The Wish [Harry Styles] - Hungarian // befejezett

10.

"Mo, mit csinálunk itt?" Kérdeztem miközben a parkba rángatott be. Nem bántam de reggel hét óra volt. Miért ilyen korán jöttünk ide, nem értem. 

"Elfelejtetted vagy mi?" Összezavarodottan néztem rá. Megígértem valamit neki a régi ígéretünkön kívül?

"Harry!" Rámkiáltott, hogy újra rá figyeljek. 

"Mi? Bocsánat de nem emlékszem!" Felnyögött.

"Futás, Harry. Azt mondtuk, hogy minden szombat reggel ilyenkor fogunk futni." 

"Oh, tényleg. Bocsi!" Elkezdtünk bemelegíteni. Rámosolyogtam, ő pedig vissza rám. "Készen vagy, Mo?" 

"Készen, göndör!" Majd elkezdtünk futni. Nem tudtam, hogy mire mehettünk vagy mennyi ideje futhattunk, de egyszercsak a fák között találtuk magunkat, közel a faházunkhoz amit nagyon hiányoltam.

Megálltunk amikor a fa elé érkeztünk, próbáltunk mélyeket lélegezni. Mandy bólintott a faház felé. Mosolyogva engedtem előre, hogy felmenjen majd követtem. 

Hiányzott ez az illat, a friss levegő és a menta illata, otthon éreztem magam fákkal és mindennel. 

"Istenem."  Motyogtam magamnak halkan, amit reméltem, hogy Mandy nem hallott meg, de felém fordult. 

"Mi?" 

"Öm, semmi csak...hiányzott ez a hely." 

"Igen, nekem is. Hosszú ideje nem voltunk itt, mi?" Bólintottam. "Szóval mit szeretnél csinálni?" 

"Nem tudom. Te mit szeretnél csinálni?"  Elgondolkodott miközben leült a fapadlóra. Lenéztem rá. Gyönyörűen nézett ki, a nap kintről besütött egyenesen rá a hajára ami ezáltal ragyogott és a gyönyörű barna szemei világosabbak lettek. 

"Mivan a rajzolással?" Felnyögtem.

"Tudod, hogy rossz vagyok benne." 

"Én is, de mivan akkor? Úgy értem, csináljunk valami olyat amiben mindketten rosszak vagyunk."

"Miért?" 

"Mert..emléket tudunk belőle csinálni. Vagyis hogyha rajzolunk valami vicceset és mindketten nevetünk rajta, akkor csinálunk egy emléket amit soha nem fogunk elfelejteni és ez a saját kis emlékünk lesz." Leültem mellé hallgatva őt. "De ha valami olyasmit csinálunk amit már csináltunk, akkor az nem lesz olyan vicces mintha valami olyasmit csinálnánk ami nem tudunk." 

"De ha valami olyasmit csinálunk amiben jók vagyunk, például az éneklésben, akkor abból is ki tudunk hozni egy jó emléket." Bólintott.

"Igen, ez is igaz. De rossz vagyok éneklésben." 

"De rossz vagy hazudozásban." Felnevetett. 

"Nem hazudok. Te vagy az aki tud énekelni? Nem te vagy egy bandában?" 

"De, de ez nem azt jelenti, hogy..." Megálltam, nem tudtam mit mondjak. 

"Ez arra emlékeztet, hogy hogyan nézek ki a jövőben? Vagyis van barátom, vagy vannak tetkóim vagy valami izgalmasabb?" Felsóhajtott, utáltam hazudni neki, és azt kívántam hogy bárcsak tudnám ezekre a válaszokat. Megszegtem az ígéretem, de hogy mondjam el neki? Mit kéne most tennem? 

"Sok tetkóm van a jövőben." Megváltoztattam a témát remélve, hogy sikerül és sikerült mivel visszatért a jelenbe. 

"D-de utálod a tetkókat." Dadogta. "Úgy értem most-mármint akkor. Uh! Ez összezavaró, eleve rossz voltam nyelvtanból, de most még rosszabbá tettél." Felnevettem. 

"Tudom, én összezavarodottabb vagyok." Felsóhajtott.

"Mondd el?" 

"Mit mondjak el?" 

"Hogy nézel ki a jövőben?" Felnyögtem. 

"Nem nagyon lettem más." Rámosolyogtam. A fejét az ökölbe tett kezén pihentette és teljesen rám figyelt. Lefeküdtem a padlóra a plafont nézve. "A hajam hosszabb, és sok tetkóm van. Nagyon sok." 

Lefeküdt mellém, én meg az arcom felé fordítottam. "Wow, soha nem tudtalak volna elképzelni tetkókkal."

"Igen, ki tudta volna, hogy olyan leszek amilyen. Vagy hogy sikeressé válok."

"Azt mindig is tudtam." Figyelmét a plafon felé irányította. "Valójában hazudtam neked." Felsóhajtott. Összeráncoltam a szemöldököm, soha nem hazudott nekem. Miről hazudhatott?

"Miről?" 

"Elképzeltelek már tetkókkal." Mondta, én pedig kiengedtem egy mély levegőt amit visszatartottam. "Vagyis néha elképzeltelek, hogy híres vagy és vannak tetkóid. Furcsa mi?" 

"Szóval...dolgokat képzelgetsz rólam?" Vigyorogtam. Az arcát felém fordította, a szemei találkoztak az enyéimmel, én pedig rákacsintottam ezzel megnevettetve őt. 

"Nem olyan dolgokat, perverz." Felnevettem.

"Akkor milyeneket?" Mosolygott, én pedig észrevettem, hogy az arca halvány rózsaszín lett. 

 "Semmilyeneket." Mondta egy mosollyal küszködve. Felültem és ránéztem.

"Mondd el! A legjobb barátod vagyok!"

"Pont ez a baj." Összezavarodtam, szeretett a barátomnak lenni és én is szerettem az övének lenni. Azt mondta, hogy mindig is a barátom szeretett volna lenni.

"Milyen baj?" 

"Harry, a-azt hiszem, hogy tetszel nekem. Nem, azt hiszem kedvellek. Igen, tényleg nagyon kedvellek." Szótlan maradtam, nem tudtam mit mondhatnék. Ő is felült, az arca közel volt az enyéméhez, de mégse volt elég közel.

"Bocsánat, nem úgy ért-"

Ez volt az a pillanat amikor az ajkaimmal elhallgattattam a beszédben.

Sziasztok!:)

Igen, béna vagyok, tudom, de nem ezt a részt akartam kitörölni hanem egy másikat csak ezt sikerült véletlenül, tudom, ügyes vagyok. A legjobb hogy nem volt elmentve sehova a gépen, szóval újra le kellett fordítanom az egészet, tapsot nekem. Na mindegy.

Következő rész, ha nem leszek mégjobban fáradt ma este érkezik, de 99% hogy holnap délután:) 

Nina xx.