The Wish [Harry Styles] - Hungarian // befejezett

03.

"Mandy?!"

"Igen"

"Kint van most?" Kérdeztem lesokkolódva. Marie kinevetett. 

"Igen, menj ki hozzá, rád vár." Istenem. Minden egyes lépésnél amit tettem egyre idegesebb lettem. Hosszú ideje nem láttam őt. 

"Szia, Harry." Mondta mosolyogva, majd mellém jött és megölelt. Karjaimat köré fontam, viszonozva ölelését, és úgy szorítottam, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne. Csak féltem újra elengedni, féltem elveszíteni újra. 

"Harold-.." mondta nevetés közben, "..nem kapok.. levegőt." Felnevettem és elengedtem. Felhúzta a szemöldökét majd visszament a székéhez.

"Hogy vagy? Egy ideje nem láttalak." Mondta a sütikre nézve majd újra rám nézett.

"Igen, négy éve." Motyogtam, majd leesett mit mondtam. Basszus. Összezavarodott tekintettel nézett rám, az én szemeim pedig kitágultak. 

"Négy év? Úgy érted négy nap, bolond." 

"Nos, négy nap neked, de nekem négy év." Vigyorogtam. Ha, szép munka fiatal és szemtelen Harry.  Mi a.. Hogy hívtam magam? "Hiányoztál, Mo." A becenevén szólítottam amit én adtam neki. Kuncogott. 

A nevetése is hiányzott! Ha feltudnám venni ezt hallgatnám újra és újra. Utáltam magam amiért nem beszéltem vele az alatt az idő alatt amíg nem voltam itthon, de ezt kellett tennem. 

Megtudtam így védeni őt a hírességtől, a pletykáktól, a médiától és magamtól. Jobb legjobb barátot érdemelne mint én. 

"Jól vagy?" Kérdezte nevetve, én meg vigyorogva bólintottam. Újra tizenhat éves vagyok, és nem vagyok már a híres 'Harry Styles', a legnagyobb sztár, a leghíresebb fiúbandából, amit a média mindig mondott rám. Utáltam. 

Visszatértem a régi Harryhez. A pékfiúhoz, aki csak boldogan élte az életét, és egy hülye tinédzser volt, mindaddig ameddig ez az egész tartani fog. 

Sóhajtott, én pedig észrevettem, hogy nem csak én voltam az egyetlen aki másképp viselkedett. Ez  nem ő volt, nagyon jól ismertem Mandyt. 

"Jól vagy?" Kérdeztem barátságosan rámosolyogva. 

"Igen," Bizonytalanul mondta. Én kuncogtam, ő pedig elmosolyodott. "Oké, megfogtál. De mikor fogsz végezni?" 

"Nos, azon voltam, hogy kivigyem a szemetet, és azután végeztem volna." 

"Király, akkor miután végeztél, hozz nekem légyszíves a kedvenc sütimből." Kacsintott. "Oh, de miután megmostad a kezed." Nevetve megráztam a fejemet. 

Minden egyes alkalommal amikor Mandy bejön a pékségbe, vesz egy sütit. Persze fizet érte, de van amikor kifizetem helyette - persze csak miután veszekedtünk rajta egy darabig. 

Csak olyan aranyos és kedves, tipikus Mandy. 

"Vörös bársony?" Rávigyorogtam. 

"Annyira jól ismersz." Mosolygott, majd az ajtóhoz sétált, de megtorpant és visszafordult. "A helyünkön foglak várni." Ezután elment, én pedig nem tudtam megállni a mosolygást. 

"A helyünkön."  Motyogtam magamnak, tudom mire célzott. Izgatott voltam, hogy vele lehetek és visszahozhatjuk a régi emlékeket. 

És természetesen újakat csinálni. 

P.s: harmadik rész is megérkezett, frissen és ropogósan:D 
Kérlek, hagyjatok magatok után nyomot, elég csak ha a kis csillagra rányomtok, hogy tudjam mennyien vagytok akik olvassák! Tudom, tudom, ott van a megtekintések száma, de azért mégis más ha valamilyen érkezik vélemény valamilyen formában! 
Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett a rész!:) 

Nina xx.