The Wish [Harry Styles] - Hungarian // befejezett

07.

"Most már érted?" Érzelmek nélküli arccal fürkészte az én arcomat. "Mandy?" 

"Harry, ha ez egy a hülye vicceid közül, elég." Felnyögtem.

"Ez nem egy vicc, esküszöm!" Mondtam miközben felálltam. 

"Hazudsz! Ez lehetetlen!" 

"Ez az igazság. Mindig azt mondod, hogy az álmok valóra válnak." Felállt az ágyról és elém jött. Mosolyogva nézett fel rám, bár még csak tizenhat évesek vagyunk, és nem vagyok olyan magas mint voltam de fel kellett rám néznie. Nos, a húszas éveimben még jobban fel kell rám néznie. Alacsony volt, de aranyos.

"Igen, de nem ilyesmi álmok. Ez varázslat." 

"Varázslat?" Ez mellkason vágott, igaza volt. Ez varázslat volt, talán ez nem a kívánságról szól. Egy kívánság fiatalabbá tenne? Nem. Eszembe jutott az a film amit mindig is utáltam, a "Megint 17". 

Mindig vele kellett néznem, és mindig azt mondta, hogy: 'Bárcsak minden hülyeséget újraélhetnék és esélyem legyen emlékezni rájuk, szóval nem bánnám meg, hogy nem csináltam meg őket', és amikor azt kérdeztem, hogy miért, azt mondta: 'Mert senkinek sincs meg az az esélye mint Zac Efron-nak ebben a filmben, élni kell az életünket mielőtt megbánjuk, hogy nem éltünk rendesen. De ugyanakkor, a szabadságunkat nem szabad rosszra használnunk. Például embereket megbántani.'

Bölcs volt, és igaza is volt, de nem hallgattam rá. Minden hülyeséget csináltam, és minden lehetőségre kaptam ami előttem volt, de akkor nem értettem volna az utolsó részt. Megbántam, hogy nem hagytam, hogy benne maradjon az életemben, és hogy megsértettem. Egy esélyt akartam, amit meg is kaptam, mint Zac Efron a filmben, de nem tudtam hogyan változtassam meg a dolgokat. 

Ő még mindig a saját idejében volt csak a kora volt más, amíg én a múltban ragadtam.

"Harry?" Feleszméltem arra, hogy Mandy a kezét az arcomra teszi. Megráztam a fejem és ránéztem, aggódott. 

"Higgy nekem." 

"Harry, talán aludnod kéne."

"Mandy, lehet igazad van." Felhúzta a szemöldökét. "Varázslatnak kell lennie." 

"Istenem! Harry, vicceltem!" Nyafogott. 

"A vicced lehet, hogy igaz! Varázslatnak kell lennie, mert amikor tizenhat voltam-" Megálltam a mondatomban és ránéztem. Ő engem fürkészett, utána rájöttem, hogy tizenhat voltam már megint. "Ú-úgy értem, hogy mindig is azt kívántam, hogy egy híres popsztár legyek, szóval ez a jövőben valóra vált. De ez, bármi is volt, egyértelműen varázslat." 

"Harry, mindenek előtt, gratulálok az álmaidhoz, hogy egy hatalmas sztár legyél." Mosolygott.

"Köszönöm." Én is mosolyogtam.

"De nem igazak." Felnyögtem. "Mármint remélem, hogy megtudod csinálni, és tudom, hogy meg is fogod csinálni."

"Már megcsináltam." Felsóhajtottam.

"De nem hiszek a varázslatban."

"De hiszel bennem, Mandy." Mélyen belenéztem a szemeibe. "Hiszel bennem, ugye?" Megbicsaklott a hangom. Féltem, és nem tudtam miért, de nem érzetem azt többé, hogy otthon vagyok. Ez az egész egy álomból egy rémálommá vált, csak úgy mint ahogy egy kívánság valósággá válik. 

"Hiszek benned, Harry. Tényleg hiszek." Megpuszilta a homlokomat, én pedig elmosolyodtam. Egy könnycsepp kiszökött a szememből, de szerencsére nem vette észre. Keménynek és erősnek kellett lennem, hogy át tudjak jutni ezen az egészen. 

Miután leültünk a földre, én tíz perccel később elfeküdtem, Mandy háta az ágynak volt támasztva, a fejem pedig a combjain volt. Hallottam, hogy felsóhajtott. "Oké, szóval, ha hiszek neked." Reménnyel a szememben néztem fel rá.

Tudom, hogy Mandy segítene nekem, ha hinne bennem, és ez volt minden amire szükségem volt. Nagyon okos lány volt, mint ez már megtudtuk. "Igen?" 

"Azt mondtam, hogyha az egész igaz volt, hogy egy híres bandában vagy-"

"One Direction." Szakítottam félbe, büszkén kimondva a nevet. Összezavarodottan felhúzta a szemöldökét. "Ez a banda neve, így hívják."

"Várj, mi történt a White Eskimo-val?" 

"Öm, nos.." Felsóhajtott.

"Nem akarok többet tudni. Egyébként mit csináltál, Styles? Mit csináltál, hogy bekerültél a One Directionbe?" Mosolyogva emlékeztem vissza azokra a csodálatos emlékekre amik a One Direction-t hozták létre. 

"Nos, volt egy meghallgatásom az X-Faktorban, és továbbjutottam. Utána pedig mint szóló előadó kiestem. De mielőtt elmentem volna, Simon engem és még négy másik csodálatos srácot visszahívott, akik mostmár a testvéreim. Úgy értem, hogy a jövőben." Újra ránéztem és a szemei kikerekedtek. 

"Azta." 

"Az." Mosolyogtam.

"Oké, de van még egy dolog. Az egészet most meg kell ismételned." Felültem, és a hátamat az ágynak támasztottam. "Átéled újra az egészet addig amíg ott nem leszel ahol voltál, vagy egyszer úgy fogsz felkelni, hogy megint húsz éves leszel." Vigyorogtam, majd megöleltem. Hogy a francba nem jutott ez eddig eszembe?!

"Te vagy a legjobb, Mo!" Nevetett. 

"Persze, hogy az vagyok, nincs még egy ember a barátaid közül akit Mo-nak hívnak, idióta!" Kuncogtam és eltoltam magamtól. "De még a jövőben is rossz vicceid vannak? Még mindig idióta vagy? És ugyanolyan göndör a hajad mint most?" Újra kuncogtam.

"Bár utállak mert azt mondod, hogy rosszak de mégis nevetsz rajtuk, de igen. Igen és nem. Szexibb leszek, baba!" Mondtam egy szexi fejjel a végén, és rá is kacsintottam, csak hogy megnevettessem ami sikerült is. 

"Mesélj nekem a barátaidról. Mesélj nekem a One Direction-ről." Boldogan felsóhajtottam, otthon éreztem magam vele. Ő volt a menedékem. Szükségem volt rá az életemben. Nem fogom még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni.

"Akkor készülj fel a legizgalmasabb, legőrültebb, legcsodálatosabb és a legkalandosabb történetre az életedben!" 

Következő rész is itt van. Úgy érzem, hogy ez a rész nem lett olyan jó, mint a többi, de remélem, hogy azért tetszett és értettétek. Hagyj magad után nyomot kérlek!

Nina xx.