Supernatural Texts [HUN]

19.

Már maga az előcsarnok sikeresen kizökkentett nyugodt kis környezetemből.

A boltok egymás hegyén-hátán sorakoztak, igyekezvén minden módszerrel magukra vonni a vásárlók figyelmét, a sűrű embertömeg pedig már a puszta jelenlétével gombócot szöktetett a torkomba.

A pár pillanat alatt a nyakamba zúdított szorongástól sikeresen is kijelenthettem; Ez nem az én világom.

Lucifer közben a bevásárlólistáját olvasta, mondván, akkor már két legyet üt egy csapásra, és elintézi a bevásárlást is.

- Jól van, akkor szerintem először nézzünk be oda - Ujjával az egyik bolt felé mutatott, aminek a bejárata felett neonszínekkel volt feltűntetve a Régi Retro kifejezés. Ez egy kicsit feldobta a hangulatot, legalább újítok a ruhatáramon valamilyen szinten.

Elsőként vezettem a sort a boltig, ahol aztán teljes ámulatba esve forgattam a fejem a régies berendezés láttán.

A padló sakktábla szerű csempézete mosolyra késztetett, a babarózsaszín bútorok pedig kellemesen kompenzáltak a környezet vajas színeivel.

Mintha csak egy régi bisztróba léptem volna be.

- Akkor én most rárontok arra a polcra, meg talán még a következő hatra is - Mondtam izgatottságtól fűtve, s még kétszer leforgattam magamban a pár pillanattal ezelőtti elszólásomat, s mosolyogva megjegyeztem, Talán tévedtem.

Sam karcos nevetést hallatott, s kezébe vette az egyik koptatott vállú farmerkabátot, félig felvonva szemöldökét, hozzám mérte azt.

Szórakozott pillantásokkal illegettem magam az elém tartott kabátban, mire a férfi oldalra biccentve a fejét, teljes komolysággal felelt.

- Szerintem passzol - Mondta, mire Lucira pillantva az engedélyért, ő csak egy laza vállrántással felelt. Mintha ott se lenne.

Igaza van. Ez az én napom. Azt veszek, amit akarok.

Legalább is, amennyi belefér Lucifer keretébe...

- Akkor ezt elveszem - Mosolyodtam el, ahogy magamhoz vettem a férfi kezében lévő vállfát, majd tovább kotorászva a fennálló ruhakupac között, életemben talán először úgy éreztem, hogy a vásárlás nem is annyira rossz.

- Nézelődhetsz még - Lucifer lapos pillantásokkal az órájára sandított, majd rám emelve a tekintetét, hosszúra nyúlt sóhajt préselt ki mellkasából. - Két percig. Aztán utána továbbmegyünk.

A kijelentés hallatán megtorpantam a mozdulatban, s értetlenül állva a tények előtt, csípőre tettem a kezem.

- Szóval találok egy boltot, ahol élőnek érzem magam, erre vonszolnál tovább? - Hangom gyenge éllel szakadt a csendbe, mire bátyám megforgatta égszínkék íriszeit, s apatikus sóhajjal felelt.

- Be van osztva az időnk. Még ma készen szeretnék lenni mindennel, szóval igyekezz!

Sietve felkaptam néhány nekem tetsző ruhadarabot, így még három nadrággal, tíz felsővel, és minimum öt pár tornacipővel gazdagabban léptem ki az üzletből, miután Lucifer félhangosan megjegyezte; Ismét egy drága szülinapra fizetett be.

Karomon több szatyor pihent, miután elhagytuk az üzletet, így Dean szórakozott vigyorral méregetve, elvette tőlem a cipősdobozokkal teli szatyrot.

Minden bizonnyal egy szokatlan, mégis szórakoztató látványt nyújthattam a szatyrokkal felpakolt kezeimmel, mivel a férfi arcán levakarhatatlan vigyor fészkelődött.