Please, Newt, please [TMR fanfic]

Tizenegyedik fejezet

Thomas ért oda legelsőként. Igyekeztünk úgy emelni Newt testét, hogy ne okozzunk nagyobb kárt. Az eddigieknél is nagyobbat.
Amikor kihoztuk őt az Útvesztőből mindenki bámult minket. Mindenki csak bámult, de senki nem próbált meg segíteni. Nézték Newt összetört testtét, a könnyem, Thomas Newtja öltött utolsó csöpp energiatartalékait is.
- Semmi baj, Newtie - simítottam meg a fiú arcát. Nyugtatni akartam. De nekem volt arra szükségem. Hogy nyugtassanak. Newt nem volt magánál. Én annál inkább. - Rendbe jössz. Rendbe hozlak.
Gally kapitány verekedett át a tömegen. Ha az orra valódi krumpli lenne, egy család jól lakna belőle. A vezér kerdő pillantást vetett rám.
- Megpróbálta - elcsuklott a hangom. Erősnek kellett maradnom, hogy Newtnek tudjak segíteni. Erősnek kell maradnod, Amalie! - Megpróbálta megölni magát.
Gally arcára kiült az aggodalom. Elhessegett engem, úgy jobban tudta cipelni a Kóronc-Kalyiba felé. Ott lehelyeztek egy ágyra és álltak lefagyva. A hír gyorsan terjedt, mint a futótűz, ugyanis megérkezett Bill és Clint. Ők is csak nézték Newt eszméletlen testét. Ők csak nézték, viszont én képes voltam meg is látni.
Clint előrelépett, hogy el tudja látni.
- Nem - mondtam. - Nem, nem, nem. Menjen innen mindenki.
A könnyek marták a szemeim. Tekintetem ide-oda cikázott rajtuk míg ők egymásra néztek.
- Tűnés! - sikoltottam.
Távoztak.
Belekezdtem Newt sérülései helyrehozásába. Eltört a lába, teste teli van zúzódással, horzsolással és színes foltokkal.
Nem kevés időmbe telt ellátni a testét borító sebeket, töréseket. Alig akad olyan rész rajta, ami nincs bekötözve.
- Rendbe fogsz jönni - súgom neki.
Nem tudom halott-e. De tudatni akartam vele, hogy ott vagyok neki, ahogy ő is ott volt velem.
Fogtam egy széket és az ágya mellé tettem. Rátelepedtem de nem találtam a helyem. Inkább felmásztam mellé az ágyra. Igyekeztem úgy odafeküdni, nehogy túl közel kerüljek a sebeihez. Több, mint a fél oldalam lelógott az ágyról, mégis sokkal kényelmesebb volt ott, mellette.
Úgy éreztem a szemhéjaim ólomból vannak. Nem bírtam ébren maradni.
Kopogásra ébredtem. Thomas állt az ajtóban.
- Hogy van? - kérdezi.
- Stabil az állapota, de a lába nagyon súlyosan eltört. - Nem biztos, hogy teljesen felépül, tettem hozzá magamban.
- Te hogy vagy?
Biccentettem, jelezvén, hogy jól vagyok. Hirtelen nagy zúgolódásra figyeltünk fel. Thomas kiszaladt az ajtón, én pedig utána lódultam. Mielőtt kimentem volna az ajtón visszanéztem Newtra. Olyan békésen feküdt. Semmi lelki problémája nem volt. Elmosolyodtam aztán Thomas után mentem.
A többiek a Kapunál gyölekeztem és botokat kapcsoltak össze. Serpenyő mellé léptem.
- Mi folyik itt? - kérdeztem.
- Kitoloncolják Barnabast - felelte lelketlenül.
Kihez forduljak most? - kérdeztem magamtól. - Alby bolond, Newt kiütve fekszik és senkim sincs.
Egyedül voltam. Egyedül, akárcsak a kisujjam. Meg kellett mentenen Barnabast. Még csak azt sem tudom miért akarják kidobni innen.
- Miért?
- Visszahúzza a többieket - kezdi. - Gyenge. Erőtlen. Nem vesszük hasznát.
- Ne - remegett a hangom. - Csak ne.
Elkezdtem keresni Thomast. De nem találtam sehol. Hol van ilyenkor? Ha össze fogunk talán győzhetnénk. De nem volt sehol.
Egy lehetőség maradt. Az pedig az én Newtiem. Semmi biztosíték rá, hogy felébred. Lehet soha nem fog.
Beléptem a Kalyibába. Newt még mindig mozdulatlan volt.
Leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét.
- Newtie, megértelek - suttogtam. - Ez a hely tele van emberekkel mégis egyedül vagyunk. Úgy szeretném ha felébrednél. Nincs senkim, csak te. Megtennék bármit.
Rá kellett jönnöm miért olyan gyönyörű Newt. A legszebb szemek sírják a legtöbbet.
A leggyönyörűbb mosoly rejti el a legnagyobb fájdalmat és a ragyogó szívet az oly sok heg teszi naggyá.
A leglágyabb érintés pedig a bántalmaktól olyan gyenge.
- Hiányzol, Newtie. Igérem kijuttatlak.
Fogtam a kezét és csak sírtam.
- Szükségünk van egymásra.
Megláttam azt a kávébarna íriszt, amit már oly rég láttam. Ami nem rég koromfekete és élettelen volt. Az íriszeket ami olyan volt, mint a drog.
Newt kinyitotta a szemét