Supernatural Texts [HUN]

10.

A szobámba érve fáradtan heveredtem le puha matracom közepére, végtagjaimat pedig elnyújtva azon, erőszakos sóhaj hagyta el a számat.

- Tehát találkozol a Winchesterekkel - Illegette magát a tükröm előtt Gabriel, mire a hang hallatán ijedten ugrottam egyet.

Könyöklő-ülésbe tornázva magam, zavart tekintettel méregettem az alakot, aki erre szélesen elmosolyodott.

- Bocsesz. Használnám a tükröd.

- Miért nem jó a sajátod? - Vontam össze a szemöldököm, mire a férfi mosolya még szélesebbre nyúlt.

- Gondoltam közben beszélgetünk, mint bátyó és hugesz - Ezzel maga alá rántotta a tükör előtt lévő széket, s lovagló ülésben helyet foglalva azon, ráhelyezte karjait a támlára.

- Beszélj. - Rántottam meg a vállam, majd ernyedt karomat magam mellé ejtve, lehunytam a szemem.

- Sam is ott lesz a kis randitokon, igaz? - Hangjában éreztem, hogy mosolyog. Csukott szemmel is láttam azt a sejtelmes mosolyt, ami az arcát ékesíti, így szívem erőtlenül dobbant egyet mellkasomban.

Ismét ülőhelyzetbe tornáztam magam, majd a férfihoz merészkedve, mélyen a szemeibe néztem.

Arcán láttam a döbbenetet, ahogyan olyan közel másztam hozzá, hogy arcunk között csupán pár miliméternyi táv maradt.

Feszülten nyelt egyet.

- Mi ütött beléd? - Húzódott el, hangja furcsa mód távolinak tűnt. Zavartság, és izgalom vegyült a gyermeki hang mögött.

- Mi közöd van Sam Winchesterhez? - Tekintetemmel aprólékosan végigvonaglottam vonásain, keskeny ajkain, s kelletlenül felragyogó, borostyánszín szemein.

Gabriel megrántotta a vállát, ajkai ismételten mosoly formájában díszelegtek feszes arcvonalain.

- A húgom osztálytársa, és a töketlen öcsém legjobb barátjának az öccse - Adta meg az egyértelmű választ, kétkedő mivoltom azonban nem tudta beérni ezzel a válasszal.

- Folytasd..

- ...és egy városban élünk.

Hunyorogni kezdtem.

Talán nem Samuel William Winchesterrel találkozott azon a titokzatos éjjelen..

- Jól van - Egyenesedtem fel ültömben, bátyám arcára pedig kiült a megkönnyebbülés. - De ne hidd, hogy ennyivel megúsztad. És azt se, hogy átverhetsz...

- Sose tenném - Emelte megadóan égbe kezeit. - Jól van Sherlock, ennyi elég a yaoi-shipből.

- Abból sosem elég.

- De ha majd elég lesz, térjünk a tárgyra...

Feszülten helyezkedni kezdett ültében, mogyoróbarna fürtjei az ide-oda mocorgástól arcába omlottak.

- Elviszlek, feltéve, ha segítesz valamiben..

Érdekelten meresztettem szemeimet az illető vonásaira, aki erre csak még zavartabb képet vágva, felegyenesedett.

- Hogyan - Összeszorította fogait, majd vonallá préselve ajkait, erőszakosan lélegezte be a hirtelen felhevült levegőt. - Hogyan hívjak randira egy lányt...?

Szívem izgatottan dobbant egyet mellkasomban, majd diadalittas mosollyal arcomon, immáron feszes testtartással méregettem a velem szemben ülő bátyám zavart arckifejezését.