Wish [Harry Styles] - Hungarian // befejezett

09.

Egy hete volt, hogy mindent elmondtam Mandy-nek, egy hete az ígéretemnek neki. Úgy néz ki, hogy nem fogom megszegni az ígéretem amit tettem neki. Megbetegedtem és a meghallgatás napján is beteg voltam. 

Nem terv szerint haladtunk, megtörtént a múltban, hogy beteg voltam de három héttel a meghallgatás előtt, nem aznap. Ez nem volt jó jel, de amúgy is megyek, de ha nem javulok meg akkor hivatalos lesz, hogy Simon nem engem fog választani. Egy millió éven belül sem és Istenem, hiányzott az a szám! 

Szükségem volt egy tervre, szükségem volt egy tervre, hogy mit csináljak, bár nem volt sok időm. A meghallgatás ma volt, a többiek meg rám vártak lent. Bepánikoltam szóval áthívtam Mandyt. Egy kis idő múlva hallottam, hogy az ajtómon kopog. 

"Gyere." Felálltam, Mandy pedig kinyitotta az ajtót. 

"Mi a baj?" Belépett a szobámba, becsukta az ajtót majd hozzám sétált. 

"Beteg vagyok."

"Nem értem, rendben van a hangod. Kicsit rekedtesebb, de rendben van." Megráztam a fejem és elkezdtem elég rendesen köhögni. A szemei teljesen kitágultak. "Basszus! Ez nem jó."

"Igen, nem az!" Az ujjaimmal keresztül túrtam a hajamon és felsóhajtottam. 

"Ne pánikolj. Nézd, megkérem Gemmát vagy Anne-t, hogy csináljon neked egy kis teát, rendben?" Bólintottam, és leültem újra az ágyamra. Kisétált a szobámból, hogy megmondja nekik amit akart, majd visszajött és leült mellém. 

"Nagyon félek."

"Mondtam, ne aggódj. Minden rendben lesz."

"Ettől nem félek annyira, mint.." Megálltam és a fejemet a tenyerembe hajtottam. A kezét rátette a vállamra és megszorította.

"Félni mitől?" Suttogta. Pár pillanat múlva felsóhajtottam és ránéztem.

"A szerepléstől."

"De már szerepeltél. Sok koncertet adtál már, nem?" Bólintottam. Igaz volt, de mivan ha ezúttal nem kerülök be? A dolgok megváltoztak de nem úgy mint a múltban. Mivan ha ezúttal a kívánságom nem válik valóra? Itt ragadnék örökre. "Akkor mi a franctól félsz?"

"Attól, hogy ezúttal a kívánságom nem fog valóra válni." 

"Nézd, a kívánságok teljesülnek, de csak akkor ha keményen dolgozol, hogy teljesüljenek. Nem fogok hazudni, nem tudom, hogy mi fog történni, de tudom, hogy valahogyan meg fogod csinálni." Rámosolyogtam, ő meg visszamosolygott. 

Gemma kopogott az ajtón, majd kinyitotta azt és megláttam, hogy egy csésze teát fog a kezében. Odaadta nekem és rám vigyorgott. "Izgatott vagyok miattad."  Felkuncogtam.

"Remélem minden jól fog menni." Belekortyoltam a teámba. 

"Tudom, hogy minden jól fog menni." Mondta büszke arccal. Boldoggá tett, hálás voltam, hogy bíztak bennem. 

Anya miután kinyitotta az ajtót belépett rajta, egy mosoly volt az arcán. "Készen állsz? Mennünk kéne." Megittam a teát és felálltam. Bólintottam és rámosolyogtam Mandyre. 

"Oké, akkor én most megyek, te pedig felhívsz amikor végeztél." Elkaptam a csuklóját mielőtt elment volna. Hátrafordult és összezavarodottan nézett rám.

"Azt akarom, hogy velem gyere." Mosolygott és bólintott. 

Nagyon ideges voltam az úton, és amikor megérkeztünk megkaptam a számomat. Még mindig ideges voltam, de ugyanakkor izgatott is mint előtte.  Amikor én következtem mindenki megölelt és megpuszilta az arcomat. Amikor Mandyhez értem láttam, hogy vigyorog. 

"Szerinted meg fogom csinálni?" Kérdeztem tőle. Elmosolyodott majd megölelt. Mielőtt elhúzódott volna megpuszilta az arcom.

"Tudom, hogy meg fogod csinálni."

******

"Harry!" Hallottam, hogy valaki az ajtó mögött kiabál, de nem foglalkoztam vele és a fejemet a párnámba nyomtam. "Idióta, tudom, hogy hallasz engem!"

"Hagyj magamra!" Kiabáltam vissza.

"Mandy velem van!"

"Hazug!"

"Harry, kérlek, engedj be." Hallottam meg a hangját az ajtó mögött, késztetve engem arra, hogy kinyissam azt. 

Eltűntem a meghallgatás után. Jól ment, minden rendben volt, minden úgy ment mint előtte. Kivéve azt a részt amikor Simon egy csapatba rakott minket, mármint, mi a franc?

Ami a legjobban fájt az az volt, hogy nem ismertek fel. Nagyon hiányoztak, meg akartam ölelni őket, és nevetni velük mint mindig, de basszus, nagyon hátborzongató lett volna. Csak szerencsét kívántam nekik és minden jól ment mint előtte, de ezúttal Simon miért nem rakott minket össze?

Semmit nem változtunk, minden úgy ment mint a múltban. De nem hívott minket vissza, hagyta, hogy elmenjünk. Mit jelentsen ez? Nem tudok élni a srácok nélkül, ez nem történhet meg! A One Directionnek soha nem lesz vége, a legjobbat fogom magamból kihozni, még akkor is ha csak a hitem van. 

Annyira 'depressziós' voltam már egy hete, nem ettem sokat és nem beszéltem senkivel, kivéve Mandyt. Azt hittem, hogy megcsinálom, de nem sikerült. 

Felálltam és kinyitottam az ajtót, és megláttam, hogy Mandy azon volt, hogy lemenjen a lépcsőn. Amikor meghallotta, hogy kinyitottam az ajtót, megfordult és kiengedett egy mély levegőt. "Beszélhetünk?" Kérdezte, én meg visszamentem az ágyra majd leültem, de nyitva hagytam neki az ajtót, hogy be tudjon jönni. 

Bezárta miután bejött, én meg a földet néztem. Láttam a lábfejeit ahogy egyre közelebb ér hozzám, ott állt némán. Egy kis csönd után felköhögött. Felnéztem rá, kimerültnek és fáradtnak nézett ki.

"Jól vagy?" Bólintott és elmosolyodott. Hiába mosolygott, betegnek nézett ki.

"Ne miattam, inkább magad miatt aggódj először." Mondta leülve mellém.

"Elkaptad tőlem a megfázást, ugye?" 

"Harry, alig eszel és nem beszélsz senkihez, aggódom." Felsóhajtottam. "Tudom, hogy rossz neked ez az egész, és nagyon vissza akarsz menni, de talán ez jelent valamit."

"Mi? Mint egy jel?" 

"Nem igazán. Úgy értem, lehet valami történni fog a jövőben." Reményt adott, úgy éreztem, hogy ez jelent valamit. Valamire értette, de nem tudtam mire. 

Nem voltam annyira szomorú, a családommal  voltam, és soha nem adnám fel.

"Harry, minden okkal történik."