- Szeretném bejelenteni, hogy egyesítjük a két családot. A két legidősebb fiam hozzá fog menni Mr. Wellington lányaihoz - mondta ünnepélyesen.
Szinte mindenki (többek között én is) döbbent tekintettel meredtünk rá, az étkezőben halálos csend lett. Will és Charles egyenesen úgy néztek ki, mint akik le fognak esni a székükről.
- É-és ez már h-hivatalos? - kérdezte dadogva Daniel.
- Igen - mondta Mr. Jones szigorúan - Össze fogtok házasodni és pont.
Amint Mr. Jones befejezte a mondtatot Will felállt - olyan lendülettel, hogy feldöntötte maga mögött a széket - és dühös arckifejezéssel kiviharzott az étkezőből.
A többiek döbbenten néztek utána, majd Mrs. Jones és Charles egymásra néztek és utána siettek.
Akik az étkezőben maradtak még néhány percig nyomasztó és kínos csendben ültek majd ők is távoztak.
▲▽△▼▲▽△▼▲▽△▼▲▽△▼
Will amint kilépett az ajtón, elindult a szobája felé. Egyedül akart lenni.
Nem tudom elhinni! Tudom, hogy ez a szokás a családunknál, de azt hittem ez nálunk másképp lesz - gndolta dühösen.
Mikor odaért a szobájához, bement és be is zárta az ajtót. Tudta, hogy utána fognak jönni. Na persze nem az apja, ő biztosan nem. Az anyja fog jönni. Esetleg Charles is. Ők jobban megértették, mint az apja. Néha azt kívánta, bár Charles lenne az apja. Sokkal vidámabb lenne a hangulat az egész házban.
Ekkor kopogtattak. Nem válaszolt rá.
- Will, drágám, anya vagyok! - mondta Mrs. Jones, a hangján hallatszott, hogy aggódott - Charles is itt van, kérlek nyisd ki az ajtót és beszéljük ezt meg!
Will - bár nem sok kedvvel - kinyitotta az ajtót. Az anyja gyorsan megölelte, Charles pedig megveregette a vállát, aztán mindannyian leültek az ágyra.
- Mit akartok ezen megbeszélni?- kérdezte Will mogorván.
- Will meg kell értened, hogy én ezt nem akartam, apád erőltette - mondta Mrs. Jones szomorúan.
- És engem is annyira meglepett, mint téged - mondta Charles - A bátyám ezt valahogy elfelejtette megemlíteni amikor meghívott.
- Megértem - felelte Will végül - És rátok nem haragszom. Tudom, hogy ez a szokás, de...
- Tudom, drágám, tudom - mondta Mrs. Jones együttérzően - Én is ellenzem. Tudom, hogy milyen, én is kényszerből mentem apádhoz...
- De...akkor hogyan...?
- Vagyok boldog? Lettek gyerekeim? Nos, azt hiszem, meg tanultam elfogadni. A gyerekeim lettek a boldgogságom - mondta Mrs. Jones mosolyogva.
- Szóval ennyi? - nézett rájuk Will kétségbeesetten - Fogadjam el, hogy egy olyan lányt kell elvennem, akit nem is szeretek?
Charles és Mrs. Jones egymásra néztek.
- Nem erről van szó. Mi nem házasodhadtunk össze azzal, akivel szerettünk volna, de neked talán sikerülhet - mondta Charles kacsintva.
