Elmélyülten gondolkoztam a vízben. Rájöttem, hogy hihetetlen nagy szerencse következett be amúgy is szerencsétlen kis életemben. Most komolyan, ki lehet még ilyen, mint én, hogy ahogy egy random házba bekopog és a BTS nyit nekik ajtót. Jó az is igaz, hogy csak negyedjére sikerült így és csak az egyik tag, de azért na. És az még haggyján, hogy bemehettünk, de most itt is fogunk élni. Egy jó ideig. Remélem. Törődni fognak velünk, együtt csinálhatunk egy csomó dolgot, hordhatjuk a ruháikat (ami valószínű megtörténik, mert ez az egy szál göncöm van, ami rémes állapotban van), jobban megismerhetjük őket és valamennyire belekerülhetünk a magánéletükbe. Az egész olyan, mint egy álom. Mit ne adna a többi A.R.M.Y. még csak egy napért is. Az a sok borzasztó dolog ami eddig történt kezd homályba veszni. Helyére új emlékek kerülnek. Méghozzá jó emlékek. Jobb esetben. De ha még nem is így következik majd be, akkor is találkoztam velük élőben. Mitöbb, még beszéltem is velük. Mondjuk, persze, ezt egy koncerten is meg lehet tenni, de ez most teljesen más. Ott csak az a kis bájcsevegés folyik, míg itt normálisan is lehet velük dumálni. De lehet én még a bájcsevejjel is beértem volna, bármennyire is utálom. Most is alig bírom felfogni, hogy ez a ház ahol a BTS él. És én itt vagyok. És abba a kádba, amibe ők is szoktak lenni. És ugyanazt a levegőt szívhatom, amit ők. Megtudhatom milyen lehet úgy élni, mint ők. Jó, persze nem pontosan úgy, mert ők mégiscsak idolok, én meg a 'Süss fel napot' is alig bírom elzümmögni. Gondolataimat a zár kattanása szakította meg. Csak ne jöjjön be. Kérlek ne. Mindenki tudja, hogy nagyon szégyenlős vagyok. Nagyon, nagyon. De azért valljuk be. Nincs igazán olyan, amit szégyellnem kéne. Nem vagyok egy Victoria's Secret modell, de nem is vagyok csúnya. Van ott cucc, ahol lennie kell. De ez még attól semmin nem változtat.
-Bejöhetek?- kérdezte valaki azt ajtó mögött. Biztos csak SeoHyeon szervált nekem valamilyen ruhát.
-Persze!- majd bejött egy emberke. És most tudtam meg, hogy milyen rosszul tettem, hogy megengedtem, hogy belépjen. Ez rohadtul nem SeoHyeon. Valamelyik perverz, lökött, idióta fiú, aki nagyon megbánja, hogy betoppant. De egyelőre kezeljük még csak nyugodtam, hogy majd jól meglepődjön, hogy kicsit se szerettem volna, hogy bejöjjön. Gondolom valahol mélyen neki is eszébe jutott, hogy éppenséggel egy lány fürdik itt, ezért lehet, hogy inkább egy csajt kellet volna beküldeni. Kár, hogy olyan nagy a gőz, hogy semmit nem látok, így nem tudom kit kell majd jól megbüntetni. De inkább addig jó, míg nem látok semmit, mert akkor valószínűleg ő se, ezért remélhetőleg semmit nem lát belőlem.
-Hoztam ruhát meg törölközőt.
-Köszi! Csak rakd le valahova.- utasítotam. Most pedig takarodj ki, mert nagyon rossz vége lesz, gondoltam magamba.
-Nem gondolod, hogy kicsit sok a gőz?
-Nem! Jó ez így!
-De olyan meleg van! Mindjárt megfulladok!
- Takarodjál ki innen, mert levágom... a hajad!
-Ugyan! Az csak haj, majd megnő.
-Akkor a fejeddel együtt nyisszantom le!- sipítoztam. Nagyon utálom, ha valaki így akadékoskodik. Úgy tűnik megunta ezt a ''beszélgetést'' és röhögve hagyta el a szobát. Az a röhögés. Én azt már ismerem valahonnan. Csak tudnám honnan. Miért nem jut eszembe semmi? Miért kerül el most megint a szerencse? Tudomásom szerint szeretem a perverzeket. Vagy szerettem, vagy nem tudom.
Kimásztam a kádból majd megszárítottam magam. Felvettem a ruhát, amit kaptam. Egy szürke póló volt 'Knowledge is the king' felirattal. Viszonylag nagynak tűnik. Jó is az úgy. Kerestem mellé valamilyen nadrágot de nem sok sikerrel.
-Hol van egy nyomorék nadrág?- kérdeztem magamtól. Mostmár tényleg le kéne erről szokni. Mindenki valami elmebetegnek fog nézni. Még kerestem egy pár percig, de végül megbékültem az üggyel. Szóval most szépen egy szál rövidujjúban fogok kisétálni. Természetesen fehérneművel alatta. Még csak az kellett volna, hogyha az se lenne. Megnéztem magam a tükörbe. Elölről még elfogadható. Majd megfordultam. Na így most már biztos nem megyek ki. A ruha még éppenséggel hogy takarta a hátsóm. Éppen.
-Hahó!- kiáltottam ki a szobából. Semmi válasz.
-Valaki?
-Mondd.- hála az égnek, valaki meghallott.
-Van ennél nagyobb pólótok?
-Bocs, de az a legnagyobb.
-Ok, azért köszi- dejó, most így fogok kilépni innen. Lenyomtam a kilincset, majd kinéztem hogy van-e erre valaki. Szerencsém volt. Megfogtam a kapott ruhám véget és próbáltam minél jobban nyújtani, hogy minél kevesebbet mutasson. Több, kevesebb sikerrel. Végül már nem érdekelt semmi és csak hagytam rajtam lengni. Lesétáltam a lépcsőn, majd valaki megragadta a kezem. Hezitálás nélkül rácsaptam a kezére. De ezt se kellett volna, mert mikor hátrafordultam, csak egy megszeppent arcú SeoHyeont láttam.
-Jaj, ne haragudj nem tudtam, hogy te vagy az. Nagyon sajnálom!-esedeztem bocsánatáért.
-Jó, semmi baj. Csak szólni akartam, hogy kész a vacsora, szóval szerintem menjünk.
-Oké, amúgy is éhes vagyok.- majd elindultunk. Közbe azon puffogtam, hogy miért nem lehet egy értelmes ember módjára inkább beszélni. Vártunk, hogy leülhessünk az asztalhoz. Természetesen SeoHyeonnal megbeszéltük, hogy most is mellettem ül. Közbe megérkezett a többi tag is, így már csak a kajára kellett várni. Majd Jin egy nagy tálban hozott valami gőzölgő...hát...valamit, ami elméletileg ehető.
-Mit eszünk?- kérdeztem.
-Daeji galbi-t.- erre mindenki a szája szélét nyalta. Gondolom ők is olyan éhesek, mint mi. Majd Jin leült, így már mi is helyet foglalhattunk, mint ahogy a többiek is tették.
-Jalmukesumneda- mondta egyszerre mindenki. Miután a legidősebb elkezdett enni, mi is nekifogtunk az ételnek. Ezt is a sok k-drámából tanultam, így semmi kellemetlen nem történt szerencsére.
-Amúgy, ez mi is?- kérdezte SeoHyeon
-Daeji galbi. Ilyen fűszeres sült sertésborda.-válaszolta Jin.
-És ez finom? Már nem azért de én még soha nem ettem ilyet.
-Ha nem kóstolod meg nem fogod tudni. Szóval ess neki csak nyugodtan.- mondta Suga. Aztán SeoHyeonnal egymásra néztünk. Jól tudtuk egymásról, hogy egyikünknek se olyan csábítóak a fűszeres kaják. Biccentettem egyet a fejemmel, és egy kis darabkát a szánkba vettünk. Nem volt rossz, csak szokatlan. Nagyon szokatlan. De természetesen jóízűen tovább falatozgattunk belőle.
-Ízlik?- tette föl a kérdést J-Hope, mire elvörösödtem
-Ilyen fűszeres lenne?- Nevetett fel, mire én is elmosolyodtam. Kb. úgy nézhettem ki, mint valami mókus, így teletömött, vörös, vigyorgó pofával. Ezt látván a többiek is elkezdtek kacagni. Hogyan tudok én egyszerre ilyen jó hangulatot teremteni? Mondjuk, lehet, ha láttam volna magam, akkor én is kidőlnék a röhögéstől.
-Szóval, hol is fogtok aludni?- kérdezte Jimin. Erre még nem is gondoltam. Totál kiment a fejemből. Van itt egyáltalán vendégszoba, vagy velük kell aludnom? Ááá, biztos van. Másképp biztos nem fogadtak volna be minket.
-Hát nem tudom. Van vendégszobátok, ugye?
-Akkor másképp mondom. Kivel alszotok?- érdeklődött Jimin. Szóval nincs. Ajjaj, itt gondok lesznek.
