Supernatural Texts [HUN]

9.

- Tehát tulajdonképpen azért hoztál ide, mert - Értetlenül meredtem a céltalanul a sorok között szlalomozó Lucifer után, aki két vállfával a kezében igyekezett új ruhadarabokkal feldobni túl sötétnek megítélt ruhatáramat.

- Kopottak, és régiek a holmijaid - Felelte egy vállrántás kíséretében. - Az a Metallica póló még az enyém volt tizedikben - Bökött az éppen hordott ruhadarabra, mire mellkasom előtt összefonva karjaimat, próbálván elrejteni az azon díszelgő Metallica emblémát, egy gunyoros fintorba szaladtak ajkaim.

- Én szeretem a ruháimat - Mondtam, hátraszegve a fejem, s egy kényszerezett sóhajt kipréselve keskeny ajkaimon, szétengedtem kezeimet. - Menjünk haza. Együnk egy hamburgert... Vagy pizzát. Mindegy, csak zsíros kaja legyen, ami kinyírja a szívemet.

Lucifer egy pillanatra felocsúdott a ruhák között való túrkálásból, majd tekintetével átpillantva válla felett, érdekelten méregetett.

- Te csak a kaja miatt jöttél? - Meredt rám félig felvont szemöldökkel, mire széttártam kezeimet.

- Hello? - Hunyorogtam az illetőre, aki az eddiginél is döbbentebb arckifejezéssel reagált. - Még szép! Folyton a hasamra gondolok, ellenben a ruhákkal... Bocs, hogy tőlem kell megtudnod.

Karcosan felnevetett, majd hozzám mérve a ruhadarabokat - tudván, nem fogom felpróbálni őket -, elmosolyodott.

- De ha szűk lesz, majd verheted a segged a földhöz, mert biztos, hogy nem jövök vissza veled.

- Eddig sem kértelek meg rá - Mosolyodtam el, s a kasszához vonszolva magunkat, unottan tettem könyökömet a pultra, s megtámasztva magam azon, oldalra biccentettem a fejem.

Lucifer a pultra helyezte a megvásárolni szánt ruhadarabokat, majd miután fizetett, lepillantott rám.

- Indulhatunk?

***

Miután perceken át tartó könyörgés árán végül egy hamburgerrel gazdagabban szálltam be a jármű anyósülés felőli ajtaján, diadalittas vigyorral az arcomon kezdtem megfosztani a bucit a csomagolásától.

- Remélem örülsz - Szállt be Lucifer is, s a megvásárolt ruhákat a hátsó ülésre téve, bekötötte a biztonsági övét. - A szabadnapomon akartalak elhozni vásárolni, hátha örülni fogsz neki, erre lehúzol egy hambival...

- Hát nézd - Rántottam meg a vállam az első harapás után. - Ez is vásárlásnak minősül.

Bátyám egy unott sóhajt hallatott, majd megcsóválva a fejét, gyújtást adott.

- Mellesleg tegnap este - Tekintetemmel izgatottan pásztáztam a műszerfalat, mire bátyám csak egy hümmögéssel nyugtázta elkezdett kérdésemet. - Hová ment Gabriel?

Lucifer ajkai vonallá préselődtek a kérdés hallata során, majd áttáncoltatva köztük nyelvét, vigyorra harapta ajkait.

- Nem tartom számon mit csinál az öcskös - Vigyorgott tolatás közben. - Biztos sétált egyet.

- Aha, de kivel?

- Nézd, ő sem faggat téged a te magánéletedről, talán neked is ezt kéne tenned. Ha majd úgy érzi van bármi mondanivalója nekünk, hidd el, hogy lépni fog. Addig ne várj tőle semmit.

Egy újabb harapással illettem kezemben fekvő hamburgeremet, majd átgondolva legidősebb bátyám bölcsnek ítélt szavait, elnyúltam az ülésen.

Attól még érdekel, hogy ki az a Sam...

A telefonom erősen rezegni kezdett a zsebemben, így két harapás között igyekeztem kihalászni onnan azt.

A képernyőre egy csoportos beszélgetésbe való invitálás vetült, mire kényszerezett vigyorra húzva ajkaim, megnyitottam az ablakot.

Dean: Nem értem..

Sam: A matek nehéz, szokj hozzá.

Dean: Nem, Sammy, azt nem értem, hogy ki az a vadbarom, aki ezt megtette kötelező tantárgynak!

Sam: Csak jobb tudni, mint analfabétának lenni.

Hael: Én inkább leszek analfabéta.

Dean: Isten hozott!

Hael: Mikor visz?

Dean: Old but gold

Sam: Hael, ráérsz ma este?

Hael: Az attól függ.

Hael: Fat Angel?

Sam: Fat Angel.

Sam: Ott ettem eddig a legjobb cézársalátám.

Hael: És ott árulják a legjobb hamburgert.

Dean: És ott van a legtutibb hamburger.

Sam: Dean, te nem jössz.

Dean: Most miért? Valakinek vigyáznia kell a tojáshéjas seggetekre.

Hael: Szerintem is buli lenne.

Hael: De a tojáshéjas részért még megöllek..

Dean: Ne kímélj.

Sam: Dean...

Dean: Nyugodj meg, Sammy, egy percre sem fogok belerondítani a romantikus pillanataitokba.

Hael: Fordulj fel, Dean.

Sam: Fordulj fel, Dean...

Dean: Már együtt is beszélnek! Shipellek titeket.

Dean: Ham?

Dean: Sael?

Hael: Destiel. Hánykor találkozunk?

Dean:

Sam: Nyolckor. A Fat Angelben.

Hael: Okidoki.

Dean: Azt mondta okidoki.

Dean: Szimpi.

Hael has left the conversation.