Supernatural Texts [HUN]

7.

Fáradtan forgolódtam az ágyban, az agyam sebesen kattogott dolgokon.

Dolgokon, amiken nem kellett volna..

Ilyenkor minden eszembe jut. Rájövök, hogy tulajdonképpen mennyi mindenre emlékszem valójában.

Görnyedten felültem az ágyban, bozontos tincseimet egy lófarokba fogtam, s egy ideig csak bámultam magam elé.

Mikor aztán meguntam a tétlenséget, állóhelyzetbe tornáztam magam, s az egyensúlyomat keresve indultam meg az ajtó irányába.

Kótyagos léptekkel, sötétben tapogatózva lépkedtem előrébb, remélve, hogy elérem azt, s mikor ez sikerült, tompa léptekkel haladtam végig a folyosón, egészen bátyám szobájáig, akinek végül megtorpantam az ajtaja előtt.

Csupán a szituációt vezettem le zavaros gondolataim között, de még így is láttam magam előtt bátyám lenéző, ámbár gondoskodó tekintetét.

Karcos sóhajt préseltem ki mellkasomból, majd erőt véve magamon, a gerincemben lévő görbületet egy feszes, magabiztossággal telt tartásra váltottam, mielőtt beléptem volna a szobába.

Tenyeremet az ajtóra téve lassan belöktem azt, s kimért lépteket téve, beljebb botorkáltam bátyám világába.

Egy átlagos szoba volt.

Szürke falak, fehér plafon, ám a megkopott, szürkére mázolt falakon egyetlen kép sem lógott. Üresen álltak már évek óta.

Egy ágy állt a szoba közepén, közvetlen a fal előtt, előtte egy tévé terpeszkedett egy dohányzóasztalon, amin helyet kapott pár dezodor, kölni, és egy-egy csokipapír is. A sarokban húzódó íróasztalon egy fekete asztali lámpa, és néhány akta is helyett kapott, tekintettel bátyám szorgoskodó, néha itthon is dolgozó mivoltjára.

Lucifer az ágyán ült, előre meredve, szája szegletében egy cigaretta sercegett.

Lassan felém vezette a tekintetét, majd mikor meglátott, kihúzta magát, s felvonta szemöldökét.

- Hát te? - Lepődött meg, majd két ujja közé fogva a csikket, kifújta a tüdejében rekedt füstöt. - Nem alszol?

- Nem - Feleltem. - Beszélnünk kell.

Széttárta a karját, majd ujjai közt parázsló csikkéről leütögetve a már elszenesedett anyagot, felemelte rám izgatott tekintetét.

- Hallgatlak.

Kékes szemeibe nézve őszinte magabiztosság vezényelt, ahogy elfoglalva a mellette lévő helyet, felé fordítottam a fejem.

- Gabriel szerint nagyon hasonlítunk - Kezdtem bele, tekintetemmel mézszőke tincseit figyelve, ügyelve arra, hogy beszédem közben véletlenül se találkozzon a tekintetünk. - Szerinte te is ilyen lázadó, nemtörődöm tini voltál. Gondoltam kiderítem, igaz-e.

Lucifer bólintott.

- Az érdekelne, hogy - Oldalra biccentettem a fejem beszéd közben, ezalatt kezeimet matatva, egy egy ujjpercemet megropogtatva folytattam az általam kezdeményezett beszélgetést. - Mi váltotta ki belőled?

Felsóhajtott, majd a combjára könyökölve, próbálta megtámasztani magát.

- Nem tudom, Hael... Nagyon régen volt már, és - Ám hangjában elakadt a szó, ahogyan arcomat firtatva, észrevette szemeimben azt a furcsa csillogást. A karikákat a szemeim alatt.. Talán magát látta bennük...