Supernatural Texts [HUN]

20.

Hamarosan már egy kávézó kültéri asztalánál foglaltunk helyet, szemtől-szemben ülve egymással, én pedig teljesen el voltam ragadtatva a ténytől, hogy azzal a fiúval sütizek egy számomra kedves helyen, aki sokat jelent nekem.

A porcelánbögrékből halványan gomolygott a gőz, így két kezem közé fogva annak átmelegedett falait, mélyen belélegeztem a frissen készült kávé kellemes illatát.

- Mondd csak - Emeltem rá kíváncsiságtól izzó íriszeimet. A fiú érdekelten hallgatott. - Mire fel ez a hirtelen érdeklődés irántam?

- Hát már nem is hívhatom el kávézni az iskola legkeményebb csaját a születésnapján?

- Ha jót akarsz magadnak, akkor egészen biztosan nem - Ez a színtiszta játékossággal felruházott hang libabőrt futtatott végig a gerincoszlopomon.

Félszegen emeltem fel a tekintetem a bögre fala mögül, mire középső fivéremmel találtam szembe magam, kinek derekát egy Wendy's feliratú kötény ékesítette, kezében pedig egy papírkötésű füzet lapult.

Mogyoróbarna haját füle mögé tűrte, arcán vegyes érzelmek játszottak.

Hát persze... Másodállásban pincérkedik.

Miért pont ma? Miért pont én?

- Szóval felvehetem a rendelést? - Ördögi vigyor húzódott az arcán, mire Adrian nemleges fejrázásba kezdett.

- Már rendeltünk.

- És szeretnénk nyugodtan elfogyasztani - Igyekeztem tudatalatt küldeni a férfinak a jelzéseket, hogy a jelenléte csak rontja az esélyeimet, de látszólag nem vette a lapot.

- Rajtam aztán ne múljon - Emelte megadóan égbe kezeit, majd tollával megkocogtatva a jegyzete egyik lapját, még hozzátette: - Ha még szükségetek van valamire, jelezzetek, és jövök. Mint szellem a palackból.

Szégyenkezve meredtem fivérem távozó alakja után, míg Adrian csupán elszórakozott a kialakult helyzeten.

- Sosem fogom megunni a tesódat - Mondta csibészes mosollyal arcán.

- A tiéd lehet.

- Azért annyira nem vagyok oda érte.

- Attól még viheted - Rántottam meg a vállamat. - Ingyen és bérmentve.

A fiú mosolyát elnézve rájöttem, hogy ezt a képet akár életem végéig is el tudnám nézegetni.

A hangja kellemesen csengett a fülemben, s az elmúlt egy óra, amit a társaságában töltöttem, kifejezetten kellemes volt.

Azonban mint mindig mindenbe, a pillanat kellemességét a telefonom rezgése zavarta meg, mire egymásra halmozva az elnézéseket, zavartan emeltem elő táskám rejtekéből.

Sam: Adel.

Hael: Mi?

Dean: Összevonta az Adriant és a Haelt.

Hael: Destiel.

Castiel: ...

Dean: ....

Hael: Túl hosszúra nyúlik a csend, ez már jelent valamit.

Castiel: Azt jelenti, hogy idióta vagy.