Please, Newt, please [TMR fanfic]

Negyedik fejezet

  Magamhoz tértem, de a szemem nem volt erőm kinyitni. Egy hosszú, puha ágyon feküdtem, puha pokróccal betakarva. Mégis, az első amit észrevettem az az volt, hogy valaki fogja a kezem. Csak azért veszek erőt magamon, hogy lássam ki is az.
  Newt. Ott ül egy székén, mellettem, és alszik fejét a vállára hajtva. Aztán megpillantottam még egy valakit.
 - Elnézést! - Suttognji tudtam csak, de suttogni is akartam. Még felkelteném Newtot. - Mi van most?
 - Jake vagyok, egy Kóronc. Beküldöm Billt, ő majd beszámol az állapotodról.
 - Kó.. micsoda? - Meresztettem simét a szemem.
  Jake elmagyarázta, hogy a Kóroncok látják el a tisztársakat. Azt is elmondta, hogy ez a Bill nevű látott el. Nem értettem mi bajom van, de nem is firtattam.
 - De.. Newt hány órája van itt?
 - Úgy könnyebb válaszolni, ha azt kérdeznéd hány napja.. - Azzal be is csukta a lécekből és ágakból tákolt ajtót..
  Hány napja?! Ötletem sem volt mennyi ideje fekszem már ott. Abban a szobában.
  Az ágy mellett van egy kis szekrény. Tele mindenféle növénnyel, kötéssel és valamilyen gyógyszerfélével. Ott volt még a szék, amin Newt aludt. Pár növény. Egy ablak. Nem is fér volna el több minden a kis kalyibába.
 - Hogy vagy, te bökött? - Lépett be egy viszonylag tiszta, de alacsony, tömött fiú.
 - Nem érzek semmit. Szóval gondolom jól.
 - Jól?! Jóóóóóól?! - Kezdte felháborodottan. - Nem tudom milyen kamikaze családból vagy való, de fejezd be az ilyen akcióid. Beestél a tóba. Rádtámadt Alby. Amikor a fiúk kihúztak, a sziklák szanat széjjel vágtak és még a fejed is kótyagos. Hülye bökött!
  Akkor éreztem a testem minden sajgását. A fejem is be volt kötve. Jó vastagon.. 
 - Ébredj már, mi a plotty van veled? - Rázta fel Newtot.
  Newt nagyot pattant, azonal talpra verődött, de a kezem nem engedte el. Ugyanolyan szürke, sötétkék ujjú póló volt rajta, mint máskor. De ez már tiszta volt. Megszorította a kezem és közelebb lépett.
 - Hogy vagy? - Kérdezte.
 - Kicsit elkezdett fájni mindenem és nem érzem a bal kezem. - Nevettem fel, de annyira bántotta a szerveim a nagy nevetgélés, hogy felszisszentem és abbahagytam.
  Newt észrevette milyen nagyon erősen szorítja a két apró kezem és elengedte. Bill valamit a vénámba szúrt.
 - Jobb volt míg nem volt keringésem.. - Mondtam elszontyorodva. - Newt, mióta vagy itt?
 - Nehogy azt hidd, hogy valami fontos ember lettél. - Elpirul és el is fordította a fejét. - Párszor benéztem.. 
 - Mióta fekszem itt? 

 - Egy hete.. - Felelték egyszerre.
 - De, - horkant fel Bill - nézzed már, hogy hazudik, a bököttje. El se ment, amióta idehoztuk. Még enni sem evett. Nézzed már, tiszta plotty az egész.
  Newt tényleg rossz bőrben volt. Beesett az arca, le is fogyott ahogy láttam. Ezért hát az új ruha.. Kitéptem azt a cuccot a karomból és átöleltem Newtot. Éreztem a kis szíve dobogását. Ő pedig megsimította a hajam. Nagyon hálás voltam neki. Hogy ott maradt, hogy kihúzott. 
  Alby.. Meg akart ölni és én ezt nem hagyhatom szó nélkül. Nem is ártottam neki semmivel. Elengedtem hát Newtot és kiviharzottam a kunyhóból.
  Hülyén éreztem magam, hogy valószínüleg a rajtam lévő ruha az betegcucc én pedig ebben flangálva keresem Albyt, aki meg akart ölni és azt sem tudom hol van.
 - Idióta társaság! Mind idióta. Mind! - Hallottam Bill háborgását.
  Newt már megint a sarkamban volt, elkapta a karom. Felszissztem. 
 - Hová indulsz? - Nézett rám apáskodóan.
 - Megkeresem Albyt.
 - Nem mehetsz oda. - Ordította. - Alby megbolondult.. Elzártuk.
  Bár utáltam kicsit azt az elmeháborodott idiótát, eluralkodott rajtam a félelem. Ő volt itt a vezér. Az alfa. De mi lesz velünk nélküle? 
 - Úgy töröd a fejed, hogy mindjárt beletörik. - Állapította meg Newt.
 - Sajnálom.
 - Bocsánatot kérsz azért, mert gondolkodsz? - Nevetett ki Newt.
 - A-azt hiszem.. - Hebegtem. - De akkor most ki fogja..
 - Ki fogja vezetni a tisztársakat? - Én pedig csak ámultam milyen jóízűen nevet. - Én meg Gally. Mivel én Futár vagyok, nem lehetek mindig itt, ezért segédkezik Gally.
  Ismét bevetettem a csábos gondolkodó, tányér nagyságú szemeim, aztán Newt rájött, hogy nem tudom ki az a Gally.
 - A nagy krumpliorrú bökött. - Immár rám is rám jött a mosolyoghatnék. Ó milyen gyönyörű ennek a fiúnak a mosolya!
  Newt karon fogott és a saját kis kunyhómhoz kezdett húzni. Már ha mondhatom ezt. Hogy saját kunyhó. Vagy kunyhónk..
  Az ajtó még rozogább, mint egy hete volt. Newt hamar kivágta. Előre mentem, de hátra fordultam hogy láthassam. Newt egyre csak közelebb jött. Én pedig hátráltam míg a hátam egy vékony kis lécnek nem vágódott.
 - Newt. - Hívtam a nevén.
  De elhallgattam. Nem tudtam mit akarok mondani. Talán tilos lenne, sőt. Biztos. De nem érdekel. Előrébb léptem. A mellkasom Newtnak ütközött. Akkor tűnt fel, hozzám képest milyen magas is. Csak úgy szikrázott a réseken beszűrődő nap a szemeiben. Azokban a gyönyörű kávészínű szemeiben.  A haja pedig.. most is kócosan áll. Néhány kósza szőke tincs pedig a homlokása hullik. Istenem!
  Newt pedig lejjebb hajolt. Két tenyere közé fogta az arcom.
 - Te olyan más vagy. - Mondta. 
 - Mert lány vagyok. - Mosolyodtam el a saját poénomon.
 - Hogy tudtad lelőni ezt a pillanatot? - De már ő is nevetett. - De tényleg. Én rajtad kívűl senkiben nem bízok. Egy kicsit még Barnabasban de..
 - Ezért maradtál az ágyam mellett? - Képedtem el.
  Newt szótlanul bólintott és közelebb hajolt. Ajkait az ajkamra tapasztotta. Aztán szorosan ölelt magához. Olyan szorosan, hogy nem maradhat már köztünk semmi. Sem hely, sem titok, sem semmi.
 - Emmy. - Senki nem mondta még ilyen kedvesen a nevem. - Ne szólj senkinek. Ne bízz senkiben, kivéve Barnabasban és Chuckban. Hallgass rám és minden rendben lesz. 
  Leült a földre, én pedig az ölében húztam magam össze egészen parányira. Így voltunk még pár percig.
 - Minden rendben lesz. - Ismételte meg.
  Nem tudom miért volt olyan érzésem, hogy semmi sincs rendben. Newt olyan más.. és olyan egyedül van. Nem tudtam mit kellett volna mondanom neki. Hogy sajnálom? Nem sajnálom, mert ilyen erős embert nem sajnálunk. Két éve így él. Kibököttül megedzette az élet. Talán, hogy mellette vagyok? De hát ezt ő is nagyon jól tudja. Hogy..?
 - Newt.. - Kezdtem.
  De ő hirtelen talpra ugrott. Engem is felsegített.
 - A bökőjét! - Kiáltotta. - Most, hogy felébredtél sietnem kell az Útvesztőbe. A többiek biztos most indulnak. 
 - És én? Mit csináljak? 
 - Keresd meg Serpenyőt. Praktikázz nála. Ha tetszik a sütögetés akkor a plottyba is, maradj ott. De ha nem menj át a Kóroncokhoz. Clint vagy Bill majd kitanít.
  Gyorsan megpuszilta a homlokom és azonnal a nyakába kapta a lábait. Már nem is láttam hová tűnt. Én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Ráadásul meg kéne keresnem Serpenyőt.