Ööhmm- motyogtam magam elé. Egyszerűen csak nem tudtam mit mondani. Újból elkezdem magamat szidni, hogy mi a francért kellet belevágni mindenbe, csak úgy gondolkozás, és a körülmények figyelembe vevése nélkül.
-Miért mész el?-kérdezte Suga.
-Mit érdekel ez?- vetettem oda hangosan.
-Tudod mit? Magam se tudom. Bocs a zavarásért.- és már indult is tovább, de visszarántottam a vállánál fogva.
-Csak... Nem akarok többé itt lenni, mert csak fájdalmat okozok magamnak.
-Mégis hogyan?- tette fel a kérdést, de én nem láttam túl jó ötletnek kitárgyalni mindent egy utazási iroda ajtajában.
-Gyere- azzal karját kezdtem magam után húzni, így nem volt más választása, mint felvenni a tempót és velem jönni. Pár perc múlva megpillantottam egy közlekedési táblát, amely zsákutcát jelzett, és be is kocogtunk a sarkába. Kissé koszos volt, és látszódott rajta, hogy nem sokat törődtek vele, hiszen a téglafal is már csak bomladozott és a legnagyobb látványosság is csak az eltaposott cigaretta csikkek voltak szétszórva mindenhol.
-Ennél sterilebb helyet tudtál volna még választani?-kérdezte Suga szarkasztikusan egy nagy sóhajjal, mire én csak egy ugyanolyan szarkasztikus mosolyt vetettem oda neki.-Na mindegy, mesélj. Hova mész?
-Hát öö... Csak Új-Zélandra.
-Csak?!-vonta fel szemöldökét- Azt hittem elég neked, ha másik városba mész.
-Másik városba szerinted kéne repülőjegy?
-A lézerszemeimmel szerinted láttam, hogy repülőjegy?
-Jóvanna.- mondtam, közben pofát vágva.
-Honnan szereztél te arra pénzt? Kiraboltál minket?
-A fontos dolgok csak kemény munkával elérhetőek. Lopni, soha nem lopok.
-Mivagyte? Vidéki?
-Meglehet.- sóhajtottam fel.
-És miért döntöttél így, hogy csak fogod magad és elmész a világ másik felére?
-Azért nem annyira messze-mondtam.-És mert...-nagy levegőt vettem, hogy kicsússzon a számon a sok mondanivaló- Mert rohadtul elegem van a sok veszekedésből, és a bűntudatból, hogy csak itt szívom a véreteket. Összevesztem SeoHyeon-nal, Jungkook-al, Jimin-nel, új barátokat nem is tudnék nagyon itt szerezni és nem tudom normálisan élni az életem. Egyszerűen... Nem érzem úgy, hogy most amíg még fiatal vagyok, ki tudnék bontakozni.
-És szerinted ezt Új-Zélandon megtehetned?
-Próba szerencse, honnan tudjam. Örültem hogy valahogy elmehetek.- mondtam, mire Suga egy aprót felnevetett.
-Értem, hah.
-De most már úgyis mindegy.
-Hogyhogy?
-Mert szépen elmondod a többieknek, és nem hagynak elmenni.
-Pff, azért annyira mi se szeretünk.-röhögött saját viccén.
-Ha. Ha. Ha. Megyek is sírni oda a sarokba.
-Jó nyugi, tudod, hogy viccelek.- veregetett hátba.- De amúgy igazad van.
-Mégis miben?
-Tényleg fiatal vagy, és most kell megalapoznod a jövőd. Most kell foglalkoznod a tanulmányaiddal, és több tapasztalatot szerezni. Ha most nem tudsz kibontakozni, a jövőd fuccsba megy. Lehet, hogy itt tehetséges, értelmes emberekkel vagy körülvéve, de nem biztosíthatjuk mindazt, ami most fontos lenne. Ha úgy érzed, hogy Új-Zélandon sikerülne, aminek kell, hajrá előre.- ahogy a végére ért, teljesen ledöbbentem. Most ő tényleg érti mit akarok, és nem hátráltat?
