Supernatural Texts [HUN]

8.

Bátyám ajtaja előtt toporogva, fülemet a falapnak nyomva hallgattam a benti zajokat.

Castiel hamarosan társult hozzám, s letérdelve mellém, együtt hallgatóztunk.

Gabe éppen telefonált valakivel, mi pedig éppen azon voltunk, hogy kiderítsük, kivel.

- Nem, nem tudom Sam, talán a parkban.. - A szívem kihagyott egy ütemet, ajkaim meglepetten elnyíltak egymástól, s fültövemig szaladva, egy visszafojtott röhögés szakadt fel ajkamon. - Ha nem érnék oda tíz percen belül, hívj fel.

Tenyerem a kilincsen támasztottam, annak céljából, hogy majd megfog, ha rosszra fordulna a helyzet.

De a mostani helyzet?

Röhejes!

Sam Winchester, és Gabriel Novak...

A tenyerem ekkor lecsúszott a kilincsről, mire Castiel azonnal habtákba vágta magát a kinyíló ajtó előtt, én pedig továbbra is a röhögés fojtogató ereje alatt szenvedve forogtam a talajon.

A hasam szúrt, a torkom kiszáradt, szemeimben összefutottak a könnyek.

- Meg fogok - Kapálóztam a földön, kezeimet mellkasomra szorítva. - Nem kapok... Nem kapok levegőt!

Castiel egy hirtelen mozdulattal állóhelyzetbe rántott, s mikor látta, hogy állapotom nem javul, a lábamba lendítette sajátját.

Eddigi nevetésem egy visszafojtott kiáltásba tört ki, ajkaim fogvillantós vicsorba torzultak.

- Te gyökér! - Fújtam, mire bátyám megrántotta a vállát.

- Jól van - Tette karba a kezét Gabe, testét csupán egy térdnadrág takarta. - Ti ott ketten. Mi a fenét műveltek?

- Öncsonkítósdit játszunk - Feleltem, mire Castiel arca eltorzult az undortól. - Igaz, Castiel engem csonkít, nem magát...

- Azt hittem megszállt valami - Tudta le ennyivel, ezzel méginkább beindítva a pumpát az agyamban.

Gabe sóhajtozva lépett ki kettőnk között, majd kapkodni kezdte a fejét, mintha csak arra próbált volna rájönni; Mit vétett, hogy velünk sújtotta a sors... Átérzem, bratyó... Ó, de még mennyire, hogy átérzem..

- Húzzatok a szobátokba, mert szétrúgom a seggeteket...

Castielre pillantva még elnyomtam egy utolsó, jóleső kacajt, majd egyetértően odébbálltam, s kellemes hajlékomba térve, bedőltem az ágyba.

Hael: Sammeeh~

Sam:

Sam:

Sam: Hael... Hajnali egy óra van...

Sam: Mi lehet olyan fontos, hogy ilyenkor zavarsz?

Hael: Haveeer, tuti, hogy aludni készültél?

Sam: Nem, karaokézni egy homárbárba, mit hittél?

Hael: Őszintén?

Hael: Pont ezt.

Sam: Hael, reggel suli, te pedig... Részeg vagy?

Hael: Ne kérdezz hülyeségeket.

Sam: Akkor hallgatlak.

Hael: Nem részeg, csak kíváncsi. Tudod, velem bármit megoszthatsz.

Hael added ' Dean ' to the conversation.

Dean: Egyetlen indokot mondj, hogy miért keltettél fel...

Hael: Pite.

Dean: Nyomós indok.. Ezegyszer túlélted.

Sam: Hael, te részeg vagy..

Dean: Nélkülem?

Dean: Visszaszívom, halott vagy számomra.

Hael: rip.

Dean: ropp.

Sam: Ne már, Dean...

Dean: Fáradt poén..

Sam: Aludjatok már, Istenem..

Hael: Én túlságosan felpörögtem, egy ideig még biztosan nem alszok.

Sam: Megint órán fogsz aludni, és már így is a kirúgás peremén táncolsz.

Hael: Na és? Egyszer élünk, de akkor nagyon!

Sam: Csakhogy az életnek két járható útja van..

Dean: Sam...

Hael: Mi az, most valami nagy bölcsességgel le akarsz nyűgözni?

Dean: Ez egy családi mottó.

Dean: Ami családon belül is marad, igaz, Sammy?

Sam is offline.

Dean: Megtépem..

Hael: Olyan mélyről jövő duma ez a családi mottó, hogy nem is tudhatok róla?

Dean: Nem, Hael..

Hael: Akkor hallani szeretném.

Dean:

Dean: Ezt tényleg csak azokban a pillanatokban szoktuk mondani, mikor úgy érezzük, hogy már semmink sincs. Se hit, se bizalom..

Dean: Tudod, egy választás elé állít, ami pedig a harcra ösztönöz.

Hael: Szóval halál előtti szónoklat?

Dean: Igen.. Mikor egy kicsit mind meghalunk.

Hael: Értem Gandhi.

Hael: Ha majd fél lábbal a sírban toporgok, te leszel az első, akinek üzenni fogok.

Hael: Aztán majd ne felejtsd el a szöveget.

Dean: Azért ne ez legyen az elsődleges célod.

Hael: Dehogy, az elsődleges célom sokkal jobb ennél.

Dean: Mi lenne az?

Hael: Az még a jövő zenéje.

Dean: Hű. Milyen titokzatos.

Hael: Jó éjt, Gandhi.

Dean: 'éjt, Houdini..