- H-h-hogy t-t-te szere-szeretsz e-e-engem? - dadogtam döbbenten.
- Igen - felelte határozottan. A következő pillanatban feje közeledni kezdett felém. Egyre közelebb és közelebb hajolt. Én is neki álltam közeledni. És addig hajoltunk amíg ajkaink majdnem össze értek.
- Luke?- szólalt meg mögülem egy hang. Behunytam a szemem és kínosan elnevettem magam.
- Szia Luke- indultam haza meg sem várva hogy a hang oda jöjjön hozzánk.
************************
A hét második fele unalmasan telt. Stacy-vel készültünk a bálra (ami 3 nap múlva az az pénteken lesz) és sokat próbáltunk a pom-pom csapattal is. Habár bekerültem a csapatba és a "menőkkel" lógók még mindig lúzernek számítok és a kirekesztett név még mindig nem szállt el rólam. És hogy mi van Luke-al? Semmi. A majdnem csókunk óta nem jött suliba Nem írt én se írtam neki. Egyikünk se tudott a másikról semmit. Ez engem nagyon zavart. Hiányzott. Főleg a vanília illata. De ma...
Hemmom💙: Szia Kylie. Ráérsz?
Kyliem❤️: Hahi. attól függ mit akarsz.
Hemmom💙: Beszélgetni.
Kyliem❤️: Miről?
Hemmom💙: Túl sokat kérdezel. Inkább nyisd ki az ablakod.
Kyliem❤️: Mi a fuckért?
Hemmom💙: Légyszi. vallomással tartozom. És nagyon bejövős hogy félig így félig úgy káromkodsz.
Kyliem❤️: elmehetsz te tudod hova.
Hemmom💙: nyisd már ki azt a rohadt ablakot! Megfagyok.
Kikászálódtam az ágyamból és kinyitottam az erkély ajtót ami előtt már a rég nem látott ismerősöm állt.
- Szia- ölelt volna meg,de én nemes egyszerűséggel megfordultam és leültem az ágyra törökülésben.- tudom haragszol rám. Csak nem tudom hogy miért. Elárulnád?- telepedett mellém miközben levette a lábáról a cipőit.
- Mondjuk azért mert a volt barátnődhöz hasonlítottál? Rám hajtasz aztán... aztán.. -kerestem a megfelelő szót, de nem találtam.
-Aztán - vonta fel a szemöldökét.
- Egy seggfej vagy - akadtam ki. Jó, igen nem ez lett volna a mondat vége de ezt jól esett kimondani.
- Értem. Tudod sok általam összetört szívű lány mondta ez már nekem. De itt vagyok még. Szóval ez az egy még bele fér. - sziszegte látszólag érzelem mentessen.
- Jól van. Örülök hogy így gondolod. - motyogtam. Nem erre a reakcióra számítottam. Egyáltalán nem.
- Akkor most itt mindennek vége? - kérdezte zavarodottan. Nem értem. Az előbb még a többihez hasonlított most meg.
- Igen, az lesz a mindkettőnknek a legjobb. - susogtam.
- Hát akkor. Ma úgy tűnik nem alszom nálad. Gondolom hiányozni fogok. De hát te akarod. - felhúzta a cipőt és hihetetlenül lassan elsétált az erkély ajtóig majd vissza fordult.
- Remélem jól meggondoltad. Ha innen kimegyek akkor...- most ő szakította félbe a mondatatát.
- Akkor- már nagyon kíváncsi voltam hogy mi sül ki ebből az egészből.
- Többet nem számíts rám- fröcsögte majd kilépett azon a rohadt ajtón, és egyben az életemből is.
Nem hittem volna hogy ilyen nehéz lesz elengedni, de nem akarok kamuzni beleszerettem. Ezt tudta Ő is és én is. Ha nem anyától örököltem volna a makacsságom hanem apától a helyes cselekedetek akkor most utána futottam volna és nem érdekelt volna semmi és senki megcsókoltam volna, behúztam volna a szobámba és vele aludtam volna. De ez az hogy csak VOLNA. Ehelyett durcásan vissza feküdtem a franciaágyamra és bekapcsoltam és adtam hangot az eddig némára állított tévémre. Tudtam hogy alvásra most semmi kép nem tudok gondolni hiszen a fejemben ezer és ezer kérdés viaskodott amire tudtam hogy sose kapok választ. Féltem hogy mi lesz másnap a suliba. Vajon mással lesz? Előttem fog ülni? Akar majd beszélni velem? Ez van akkor ha a gondolat tenger beindul. Elsöpri a józan eszem és nem nyugszik amíg valaki meg nem magyarázza mi a helyzet. Ennyire még semmit nem bántam meg így mint most. Hogy hülye voltam e? Nagyon. És hogy beadom a derekam és én futok utána? Soha.
Itt van egy hangulathoz illő szomorú rész.
Szeretnék itt is Ripelni hiszen egy bámulatos hangú angyal hagyta el ma a földet más ember kegyetlensége miatt. Ő volt az egyetlen énekesnő akinek elviseltem sőt szerettem a hangját (ez nem azt jelenti hogy másokat nem szerettem de ő volt a kedvencem). Rest In Peace Christina Grimmie. ❤️❤️❤️❤️
Xx, Nóri
