Supernatural Texts [HUN]

13

- A részegség teljesen megszokott a te korodban - Lucifer hangja villámként hasított tudatomba, s rám emelve már-már rémisztően nyugodt tekintetét, megvonta szemöldökét. - Nem értem, hogy miért veszed ennyire a szívedre.

- Nem voltam részeg! - Akadtam ki teljesen, majd haragosan méregetve bátyám, zsebre tettem a kezem.

A férfi egy tanár képére emlékeztető megjelenéssel kucorgott asztala mögött, majd egy unott sóhajt préselve ajkain, tovább győzködött.

- Márpedig eléggé úgy tűnt - Óvatosan leemelte orrnyergén ülő szemüvegét, majd helyezkedni kezdett a székén. - Konkrétan kúszva estél be az ajtón, és a hűtőt kezdted el nyitogatni, mondván, elromlott az átjáró Narniába, te pedig mindenáron haza akarsz jutni...

Kényesen elhúztam a számat.

- Jól van, talán egy kicsit becsicsentettem - Túrtam a hajamba, bátyám arckifejezése láttán pedig kelletlenül felsóhajtottam. - Egy kicsit nagyon...

- Az nem kifejezés.

- Narniába hazamenni nem is lehet olyan rossz, nem gondolod?

- Figyelj, én úgy vagyok vele, hogy ha te egyszer oda átkerülnél - Zavartan összeborzolta a szemöldökét, majd folytatta. - Nos, nem úgy érne véget a történet, ahogy...

- Én hoznám el a tökéletes befejezést!

Bátyám nárcisztikus nevetéssel nyugtázta kijelentésemet.

- Hát hogyne - Bólintott elismerően. - Ez esetben remélem nem vagy túl másnapos a takarításhoz - Ezzel felállva székéből, szórakozottan a zsebébe süllyesztette kezeit. - Ki kéne takarítani az Átjárót Narniána.

- Most, hogy mondod, eléggé megsajdult a fejem...

- Késő bánat, nincs bocsánat - Húzogatta a száját ellépve asztala mellől, mire zabosan összevonva a szemöldököm, beadtam a derekam.

****

Egy órával később egy nedves rongy, és egy vízzel telt vödörrel kiegészítve pakoltam ki a hűtő polcait, mondván, jót tesz, ha friss ételek kerülnek a frigóba.

Dacosan súroltam az áttetsző lapokat, s közben egy-egy edényt is leemelve onnan, fáradtan töröltem meg halántékomon végiggördülő verejtékcseppeim.

- Mi más józaníthat ki egy másnapost, mint a házimunka? - Gabriel szórakozott nevetéssel nyugtázta szerencsétlenségem, így hozzávágva a rongyot, megillőtedve kihátrált ki a textil elől. - Hé, ne engem hibáztass azért, amiért benézted a takarítást - Ezzel visszalendítette felém az anyagot, majd a tálkából elővéve egy szem cukrot, a szájába helyezte azt. - Mellesleg meg tudnád nézni nekem, hogy a múltkori pitéből van e még a hűtőben?

Értetlenkedve emeltem fel a tekintetem a koszos polcokról, majd a  lófarokba fogott hajam a vállamra omolva, érdeklődve pillantottam át vállam felett.

- Milyen pite?

- A cseresznyés - Felelte sietve. - Van még belőle?

- Volt itthon cseresznyés pite? - Felocsúdva bambulásomból, zavartan két lábra tornáztam magam, s fájó derekamhoz tapasztva rongyot tartalmazó kezem, bátyámra meredtem. - Mikor?

- Mit tudjam én, tegnap még azt ette Cas, meg a kis dugópajtija... Gondoltam hagytak egy keveset.

- Hát, én nem találtam - Rántottam meg a vállam, majd sejtelmes mosolyra húzva ajkaim, oldalra biccentettem a fejem. - De talán ha beszállnál...

- Felejtős - Legyintett unottan, majd felmarkolt egy újabb adag cukrot, s megindult az emelet felé. - Sok sikert!

Dacosan görnyedtem vissza a hűtő elé, majd folytatva ismétlődő mozdulataimat, tisztára mostam a lapokat.

- Ott kihagytál egy foltot - Nyúlt át vállam felett egy bolyhos köntös borította alkar, mire felpillantva a végtag tulajdonosára, szórakozott tekintetű apám bukkant fel előttem. - Soha nem gondoltam volna, hogy az én lányomat egyszer házimunkán érem...

- Hja, mindketten jobban járunk, ha inkább cigizésen kapsz rajta...

Arcáról eltűnt a jókedv, helyét döbbenet váltotta.

Zavartan összevonta a szemöldökét.

- Mi?

- Mi?

Az emelet felől bátyám alakja rajzolódott ki, mire unottan hátradöntve a fejem, az orrom alatt csípősen megjegyeztem - Elég forgalmas nap a mai...

- Mész valamerre? - Fordult felé apa, mire Lucifer felvonva a szemöldökét, felmarkolta az asztalra helyezett kulcsait.

- Ja, a boltba Gabriellel. Kéne valami?

- Vodkanarancs! - Pattantam fel, mire bátyám szánakozva megforgatta szemeit.

- Józanító kúrára küldtelek, te meg fokoznád a helyzeted? Ez már mazochizmus, Hael.

- Ameddig jól érzem magam, addig nem érdekel.

Komótos mozdulatokkal a kabátjába bújt, majd hátraszegve a fejét, megkeseresett sóhajt hallatott.

- Kész a frigó - Fontam össze a karom mellkasom előtt, ezzel elvarrva az utolsó szálat, sejtelmes mosolyra húztam ajkaim.

Végül beadta a derekát.

- Húzz fel az emeletre, és nézz Rick és Mortyt Castiellel, ameddig haza nem érünk. El a hűtőtől, ne kotyvasszatok semmit. A házat épségben szeretnénk viszontlátni.

- Woah, ne szeress ennyire.

- Csak helyzetfelismerés. A múltra alapozok.

- Jól van - Szórakozottan ellöktem magam a pultról, majd levéve a kezemen feszülő textilt, bedobtam azt a vödörbe, s játékosan felnevettem. - Aztán el ne hagyd Gabrielt.

- Nincs akkora mázlim.

Megszaporázva lépteimet, kettesével szeltem a fokokat.

Castiel ajtaja előtt állva, egész súlyommal a kilincsre nehezedtem, majd belökve azt magam előtt, beestem a szobába.

Az említett az ágyán feküdt, előtte egy laptop, és egy bontatlan chips hevert.

- Hát te? - A laptopból hangfoszlányok törtek a csendbe, mire lefeküdve mellé az ágyra, elmosolyodtam.

- Jöttelek szórakoztatni. Meg persze magamat is.

- Miért van az, hogy akárhányszor leállok sorozatozni, te valahogy mindig itt teremsz? Nem mintha zavarnál - Tette hozzá. - Keress magadnak hobbit.

- Számos hobbim van...

- Szomorúnak lenni nem hobbi.

Nárcisztikusan megforgattam a szemem, majd tovább helyezkedtem az ágyon.

- Hát, helyezd magad kényelembe - Mondta, majd elindítva a sorozatot, a továbbiakban csendben néztük azt, akár egy normális testvérpár egy péntek este.