Már lassan két hete annak az esetnek Will-el. Azóta nem hallottam felőle.
Egy szombat délelőtt Oliverrel játszottam az udvarban, mikor anya szólt, hogy menjek be.
Megmondtam Olivernek, hogy maradjon kint, majd elindultam be a házba.
Bent azt láttam, hogy anyu ül a kanapén, a fotelünkben pedig egy ismeretlen férfi.
- Elizabeth, drágám, ez az úr itt Mr. Jones - mondta anyu.
- Üdvözlöm, uram - mondtam tisztelettel. Látszott rajta, hogy tehetős.
- Örvendek, Elizabeth. Már hallottam rólad - ezen meglepődtem. Vajon ki beszélt neki rólam?
- Elézést, uram, de kitől hallott rólam? - Lehet, hogy Emily mesélt valamit annak a gazdag ismerősének, Scarletnek? Igen, minden bizonnyal. Gazdagoknál gyorsan terjed a pletyka -gondoltam.
- Az nem fontos. Azért jöttem, hogy munkát ajánlják. Az egyik cselédünk sajnos egy hónapja elhunyt, helyette keresek valakit.
Kapnál szállást, ételt és fizetést. A feladataid pedig a következők: étkezések után elmosogatsz, napközben ha valamelyik fiam vagy a lányom lovagolni szeretne, mész és segítesz amiben kell. Ha Daniel, a legidősebb fiam szeretne lovagolni, ő mehet egyedül.
Tudod, hogyan kell lovagolni? -kérdezte.
- Igen, Mr. Jones, kiskoromban apukám megtanított - feleltem.
- Remek. Ha épp nincsen semmi dolgod, sétálhatsz a kertben vagy ilyesmi. De mindig rendelkezésre kell állnod és teljesítened, amit kérünk. Nos, mit szólsz?
- Ömm...beszélhetnék anyukámmal? - kérdeztem habozva.
- Természetesen.
Anyával átmentem a konyhába. Kicsi volt, alig fértünk el ketten.
- Anyu, én nem akarok elmenni innen - suttogtam.
- De kicsim, ez nagy lehetőség. Élhetnél jobb körülmények között.
- Na és te meg Oliver? Veletek mi lesz? Így egyedül kellene eltartanod kettőtöket!
- Ezen ne aggódj, két embernek való ételre én is elég pénzt tudok keresni.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem bizonytalanul.
- Igen. Ez lehet a te nagy esélyed. Esély egy jobb életre.
- Rendben - mondtam szipogva. Észre sem vettem, hogy mikor kezdtek folyni a könnyeim. Anya letörölte őket és immár egyedül visszamentem Mr. Jones-hoz.
- Nos, hogy döntöttél?
- Legyen. Elfogadom az ajánlatot.
- Rendben,akkor két nap múlva délelőtt 10-re jön érted egy hintó és én is itt leszek. Csak a legszemélyesebb dolgaidat hozd, ruhát kapni fogsz.
- Köszönöm, Mr. Jones.
- Még ne köszönj semmit - mondta ugyanolyan ridegen, mint ahogy egész végig beszélt -Ne feledd, felvettelek dolgozni, de ugyanilyen könnyen ki is rúghatlak.
- R...Rendben - motyogtam meglepetten. Mr. Jones elköszönt és kilépett az ajtón.
És ezzel a döntéssel az egész életem gyökeresen megváltozott.
