Mikor kiértünk az udvarra, Sebastian elindult az istálló felé. Szép, díszes volt, nagy ajtóval, benne tíz ló.
- Hát, a napjaid nagy részét itt fogod tölteni - mondta.
- Igazán szép. És nagyon szeretem a lovakat - feleltem mosolyogva, majd odamentem az egyik lóhoz és megsimogattam a fejét.
- Neked kell majd etetned, itatnod, csutakolnod a lovakat és kitakarítani a boxokat.
- Rendben.
Bólintott és ezután megmutatta a tavat, a kertet, a hintókat és az udvar többi részét.
Ezután bementünk a házba, Sebastian megmutatta, hol van a konyha. Mrs. Wilson éppen az ételt tette a sütőbe.
- Üdvözlöm, Mrs. Wilson - mondtam barátságosan.
- Jó napot - köszönt Sebastian is.
- Á, szervusztok! Nos, Elizabeth, eddig hogy tetszik itt? - kérdezte kedvesen.
- Nagyon szép. Minden olyan gyönyörű és hatalmas.
Mrs. Wilson kuncogott és visszatért a főzéshez, Sebastian pedig intett, hogy kövessem.
Megmutatta, merre vannak Rebecca, Daniel, Matthew, és Will szobái. Utána következett Mr. és Mrs. Jones szobája és a nappali. Azt is megmutatta, hol lakik a személyzet többi tagja.
Miközben körbevezetett, elrepült az idő, a család már javában vacsorázott. Mrs. Wilson-nak, Annie-nek, Sebastian-nak és nekem a konyhában lévő asztalnál kellett ennünk.
Miután végeztünk elmosogattam, majd Mrs. Wilson megmutatta, minek hol a helye, hogy legközelebb egyedül is el tudjak pakolni mosogatás után.
Ezután elköszöntünk egymástól, jó éjszakát kívántunk és mindenki elment aludni.
Nem is lesz nekem itt olyan rossz - gondoltam - Lettek barátaim és egyszerűen csak...boldog vagyok.
